Mea Culpa

Mea maxima culpa!
Eltüntem... Kicsit... valahogy így jött ki a lépés. Új város, új munka, új élet, tennivalók, megnéznivalók, persze azért írhattam volna néha valamit, elismerem. Akkor talán nem kapnék sms-eket otthonról, a kérdéssel, hogy élek e még, és a Barabás család nem izgulta volna végig a London marathon hétvégéjét, a kérdéssel, hogy épségben beértem e vajon a célba:))Mindenesetre akármilyen link vagyok is információszolgáltatás szempontjából, tényleg köszönöm az aggódó üziket, Éviéknek a húsvéti képeslapot, Timinek a Rékaképeket, Dorcsinak a bikini dalt a zöld pardonból, és Barabáséknak a szurkolást, nagyon jól esnek ezek a dolgok!!
Futottam volna Én azon a London maratonon szivesen higgyétek el (na, ezt biztos mindenki elhiszi nekem:), de kisebb-nagyobb hátráltató tényezők akadályoztak a táv teljesítésében. A két fő hátráltató tényező közül tulajdonképpen nem is tudom, melyik a kisebb, és melyik a nagyobb, az, hogy november óta nem futok, vagy az, hogy röpke egy évvel ezelőtt be kellett volna hogy nevezzek a versenyre.. Itt ugyanis ezek a dolgok nem egészen úgy működnek mint otthon. Már az sem, hogy a futás nem az életem része, mert otthon ugye nem volt olyan, hogy nem volt az, de a nevezés is megér egy külön misét:
Naszóval az úgy van, hogy Én május 4.-én,(Úristen, az holnap van, el ne felejtsem!) szépen benevezek majd interneten a jövő évi London marathonra ami 2011 április 17.-én lesz ( be kell írnom a naptáromba, nehogy betervezzek valami más progit akkorra :). Szóval a rendszert amin be lehet nevezni holnap reggel szépen megnyitják, és nyitva lesz egészen addig amíg 125 000 000 azaz százhuszonötezer ember be nem nevez. Itt megjegyezném, hogy tavaly ez pontosan két nap, és 16 óra alatt megtörtént. Utána lezárták a nevezést. Szóval nagyon remélem, hogy holnap működni fog az internetem :))
De itt sajnos közel sem ér még véget a történet, mert 125ezer ember ugye nem fuhat egy maratonon egyszerre, az képtelenség. Ki kell vásztani azt a 40 ezer szerencsést valahogy aki jövő áprilisban odaállhat majd a rajtvonalhoz. A verseny szervezői ezt meg is teszik majd egy egyszerű számítógépes sorsolással valamikor az év folyamán, nem tudom pontosan mikor, de a hivatalos honlap azt igéri, hogy október eleje körül kétség kívül megtudja majd minden nevező, hogy kiválasztott lett e vagy sem.
Hát, nagyjából ennyi a történet. Ugye mondtam, hogy nem olyan egyszerű ez mint otthon. Budapesten ha úgy kelsz fel a maraton reggelén, hogy úgy érzed tele vagy energiával, és kávészürcsölgetés közben hirtelen hatalmába kerít az érzés, hogy hú, de lefutnék most egy maratont, akkor kimehetsz a Hősök terére, és simán benevezhetsz még a versenyre két órával a rajt előtt. Vagy ha éppen nagyon feldühít valaki este, és miközben tányérokat dobálsz a feje mellé a falhoz azt ordítod: "úgy felidegesítettél b..meg, hogy holnap lefutom a maratont!" azt is simán megteheted. Legjobb stresszlevezetés. A tudomány mai állása szerint...
Persze otthon nincs is ekkora buli. Másoktól hallottam már, hogy a londoni az egyetlen maraton ahol a 42 km alatt végig tömegek állnak az út szélén, és bíztatnak, de igazából ezt Én nem hittem el, képtelenségnek tartottam, de basszus tényleg így van. Mint néző, tényleg nem fogod sehol látni a futókat, ha nem állsz oda az út szélére legalább egy órával azelőtt hogy odaérnének, de van ahol az egy óra sem elég. Akkora hangulat van, hogy nagyon durva. Én még ilyet nem láttam, pedig láttam már pár dolgot a világban....
Szóval nem mondom, hogy nem lenne jó egyszer részt venni ezen a versenyen, de itt most aztán tényleg nem csak rajtam múlnak a dolgok, ezt meg mondjuk úgy annyira nem szeretem. A maraton az eddig nekem pont annak a szimbóluma volt, hogy kemény munkával, és kitartással minden célt képesek vagyunk elérni amit kitűztünk magunk elé. Ez így tök nem ér....
Persze, értem Én, hogy a szervezők célja az, hogy minnél több ember fusson jótékony célokért. Ennek itt angliában hihetetlenül nagy hagyománya van, nem csak a maratonnal kapcsolatban. Különböző szervezetekért futva benevezhetsz simán a sorsolásos rendszeren kívül is, nincs más dolgod, csak szerezni magadnak egy szponzort aki legalább 2000 fonttal támogatja valamelyik segélyalapot, vagy akármicsodát. Na bumm! Nem akar valaki szponzorálni véletenül? Mert adnék Én szivesen 2000 fontot jótékony célokra ha lenne, és akkor mindenki jól járna, de sajnos nincsen. Én csak futni akarok, meg támogatni a gyerekeket majd ha hazamegyek azzal, hogy mindenféle szép és jó dolgokat tanítok nekik, az nem elég?:))
Vagy futhatnék esetleg egy olyan ember helyett mint például Norbi barátom főnöke, aki benevezett tavaly a maratonra mert azt mondta neki valaki, hogy ez tök jó buli, és amilyen szerencséje volt kisorsolták, de persze ki gondolta volna, hogy egy bulira készülni is kell, azt senki nem mondta... Mindenesetre ott volt, 15 km-ig elvonszolta magát, aztán kiállt. És nem Ő volt az egyetlen. Nekünk 9 mérföldnél volt az első állomásunk, ahol megálltunk szurkolni az út szélén, az kb. 15 kili, hol van még a fele is, nemhogy a vége, de ott már rengeteg ember sétált halálra vált arccal, teljesen kifulladva, és már több mint két óra eltelt akkor a rajt időponjához képest. Képtelenség, hogy azok az emberek aznap beértek még a célba.Ezzel a rendszerrel sajnos ez is bőven benne van a pakliban. Én meg mérges vagyok emiatt, nem csak azért, mert így sok olyan egyed megkapja ezt a hatalmas lehetőséget aki egyszerűen képtelen tisztelni a távot, valószinüleg azért mert fogalma sincs róla mennyi az a 42 kili, mert 10-et sem futott még le egyhuzamban életében, de azért is mert ezek az emberek így tényleg sok olyan futótól elveszik a lehetőséget akik egész évben szorgalmasan készülnek, az életük a futás, és főleg életük álma odaállni egyszer ennek a versenynek a rajtjához. Szóval ez így szerintem nagyon nem fair, de mit tehetünk? Én maximum annyit, hogy holnap (miután beneveztem) bemegyek Norbi munkahelyére, és kitekerem a főnöke nyakát!Vagy mérgemben lefutok egy másik maratont....
Mondjuk a berlinit szeptember 23.-án, ha a Jóisten is úgy akarja. A nevezés már rendben van :))))

Millió puszi!!!
Jane