Szóval, ott hagytam abba, hogy Párizs gyönyörű, és tényleg annyira jól éreztem ott magam, hogy megérkezésünk után a mérleg nyelve, amelyiknek egyik serpenyőjében a kis 42 kilométerem vigyorgott rám kihívóan és félelmetesen, a másikban pedig a tavaszi Párizs hangulata és látnivalói budapesti beütésekkel, fontosság tekintetében nem igazán billent egyik oldalra sem.
Életemben először a maraton előtti utolsó napokban nem a maraton volt a legfontosabb dolog az agyacskámban. Most nem voltam képes még ebben a pár napban sem feládozni mindent a futás oltárán. Akartam én, de nem ment. Andi aggódott is, és mindig kérdezgette, biztosan jó e nekem, ha ide meg oda gyalog megyünk el,nem pedig tömegközlekedve.
Életemben először a maraton előtti utolsó napokban nem a maraton volt a legfontosabb dolog az agyacskámban. Most nem voltam képes még ebben a pár napban sem feládozni mindent a futás oltárán. Akartam én, de nem ment. Andi aggódott is, és mindig kérdezgette, biztosan jó e nekem, ha ide meg oda gyalog megyünk el,nem pedig tömegközlekedve.
Jó volt! Akartam sétálni, lófrálni, látni, érezni, egyáltalán élni pár napig Párizsban. Persze mindeközben azért én is aggódtam kicsit, just in case :)
A futás előtti utolsó délután hagytam csak ki egy közös programot, helyette visszamentem a szállásra pihenni. Ebben a döntésemben kicsit szerepet játszott az aznap reggeli átmozgató futásom is, aminek a lényege, hogy ugyanabban az időpontban felkelek mint majd másnap reggel, ugyanazt a reggelit eszem mint majd másnap reggel, és kimegyek futni, nagyjából a másnap reggeli rajt időpontjában. Futok. És 20 perc után abbahagyom..... még véletlenül sem úgy mint majd másnap reggel... :(
Normális esetben ilyenkor a huszadik percben a sírás kellene hogy kerülgessen amiért nem futhatok többet, és várnom kell még 24 órát, hogy kitombolhassam végre magam, de mivel az idei maratonom előtti utolsó egy hét már úgy ahogy volt nem volt normális eset, hát ez sem.
A futás előtti utolsó délután hagytam csak ki egy közös programot, helyette visszamentem a szállásra pihenni. Ebben a döntésemben kicsit szerepet játszott az aznap reggeli átmozgató futásom is, aminek a lényege, hogy ugyanabban az időpontban felkelek mint majd másnap reggel, ugyanazt a reggelit eszem mint majd másnap reggel, és kimegyek futni, nagyjából a másnap reggeli rajt időpontjában. Futok. És 20 perc után abbahagyom..... még véletlenül sem úgy mint majd másnap reggel... :(
Normális esetben ilyenkor a huszadik percben a sírás kellene hogy kerülgessen amiért nem futhatok többet, és várnom kell még 24 órát, hogy kitombolhassam végre magam, de mivel az idei maratonom előtti utolsó egy hét már úgy ahogy volt nem volt normális eset, hát ez sem.
A sírás az kerülgetett, azzal nem volt gond, de nem a huszadik, hanem a tizenötödik percnél, és nem azért mert futni akartam még, hanem azért mert meg akartam már állni, annyira szarul esett..
Ilyen fantasztikus főpróba után vártam tehát a vasárnap reggelt, a 8:45-ös rajtot a Champs Elyseen.
Ilyen fantasztikus főpróba után vártam tehát a vasárnap reggelt, a 8:45-ös rajtot a Champs Elyseen.
Időben kimentünk a helyszínre, hogy ne kapjak már a futás előtt idegrohamot (mint otthon mindig) attól, hogy esetleg elkésünk, nem lesz időm feltűzni a rajtszámomat,vagy nem lesz időm elmenni WC-re.
