Futi

A swimnews magazin készített egy interjút Cseh Lacival,amit most találtam meg a neten,és amiben Lacikánk elárulja melyik számot hallgatta Pekingben mindig a rajt előtt.
Drowning Pool-Bodies (let the bodies hit the floor)
Ezt hallgatom most klimpírozgatás közben Én is.Laci erre a számra pörgött fel,és azt képzelte hogy a medencében van,és nagyon gyorsan úszik.Hát,nem csodálom...
A cikket az online edzésnapló oldalán találtam,ahol akaratomon kívül belecsöppentem egy kis edzésnapló írásba..:))
Tesóm elkezdett futni.Edzésnaplóírással,meg minden szirszarral ami kell.Hát végülis ha már csinálja,csinálja normálisan.Megadta a felhasználónevét,hogy nézzem meg a naplót ha van kedvem.Megnéztem,és úgy éreztem reagálnom kell valamit arra,hogy 2 hónap futkorászás után vasárnaponként -persze a többi hétköznapi edzés mellett- már 22,5 kilométereket fut.És mindezeket átlag 1.45-ös idővel....
Úgy gondoltam nem árt ha leírom a véleményemet neki erről az egészről -középpontban a fokozatosság elvével- de az üzenetküldéshez előbb regisztrálnom kellett magam.Így esett,hogy lett egy online edzésnaplóm.
És hát az meg már mégis hogy néz ki,hogy ott árválkodik az a szegény napló üresen.Éppen az ÉN naplóm.Egy szó mint száz,most aztán töltögethetem azt is...
De tesómra visszatérve.Jót mosolyogtam rajta..
Írom neki,hogy nézegesse a budapest sportiroda 2009-es versenynaptárát,és nevezzen be egy-két versenyre,félmaratonra vagy akár az őszi maratonra is.Értelmesebbé és izgalmasabbá teszik a célok ezeket a hétköznapi kilómétereket.Erre visszaír,hogy már gondolkodott rajta,de szerinte jövőre még nem nagyon kéne,mert ahoz azért több felkészülésre volna szükség...
Több felkészülés!?...1.45-ös 22km-ekkel!? Aha!...Ha nem,hát nem. Ő tudja. Vagyis nem tudja,de őt az ilyen dolgokról nem lehet meggyőzni....
Ezek után tehát bepötyögtem az Én mai egy óra futizásomat is:))Ami megmondom őszintén reggel még nem úgy nézett ki,hogy ez lesz az elmúlt pár edzésem legjobban eső tréningje.
A szokásos ébredés utáni bögre kávém,és fél tonna csokis kekszem burkolása közben kicsit nyűglődtem a témát illetően.Kint orkánerejű szél,a Nap sehol,én meg fáradt voltam és lassú,mint egy csiga.
Még agyalni sem volt kedvem,de az azért mindig megy:
Futni kell,nincs mese.Anélkül nem működöm.Vagyis nem úgy,ahogy az nekem tetszene.És az senkinek nem jó.
Oké,futunk,de mikor?Andiékhoz délre megyek ebédelni,előtte kéne,de ahoz lassan el kellene indulnom,vagy ebéd után menjek?de ahoz már végképp nem lesz kedvem,és négykor már sötétedik........
Na,ilyenkor jön az,hogy leszarom Jane-t,és megpróbálok semmire nem gondolni addig amíg felöltözöm,átlépem a küszöböt,és becsukom magam mögött az ajtót...
Ma kb. 15 percen keresztül csak gyalogoltam mire a lábaim végre felfogták,hogy azért vannak itt,mert futni kéne...
Aztán az első öt perc után kisütött a Nap,a szél alábbhagyott,nekem meg ettől olyan jó kedvem lett,hogy végigvigyorogtam az egy órás edzésemet,ami így már inkább valami röpködés féle volt ott a homokban....
Ilyenkor tudom,a napom többi része innestől kezdve nem téma.Tökéletes lesz,no problem:))
És a futás így tanít az életre is...
Nyűglődni,szarakodni,kifogásokat keresni,mindent megmagyarázni lehet,de legjobban akkor jársz,ha néha összeszeded magad,átléped azt a küszöböt,és becsukod magad mögött az ajtót még mielőtt észbekapnál.....
Vagy néha elég ha csak kiborítod a fiókodat.....Ugye Szöllősi Kati???:)))
puszi mindenkinek!!! Jane