megint egy fóka!!!

Hello mindenki!
Itt vagyok,nem tüntem el,csak egyelőre nem nagyon van miről írnom...
Akklimatizálódom....vissza:))))
Nem megy valami könnyen.Amióta visszajöttem kicsit antiszociális vagyok.Az otthoni nagyon kedves emberkék után nehéz újra találkozni a butlinsi csapattal.Tisztelet a kivételnek...
Az étteremben is felborult a jól megszokott rend.Új főnökök,új munkatársak,nagyjából olyan mintha megint kezdődne az egész elölről.Kell hozzá lelkierő,nem is kevés.
Ami nem változott,az a másfél órás kis filmecske,ami a higiéniáról szól,és nagyjából az a lényege hogy ha elmész WC-re utána mosd meg a kezed mielőtt visszamész az étterembe mert különben mindenki beteg lesz.Láttuk már szeptemberben is,és miután minden új szerződéskötés után újra kötelezően megtekintendő,megnéztük megint. Agyrém!
A tenger sem változott:)) Még mindig itt van,és még mindig ugyanolyan gyönyörű mint azelőtt:)) Hál' Isten!
És a fókák is itt vannak:))) Ma sikerült majdnem megmentenem egyet,de nem hagyta....
Az elmúlt három napban akkora vihar volt itt,nemtom hány kilométer per órás széllel (vajon az angolok ezt is mérföldben mérik??...),hogy azt mondtuk lehet nem is az eső esik (vízszintesen),hanem a tengert fújja kifelé a szél...
Ma,miután soha ennyi kinyiffant fókát nem láttam még a parton,rájöttem,hogy a vihar öli meg őket.Vagyis a hatalmas hullámok kisodorják fókucikat a partra,aztán miután a vihar elül,a víz nem ér már el mégegyszer addig ahol ők hevernek,még a dagály hotpontján is méteresek a különbségek fókák és a víz között. Ezek meg nem tudom,hogy nem tudnak e annyit menni a homokban,vagy már eleve megfirkannak,ahogy a gyilkos hullámok kidobják őket???....Hmmm,ezt még át kell gondolnom.....
Lényeg a lényeg: Az egyik fóka életben maradt,én meg persze találkoztam vele,miután épp keresztezte az utamat futás közben. Nagyon meglepődtem,hogy mozog,és odamentem hozzá. Egy műanyag,frizbire hasonlító karika volt a nyakán,és elég csúnyán lélegzett. Kb. tíz méterre volt a víztől. Nagyon megsajnáltam,de amikor közelebb mentem hozzá akkor elkezdett fújni,mint a macska amikor épp a szemedet készül kikaparni. És kitátotta a száját,ennek következtében legalább azonnal választ kaptam a fejemben motoszkáló legújabb tudományos kérdésre: Vajon milyen fogai vannak egy fókának? Hát,nagyok.Vagyis ahoz képest amit én elképzeltem. Be is tojtam tőle. Aztán körülnéztem nincs e a környéken valaki,akit megkérhetnék: Bocsánat!Tudna nekem segíteni visszatenni ezt a fókát a vízbe?....De egy lélek sem volt a parton. Egyedül meg nem mertem hozzányúlni,így továbbindultam. A hazafelétől még mindig az ellentétes irányba,és a tudattal hogy visszafele még úgyis látjuk egymást. A negyven perc alatt persze amíg eljutottam a fordulópontig és onnan vissza,majd megett a lelkiismeretfurdalás. Eldönöttem,hogy megmentem a fókát,miközben végig azon imádkoztam,hogy csak vetődjön arra valaki amíg visszaérek,valaki aki szereti az állatokat,aki megmenti helyettem. Nekem az is teljesen jó.......
Hát,egy nagy francokat! A szél által simára fújt homokban csak az én lábnyomaim éktelenkedtek még mindig amikor visszaértem. Hülye angolok! Három nap ítéletídő után,szikrázó napsütésben sem bírnak kimozdulni a tengerpartra! Na,mindegy gondoltam. Nem lehet nagy szám. Leveszem azt a karikát,aztán a farkánál fogva visszahúzom a vízbe. Sima ügy. A fókák aranyosak,és a filmekben az állatok mindig tudják ha épp meg akarja menteni őket valaki,és nem támadnak.
Aha! Ahogy azt Móricka elképzeli.....Mialatt fókuci folyamatosan a már említett fújó hangot erőltette,én a háta mögé somfordáltam (oldalt feküdt),és lassan megfogtam a karikát. Abban a pillanatban ahogy hozzáértem,ez a vérengző vadállat hirtelen odafordította a fejét,fújt egy hatalmasat,és a szájával odakapott a kezemhez. Erre én szívinfarktust kaptam,hírtelen felugrottam,léptem egyet hátra,a lábam beleakadt a homokba,és estem egy akkorát mint a ház....:))) Hitetlenkedve feküdtem ott egy darabig,azután felültem,és (higgyétek el,azóta sem vagyok rá büszke) jól érthetően közöltem a fókával az első gondolatomat: Dögölj meg!
Aztán felálltam,leporoltam magam,és mint aki jól végezte dolgát elindultam hazafelé.
A futás egy óra negyven perc volt. Tizenhat kilométer. Homokban. Közepes szél. Ragyogó napsütés. Délután egykor kezdtem el...ez oké. De mit írjak az "írj még egy pár szót az edzésről" rublikába az edzésnaplómba?????? :)))
Puszi mindenkinek!
Jane