All the world's a stage

Beneveztem! Sikerült:) Az első lépést megtettem a jövő évi London marathon felé. Azóta be is telt a lista, idén cirka egy nap alatt.Mint utóbb megtudtam ez egészen pontosan 125 000 hazai, és 5500 külföldi versenyző regisztrálását jelenti. Tisztára nem komplett ez a rendszer, nem igaz, hogy nem tud valaki kitalálni valami normálisabbat!Na mindegy, mostmár csak várni kell, október elejéig, vagy 2016-ig, ha öt éven keresztül nem kerülsz be, annak ellenére, hogy mindig neveztél, akkor a hatodik évben automatikusan futhatod a versenyt.
Kész megnyugvás..nem komplett ez a rendszer.. de téma lezárva. A 2011-es London marathonról szóló közvetítésünkkel legközelebb október elején jelentkezünk, remélhetőleg akkor már értékelhetőbb információkkal a tarsolyunkban:)
Most inkább más témára kanyarodnék vissza. A nullákra. Nem tudom mit játszogatom itt velük, hülye játék volt, elismerem, ahelyett hogy írnék mindenkinek egy emailt aki számít, hogy újra itt vagyok. Bocsi mindenkitől. Téma lezárva...
És még mindig kanyarodunk (olyan vagyok mint egy carving léc), most a szemetekre.Meg a kukákra. Szóval azt már írtam, hogy Londonban nincsenek kukák, de azt efelejtettem közölni, hogy szemét sincs. Nappal mindenfélét elhajigálnak az emberek, estére már tényleg kezd elég putrivá válni a város, de éjszaka jönnek a suszter manói, (olyan kis zöld mellénykében vannak, és visszaverik a fényt) és kitakarítják az összes mocskot. Ezért szeretem Londonban a reggelt, mert olyan szép tiszta. Ha anyagilag nézzük a dolgot a városnak biztosan jobban megérnék inkább a kukák, mint fizetni ezeket az embereket, de a britek úgy gondolták nekik így a jó. Ők viszont ellenőröket nem fizetnek, a metróban és a buszokon is mindenhol kártyás beléptetőrenszer van, sima ügy, ha van bérleted utazol, ha nincs akkor nem. Ha utazol akkor pedig elég rendesen el tudsz jutni mindenhová, elég normális időn belül.Hétvégenként van csak egy is gebasz a metróval, pár vonalat, vagy vonalszakaszt lezárnak, ekezdték felújítgatni a metróhálózatot, hogy 2012-re az olimpiára kész legyen..Jó kis meló lesz még ez a két év itt nekik, nem csak a metróval, úgy mindenfélével kapcsolatban. El sem tudom képzelni mi lesz itt az olimpia alatt. Már most olyan zsúfolt hétvégenként a város a sok turistától mintha az egész világ itt lenne. Ilyen szempontból nem szeretem a hétvégéket, még akkor sem ha éppen szabadnapom van, képtelenség normálisan megnézni akármilyen turisztikai látványosságot. Ezért jó ha Londonban laksz, mert nem kell sodródnod a turistatömeggel ha nem akarsz. Mehetsz hétköznap is. Bár gyanítom, hogy a nyár három hónapja alatt nem lesz itt különbség hétköznap és hétvége között..
Mi a múlt héten voltunk megnézni Charles Dickens mára múzeummá alakított hajdani lakóhelyét, és ismét megnéztünk egy szindarabot egy kocsmaszínházban. Vagyis egy pinceszínházban ami egy kocsmából nyílik. Nem fogjátok elhinni, de Márai "A gyertyák csonkig égnek"-jét játszották, amit egy magyar csaj rendezett, angol színészekkel. Az előadás nem volt több 50 percnél, de nagyon nagy élményt nyújtott:)) Gondolhatjátok...
A héten meg elmentem megnézni Shakespeare globe-ját, vagyis Shakespeare 1599-ben épített színházának a pontos mását. Nagyon tuti ez a színház, az egész fából van, a nézötér fölött nádfedél, a többi része nyitott. Idén VIII. Henrik, Machbet, Boleyn Anna, IV. Henrik, A windsori víg nők, A tévedések vígjátéka, és a szentivánéji álom kerülnek műsorra a színpadján. Amíg az idegenvezetőnk körbevezetett minket, és mesélt a színház történetéről, meg csupa érdekes dolgokat, addig a színpadon éppen VIII. Henrik próba zajlott. A darabnak most vasárnap lesz a premiere, úgyhogy a színészek már be is voltak öltözve korhű jelmezekben, nagyon izgi volt :)) De tervben van persze elmenni megnézni az előadást teljes egészében is.

