merry christmas to me

Végre vége!!!!
Túl vagyunk az idei Karácsonyon!!!
Soha életemben nem gondoltam volna,hogy valaha is ezt fogom mondani december 27.-én,és nem vagyok rá büszke,de ez az igazság....
A karácsonyfa,a pulykasült,a nagy családi ebédek,a pihenés,és a bejgli valahogy kimaradtak az idei ünnepből.És valahogy nagyon hiányoztak...
De hogy ne legyek teljesen negatív,December 24.-én este azért mi is megkaptuk a magunk vacsoráját. Munka után ugyan,este kilenckor estünk be a szeméyzeti kajáldába,de az ott dolgozó legénység már székelygulyással,csirkepaprikással és túróscsuszával várt minket,és ahoz képest hogy a magyar étkeket nem magyarok csinálták,egészen jól sikerültek.:))
A majd' négy hónapos angol koszt után,jól be is kajált mindenki a finomságokból,ami ahoz vezetett,hogy alvás nem nagyon volt az elkövetkezendő éjszaka folyamán,vagy ha volt is,horrorisztikus álmokkal fűszerezve....
Ezt jól meg is beszéltük másnap reggel az étteremben,borzalmas mikulássapkával a fejünkön a vendégeket várva. A hangszórókból szokásos ünnepi dalok nyivákoltak,vendégek pedig jöttek,illedelmesen merry christmast kívántak mindenkinek,leültek kajálni,mi pedig onnastól kezdve szívtunk tizenegy órán keresztül.
Merthogy karácsony napján reggeli,ebéd és vacsora is jár Butins kedves közönségének,olyan cicoma terítéssel,hogy éppencsak leszedtük az asztalokat a reggeli után,már teríthettünk is meg az ebédhez,az ebéd után pedig nyílván a vacsorához. Reggel nyolckor kezdtük ezt a bolondok háza hadjáratot,és amikor délután háromkor már mindenki ájuldozott az éhségtől meg a fáradtságtól,a főnökség hozatott a burger kingből mindenkinek egy menüt gyors befalásra,hogy este hétig még kibírjuk valahogy....
De azoknak akik nem bírták ki még délután háromig sem,a túléléshez szükséges megoldást a frissen sütött vágott zsömlék szolgáltatták,amik a terítés részét képezték,kis doboz vajjal és kenőkéssel az evőeszköz meletti kistányéron elheyezve. Zsömlét asztalról ellopni,betenni kötényzsebbe,aztán mivel főnökség és pláne vendég előtt nem eszünk,kimenni wc-be és befalni.Ennyi az egész.....
Ez nem vicces ugyan,de én jót szórakoztam rajta,főleg Eleine előadásában...
Eleine-ről írtam már korábban,és nem tüntettem fel valami jó színben az értelmi képességeit,amiről a véleményem azóta sem változott,sőt...nem nagyon tudok mit kezdeni egy olyan emberrel aki tizenkilencéves korában angol létére nem hallott még Stonehenge-ről,azt sem tudja mi az,de soha nem fogom elfelejteni neki hogy megnevetett karácsony napján....
Terítés közben odasomfordál mellém és mutatja,hogy lopott egy vajat,és beletette a kötényzsebébe. Húha -mondom- ezaztán!Ezt mind megeszed?? Nem,nem -mondja Ő- itt egy zsömle is a másik zsebemben.Ezzel eszem majd,kint a wc-ben! Oké -mondom- akkor menj,nehogy éhen halj itt nekem. Oké -mondja, de mégsem megy csak áll mellettem. Most mi van? -kérdezem.mire Ő,halálosan komoly képpel,elgondolkodva közli: -Oké.....szóval......zsömlét eszem.......vajjal......a wc-ben.......hmmmmmm.........merry christmas to me!
És ezzel boldog karácsonyt kívánva magának megfordult,és a félrecsúszott mikulássapkával a fejében elbaktatott a budi irányába:)))))
Én tényleg nem tudom mikor nevettem iyen jót utoljára,pedig tényleg nem tudom mikor voltam utoljára ilyen fáradt:)))))
Azóta is csak mosolygok ha meglátom ezt a kis buta libát,még akkor is ha mindennel foglalkozik,csak azzal nem amivel éppen kéne.Ha elmagyarázom neki mi az a névnap,és hogy ma éppen István napja van,azonnal rohan az Istvánunkhoz happy nameday-t kívánni,akármekorra felfordulásban is vagyunk,és követeli,hogy tanítsak neki magyar szavakat,holott szerintem angol történelemből kellene előbb egy kicsit fejlődnie....
Mindenesetre a "vége" és a "szia" szavunkat már vágja.Az utóbbit megtanulva két másodperc múlva odasziázott egy lengyel kollegánknak,akinek "nemértem" tekintetét látva esett csak le neki,hogy ja,az nem ugyanaz az ország...
De nem ám!!!!!!! :))))))))
sok puszi mindenkinek!!! Jane