Na, ez utóbbira kár vot időt számolni, annak ellenére is, hogy előzetesen legalább húsz percet szántam a rajt előtti utolsó pisire. Ha egy órát szántam volna rá, az sem lett volna elég. A franciák képesek voltak 31 ezer emberre kipakolni 10 mobil WC-t, úgy, hogy a betonrengeteg közepén voltunk egyetlen elbújásra alkalmas bokor, vagy fa nélkül. Ezek után esküszöm nem fikázom többet a budapesti szervezést ,hétezer emberre legalább harminc mobil, és a Széchenyi fürdőben található összes állandó WC-vel, a városliget bokrairól nem is beszélve :))))
Maratonszervezésben egyébként Budapest, sok más dolgot figyelembe véve is simán veri Párizst. Itt a rajt előtt nem volt zene. Franciául pofáztak a mikrofonba különböző gondolom nagyon ismert emberek, ami nem hiszem hogy bárkit is k...vára feldobott volna.
A rajtnál meg csak háromtól számolt vissza a szpíker, a hülye!, pedig milyen jó lett volna ha 31 ezer ember ordítja a számokat tíztől visszafelé. És akkor lehet, hogy én sem azon kapom magam, hogy már ellőtték a rajtot.
Maratonszervezésben egyébként Budapest, sok más dolgot figyelembe véve is simán veri Párizst. Itt a rajt előtt nem volt zene. Franciául pofáztak a mikrofonba különböző gondolom nagyon ismert emberek, ami nem hiszem hogy bárkit is k...vára feldobott volna.
A rajtnál meg csak háromtól számolt vissza a szpíker, a hülye!, pedig milyen jó lett volna ha 31 ezer ember ordítja a számokat tíztől visszafelé. És akkor lehet, hogy én sem azon kapom magam, hogy már ellőtték a rajtot.
Persze volt időm felfogni, hogy elkezdődött végre, amire november óta várok. Pontosan nyolc perc. Nyolc percbe tellett mire eljutottam a rajtvonalig, kitekeredett nyakkal, folyamatosan a diadalívet bámulva, próbálva minnél jobban tudatosítani magamban, hogy hol vagyok, és mire készülök éppen :)
Mindeközben kedves szpíker barátunk utolsó útravalóul beleordította még a mikrofonba az "Enjoy your run! Enjoy your die!" nagy együttérzésre utaló kis mondatocskáit, just for sure, ha esetleg valaki véletlenül elfelejtette volna,hová indul....
Szóval mire elsétáltam a rajtvonalig az első már kb. három kilinél járhatott. Így elég nehéz maratont nyerni, pedig Andi megkért, hogy ha lehet legyek én az első, mert elég jól jönne az az 50 000 euro amit a győztesnek adnak. Akkor esetleg ittmaradhatnánk még pár hetet Párizsban :)))
Szóval nyolc perccel a rajt után én is átléptem végre a rajtvonalat, elindítottam az órámat, és futottam 42 kilométert. 3 óra 51 perc alatt.
Ezzel a 31373 indulóból a 11246. helyen végeztem. A kategóriámban pedig (ami fingom sincs mit jelent) a 2148 indulóból 359. lettem.
Ez az én Párizs maratonom számokban.
Mindeközben kedves szpíker barátunk utolsó útravalóul beleordította még a mikrofonba az "Enjoy your run! Enjoy your die!" nagy együttérzésre utaló kis mondatocskáit, just for sure, ha esetleg valaki véletlenül elfelejtette volna,hová indul....
Szóval mire elsétáltam a rajtvonalig az első már kb. három kilinél járhatott. Így elég nehéz maratont nyerni, pedig Andi megkért, hogy ha lehet legyek én az első, mert elég jól jönne az az 50 000 euro amit a győztesnek adnak. Akkor esetleg ittmaradhatnánk még pár hetet Párizsban :)))
Szóval nyolc perccel a rajt után én is átléptem végre a rajtvonalat, elindítottam az órámat, és futottam 42 kilométert. 3 óra 51 perc alatt.
Ezzel a 31373 indulóból a 11246. helyen végeztem. A kategóriámban pedig (ami fingom sincs mit jelent) a 2148 indulóból 359. lettem.
Ez az én Párizs maratonom számokban.
A lelkemben viszont nyílván ennél ezerszer több, ami a már említett normális esetben egy teljesen külön átbeszélgetett éjszakát igényelne,de jobb híján bepötyögöm majd ide Nektek a következő bejegyzésembe!
Addig is, legyetek jók!!!
Sok puszi!
Jane
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése