TETRISZ

Szia V.P.! Bocsi,tőlem kellett volna hogy megkapd ezt a blogcímet,kicsit szégyellem magam,de...-mindenféle álszentség nélkül- őszintén mondom,nem gondoltam hogy bárkit is érdekelhet ez a blog egy-két ember kivételével.Persze abba az egy-kettőbe beleférhettél volna,de örülök hogy most megtaláltál:))))
Az írományaim néha kicsit keszekuszának tűnhetnek,de ez azért van,mert a szándék után,hogy leülök és elmesélem nektek a napomat,mindig valami egészen más dolog keveredik ki útközben.Nem igazán jellemzőek rám a "reggel felkeltem,elmentem dolgozni,utána bementem a boltba....stb" tipusú naplóbejegyzések.Soha nem is voltak.
Az aktuális témám a mai napra az,hogy a kedves vendégeink hogyan teszik alaposan próbára az idegrendszeremet néha az étteremben azzal,hogy nem tudnak viselkedni,nem tudnak kultúrember módjára enni,nincs agyuk,és egyáltalán,azt hiszik hogy ők szarták a spanyol viaszt.Félreértések elkerülése végett:kiakadásaim rajtuk mind annak tudatában történnek,hogy én vagyok a pincér,ők a vendégek,és a vendégnek mindent lehet,és keep smiling,és én őértük vagyok....ez sima ügy.De mindennek van határa.
Azért,amikor leszedek egy asztalt,és a k..va nehéz tálcával elindulok az asztalok közül kifelé,és a hülye baromja a "Gyertek!Ott egy szabad asztal!" felkiáltással jelez a családjának,elindul,és nemhogy előre engedne,még majdnem föl is lök,azt elég nehezen viselem.Totál az a kép ugrik be róla,mint mikor faterom kiönti a disznóknak a moslékot,és még be sem fejezte a műveletet,azok már majd fellökik a kajáért szegényt...
Kiváncsi lennék,egy ilyen ember -család-miután jólakott,és kielégítette az állatias ösztöneit,ha elgondolkodna ezen a dolgon elszégyellné e magát???Legalább egy icipicikét....
Sarokasztal,mellette a másik.Egy embernyi hely a kettő között.Hat fiatalember(!).A szitu hasonló.Állok a tálcával,kimennék,ha engednék.De nekik kell az az asztal,le szeretnének ülni.Hát bejönnek előttem.Egy-kettő-három-négy,a hatból már négy ember tobzódik a hátam mögött,de nem tudnak még leülni tőlem,ahoz nekem ki kellene menni.Én meg csak várok,hátha leesik már valamelyiknek a tantusz,de amikor az ötödik IQbajnok is elindul befelé,feladom.Szívem szerint kedvesen,mosolyogva azt mondanám:Figyu,te mostmár állj meg légyszi és engedj ki,mert egyrészt olyan nehéz ez a k..va tálca hogy mindjárt besz..ok,másrészt ha nem látnád,nem fértek be amíg ki nem megyek...És még kiváncsian megkérdezném:Te nem játszottál még tetriszt???
Ehelyett türelmemet teljesen elvesztve,mosoly nélkül,gyilkos tekintettel,hisztériás állapotban közlöm az ötödikkel:Állj!!!Most kimegyek!!!És ötöske csak néz bambán,én meg legszivesebben fejbekólintanám azzal a tálcával..
Aztán puffogok még egy darabig,de lassan szépen megnyugszom,és elkezdek mosolyogni magamon,mert eszembe jut,hogy az nem is a tetrisz,hanem a kis műanyag kirakós játék amiben húzogatni kell a kockákat,hogy egyiket a másik helyére tudd tenni,és amivel már öt éves koromban egy perc alatt kiraktam Frédi és Bénit.:))))))

pussszantás! Jane