Budapest

Tegnap délután piknikeztünk a beach-en:))Andi készített pár sajtos szendvicset,meg kutyult valami szörpit egy pillepalackban és kiültünk a partra pihengetni.Nem tudom otthon hogy álltok éppen a celsiusokkal,de mifelénk nagyon jó idők járnak az biztos. A szél már hűvöske de süt a Nap ezerrel és az indián nyár bearanyozza az életünket a múlt heti esős napok után.Tőltődünk.Napenergiával.
Legalább.
A tél a hidegen,esőn és szelen kívül úgysem tartogat itt nagyon mást számunkra.Nézegethetem majd a hójelentéseket az Alpokból,és sipítozhatok. Jellemzően:) Viszont a tavalyi sítábor szervezése közben kialakult "botrányok"idén biztosan nem fognak hiányozni.
Andiékkal a honvágyról beszélgettünk tegnap napozgatás közben.Ők a Balaton felé kanyarodva jöttek Veszprémből az indulásunk reggelén Ferihegyre,hogy még egyszer lássák,Én csak bambultam kifelé az autóablakon és a kukoricaföldeket néztem.A Nap éppen felkelőben volt.Én meg elmenőben..... :(

Szerintem a honvágy egy nehezen megfogható-megfogalmazható-érzés
.
Sokszor játszottam otthon magamban "turistásat".Nyűgös,fáradt,befásult hétköznap reggeleken a tömött hetes buszon ülve elkezdtem egy olyan turista szemével nézni Budapestet,aki akkor jár ott életében először.Mindig meglepődtem ilyenkor mennyire más arcát tudta mutatni Nekem a város.Gyönyörű széppé vált,és a nyűglődésből csodálkozás lett,a fáradtságból izgatottság,a befásult hétköznapból egy különleges nap gondolatban.Elképzeltem hogy leszállok egy találomra kiválasztott megállónál és veszek egy útikönyvet,amit egy szép kávézóban elfogyasztott jó erős fekete mellett átböngészek,aztán hajrá!!
Szerettem turista lenni Budapesten.
De a nem nyűgös reggeleken szerettem a lakója is lenni.A hat év alatt amíg ott éltem mondhatom,az otthonommá vált.Azzal hogy napról-napra egyre több épülete,utcája,tere,kiskocsmája jutattott valami szép emléket az eszembe,tulajdonképpen az a város az "enyém" lett.
Az érzésben,amikor valahonnan megérkezem oda,na, szerintem ott kell keresni valahol a honvágynak az origóját.
Amikor a szinapszisok az agyamban pillanatok alatt leadják a drótot az idegrendszeremnek,és azt üzenik:nyugodjál meg,itthon vagy...
Andi szerint idegennek érezzük majd magunkat-környezetileg-ha hazamegyünk.Én a hajó után nem emlékszem ilyesmire,de amúgy vágom mirő beszél.Nekem már megvolt az érzés az otthon töltött utolsó egy hetemben.Hú de sz.r volt!Pszichésen már átköltöztem Angliába,lezártam magamban a múltat,de testben még otthon voltam.Sétáltam a városban és üres és idegen volt minden.Mint aki először jár ott életében,mint a turistás játékban,csak ezt nem Én találtam ki,és különben sem volt már kedvem játszani.....
Aztán egy hét múlva tényleg idegen lettem.Eljönni két hétre angliába,és körülnézni-mint turista- az nagyon kafa.Eljönni egy nagy börönddel nagyjából újrakezdeni az egész életedet,az már annyira nem.Az inkább ijesztő.De akkor az ember elkezd keresgélni.....és innen a többit már mindenki tudja aki hűséges olvasója a blogomnak.

Üdvözlettel:Jane