Íme Shakespeare Globe-ja kivülről:

A nézőtérről:
És a színpadról:

Aztán meg (szabadnapom lévén) elmentem a Bank of England-ba (Anglia központi bankja) és megtekintettem a múzeumát, ami szintén nagyon érdekes volt, egyrész mert soha nem motoztak még meg, és világították át a cuccaimat eddig mielőtt beléptem volna egy múzeumba, másrészt pedig mert végre valahol Magyarország is megemlítődésre került, mégha nem is a legpozitívabb okból. Az egyik terem az inflációról szólt, itt került szóba Magyarország minden idők legmagasabb inflációját elszenvedett ország témakörben, ahol 1946 júliusában az árak 12 órán belül emelkedtek a duplájukra, és a legnagyobb címletű papírpénz ami forgalomban volt 100 000 000 000 000 000 000 pengőt ért. Nem, most nem írtam el a nullákat:) Ez százmillió-billió pengő. Láthatjátok a képen is, a másikon pedig a kiállított magyar bankjegyek, és egy fotó amelyen egy utcaseprő éppen összesepri a teljesen elértéktelenedett papírpénzeket.De (nem mintha ettől megnyugodnánk) az angoloknak is volt azért pár gazdasági mélypontjuk, viszont egy dolog soha nem változik, Erzsébet királynő portréja a bankjegyeken 1960-tól egészen napjainkig. Isten óvd a királynőt!!

Bank of England:

na, itt vagyunk:

meg itt is:

Ezek viszont már az angolok gazdasági mélypontjai:

És a királynő portréi pénzre tervezve:

Na, de a nagy London bebarangolós szabadnapom végén a buszon hazafelé zötyögve elgondolodtam. Arról elmélkedtem amiről múltkor egy angol fickóval beszélgettem a fitnessterem szaunájában. Ő kardiológus, kérdezte Én hol dolgozom, mondtam a St Paul katedrális mellett egy étteremben, kérdezte voltam e már a katedráisban, mondtam persze, ha ven egy-két óra szünetem, és esik az eső oda szoktam beülni olvasni, meg egyébként is, három hónapja Londonban vagyok, hogy ne lettem volna már ott. Az jó, mondta, mert Ő Londonban él, de még nem volt. Viszont volt már Budapesten, a Gellértben lakott, ami nagyon szép, meg úgy egyáltalán az egész város gyönyörű, ott sok mindent megnézett.

Hmmmmmmmm....

Ebből a beszélgetésből Én levontam a magam egyszerű kis következtetéseit. Például azt, hogy ha az ember tudja, hogy véges a rendelkezésre álló idő, akkor cselekszik. Akkor nem halogat. Ha elmegy külföldre, akár csak egy-két hétre is nyaralni, akkor érdeklődik, megnéz, fényképeket készít, mert tudja, hogy ez a két hét van aztán vége, és lehet, hogy nem lesz mégegyszer. Mindent tudni, és látni akar ami belefér. Aztán hazamegy, és nap mint nap elbuszozik vagy villamosozik ezernyi csoda mellett, amik legalább annyira szépek, és érdekesek mint a nevezetességek amiket a nyáron egy másik városban látott, de úgy van vele, hogy erre még ráér, úgyis itt lesz eztán egész életében. Azután egyszer csak meghal, és látta a világ hét csodáját, csak éppen a saját fővárosáról nem tud lósz..t sem. Persze nem tudom lehet e általánosítani, de az ember az most Én vagyok.

Nem mondom, hogy nem voltam már pár helyen Budapesten, Gellért hegyet például imádom, nyáron-télen, esőben-hóban, nappal-éjszaka, felfutni rá, vagy csak felsétálni.. :), meg a sörözők elég nagy részét is jól ismerem:), meg azt hiszem vágom az évente megrendezett pálinka és borfesztiválok nagyjábóli időpontjait, és helyszíneit is, meg persze a fürdők, az összes:) meg Margit-sziget, Kamara erdő (futás:), meg nyílván a Budapest környéki hegyeket sem kell nagyon bemutatni. És persze voltunk párszor színházban, és pár kiállításon is otthon, de azért érzem, hogy itt Londonban most ilyen szempontból sokkal intenzívebben élek, mert tudom, hogy nem lesz örökké. Aztán ha vége lesz, és hazarepülök, a repülőtéren felszállás előtt veszek majd egy turistáknak szóló könyvet ami Budapestről szól :)))

otthoni turistáskodás:

Gellért:

Isten óvd Magyarországot!

Sok Puszi!!!!

Jane