királyság

Okkké!
Szóval blogolok!!!
Londonról ígértem beszámolót, lassan egy hónapja már, de nem véletlenül nem kezdtem el eddig ezt a beszámolósdit, nem nagyon tudok mit írni. Mesélni tudnék róla, de azok nagyon bennem lezajló lelki dolgok lennének, amibe nem kezdek bele, mer' bonyolultabb az annál:))
London csúnyább mint Párizs. Ezerszer. Ez tény. Nincs hangulata. Érdekesnek érdekes, de nem fogott meg különösebben. Kilenc évvel ezelőtt legalábbis sokkal inkább, amikor ott éltem három hónapig. London volt életem első külföldi nagyvárosa, nem sokat láttam még addig a világból Magyarország természeti csodái, a Magas Tátra, és az Olasz Alpok gyönyörűségein kívül. Akkor kicsöppentem egy nyárra a főiskoláról, és egyenesen belecsöppentem London multikulturális forgatagába. És jó volt, élveztem.Talán Londonnal kezdődött el életem nagy utazása is, vagyis életem nagy utazgatásainak a sora. Talán ott tapasztaltam meg először milyen érdekes, és izgalmas dolog egy másik országban élni, arról nem is beszélve, milyen nagy boldogság onnan egyszercsak hazakeveredni :)))
Szóval London volt a kezdet, húszonévesen, főiskolásan, jövővel, gondokkal nem törődve, csak élni és élvezni azt, hogy élek és élvezem ezt az egészet. Azon a nyáron sokszor üldögéltem a Temze parton a Tower Bridge mellett, néztem a hidat, a fölötte elszálló repülőket, és közben karamellizált cukorral bevont mogyorót eszegettem amit az utcai árusoktól vettem.
Emlékszem mit gondoltam akkor az életről, azt, hogy KIRÁLYSÁG! És most kienc év után újra ott jártam, mogyorót is vettünk a hídon, és üldögéltünk is kicsit a tövében, és tudjátok mit gondoltam közben az életről? Hát azt, hogy KIRÁLYSÁG!!! Pedig az elmúlt kilenc évben elég sokszor volt már úgy, hogy nem ezt gondotam. Enyhén szólva nem....
Szóval London az ilyen, ilyen volt akkor is, és most is. Vagy inkább én voltam ilyen akkor is, és most is. Utóbbi valószinübb, és ennek az utazásnak számomra mindenképpen ez volt a legnagyobb pozitívuma :))
Azóta persze hazajöttünk, és megy minden annak rendje és módja szerint. Futok, szerdánként teniszezem, péntekenként bowlingozom, délutánonként a tengerparton napozunk ha olyan idő van, és esténként sörözgetünk egyet, ha van kedvünk, és ha olyan idő van. Ilyeneket csinálunk a munka mellett, ezekkel a programokkal próbáljuk túlélni kicsit ezt a sok munkával teli "nyáriszünetet".
És figyelitek? Nem véletlen, hogy az angolok mindig az időjárásról beszélnek! A bowling kivételével tulajdonképpen a Mi progijaink is mind az időjárástól függnek. Na, jó, talán nekem még a futás az ami nem, de futóedzést is hiúsított már meg az angliai időjárás nem egyszer.
Na, szóval itt az van, hogy nincs meleg. Ha süt a Nap, akkor fúj a szél. Elég hideg szél, és nem lesz soha az életben meleg. De szélárnyékos helyre azért ki lehet fetrengeni a partra, úgy hogy ne faggyál szét. Fürdés azonban kizárt, tengerben fürdeni csak az angolok szoktak, de azért mert Ők hülyék. Múlt héten volt három nap amikor elállt a szél, és k...va meleg lett. Na, ebből lesz itt a tejfehér köd. Három napig orrunkig alig látó szanuameleg ködben glasszáltunk itt fel s alá. Aztán jött a szél, és kifújta a párát. Kisütött a Nap :)) Azóta Nap süt, szél fúj. Agyrém!!! Mondjuk naptej rendesen fogy, fél óra alatt szarrá lehet égni, ha nem vigyáz az ember.
Hiányzik az igazi nyár. Nem kicsit. Nagyon!
Szar, hogy ha ráérnénk délután kimenni egy kicsit a partra akkor az időjárás nem olyan amilyennek lennie kéne, ha meg tök jó idő van, sokszor nem érünk rá kimenni, mert délután is dolgozunk. És az is szar, ha éppen összejön valahogy véletlenül ez a két dolog, és napozás közben félóránként az órámat nézem, nehogy elkéssek véletlenül az esti műszakból.
Hiányzik kidögleni mondjuk a Velencei tó partjára, lángost enni, sört inni hozzá, és nem törödni semmivel, legalább egy napig....
A vizitúrákról, sátrazásokról, hegyekről, szomjas huszonnégyről, kékes csúcs-, délibáb futásról, bükki hegyimaratonról már nem is beszélve..
Na, szóval királyság az élet, csak hát kéremszépen..... nyári szünet van :(((
Pusszantás!!!!
Jane