A parfüm

Alázattal jelentem mindenkinek,a tegnapi premier biciklizésem elmaradt,nem készültem még föl rá,így nem tudok beszámolni róla.
A szabadnapom viszont -bár nem túl izgalmas- de tartalmas volt pedálozás nélkül is.Futásból,olvasásból meg egy esti sörözgetésből -részemről teázgatásból mert meg vagyok fázva- állt,egy ki nevet a végén partival megfűszerezve,amiben -természetesen- én nyertem:)))
A munka nélküli napom gondoskodott arról is,hogy a parfüm című könyvemnek simán a végére érjek,ami ha azt vesszük,hogy két napja kezdtem el olvasni,nem túl jó ómen a kis személyes könyv-idő kontinumomban.Nem olvashatom ki az összes irományt két nap alatt,nem fogyhatnak el a bonbonjaim mielőtt hazaérek!!
Dorcsi már felkeltette az érdeklődésemet A PARFÜM iránt a múltkori "kiváncsi vagyok neked hogy fog tetszeni" mondatával. A válaszom:nagyon!
A könyv alaptanulsága számomra-vagy inkább ez már megerősítés-hogy mindegy miben,vagy milyen úton-módon,ha valaki megtalálja önmagát,akkor megtalálja a helyét a világban.Pontosabban otthon lesz a világban,bárhol is van,bármilyen körülmények között is él,nem számít.Boldog lesz és kiegyensúlyozott.Olyan ember lesz aki a legkisebb apróságnak is tud örülni ha az számára szép,és a legalatomosabb emberi rosszindulatúságot is meg tudja mosolyogni,még ha az éppen rá irányul is.
Csaba felvilágosított arról,hogy a könyvből film is készült.El nem tudom képzelni,hogyan tudta átadni a rendező a filmben,mindazt amit a szerző itt 230 oldalban ír le.Vagyis el tudom képzelni...Rosszul.
A főhős lényének lényege a könyvben szinte a sorok között van.Csaba látta a filmet és nem értette a végét.A könyvben a történet vége tökéletesen érthető.
A fedőborítón a cím alatt olvasható "egy gyilkos története" arra biztosan jó,hogy felkeltse az emberek érdeklődését még mielőtt bármit is tudnának a könyv tartalmáról -valljuk be A PARFÜM cím nem önti el az embert fékezhetetlen olvasási vággyal- de a történet szerintem egyáltalán nem egy gyilkosról szól,mégha az huszonöt fiatal lányt nyiffant is ki a sztori végére.A történet szerintem arról szól,mi történik akkor ha az ösztönénünk legyőzi a felettes énünket.Jelen esetben,mi van ha a felettes énünk egyáltalán nem létezik.Sokkal több ez mint egy gyilkos története...
Olvasása közben drága jó Tapikám szavai jutottak eszembe....
Tisztában vagyok vele,hogy néha kilógok az embersorból amit a társadalom megalkotott magának.Tisztában vagyok azzal is,hogy nem kellene vele foglakoznom,de néha-gyengébb pillanataimban-zavar.Ekkor jön Bea,és tipikusan reagál:
- Mancsika!Attól hogy százból kilencvenkilenc ember ÚGY gondolja,Te pedig velük ellentétben ÍGY,még nem biztos hogy Ők gondolják jól. Sőt!!!!
:)))))))))
pusszantás! Jane