gyerekek és emberek

Keep smiling!Vagyis mosolyogj!!A külföldi vendéglátósoknak ez a beütésük.Én meg ettől kiütést kapok.Ha jól érzem magam majd mosolygok,de ha nem akkor biztos hogy nem.Az nagyon fárasztó.És ráadásul még hülyének is érzem magam miatta.Amitől jól érzem magam,az alapból az hogy dolgozom.Ha a vendégek normálisak,onnastól kezdve nincs semmi baj.Ha nem normálisak baj akkor sincs,csak engedtessék meg,hogy ne vágjak hozzá jó képet.De nem is szokott ezzel probléma lenni.Itt Skegnessben a gyerekek megoldják a mosoly bussinest.Ide családok jönnek kikapcsolódni pici gyerekekkel.Vacsinál már alig lehet beférni az ajtón a felsorakoztatva ott hagyott babakocsiktól.A kis pöttömök meg csak ülnek az etetőszékükben,és a hatalmas nagy kerek szemeikkel mindig elcsodálkoznak mit pörgök forgok Én ott körülöttük abban az érdekes ruhában.Kész vagyok Tőlük annyira aranyosak.Az lenne a csoda ha nem mosolyognék.Még akkor sem tudok haragudni rájuk amikor narancslekvárral összekenik a széket tetőtől talpig,és akkora kupit csinálnak a maguk körül széthajigált kajadarabokkal,hogy Én csak kamillázok...Aztán meg takarítok utánuk 10 percig...Ilyenkor égek a vágytól,hogy megkérdezzem a szüleiket,otthon is így csinálják e.
De a szülők már más tészta.Felnőttek,és angolok.Angol felnőttek!Fura egy népség.Egyrészt nem értem,hogy lesznek azokból az édes kisbabákból iyen böszme,alaktalan emberek,másrészt nem nagyon értek semmit.Na,Ők mosolyognak.Ha kell,ha nem.Vagy inkább csak akkor ha kell.Én úgy látom inkább kifelé élnek.Nincsenek megélhetési problémáik,nem kell idegen nyelveket tanulniuk ahoz hogy boldoguljanak,a társadalmukban elvárt átlag "trendi" testalkatnak pedig napi tíz tonna kajával és zéró mozgással is simán megfelelnek.Valahogy mégsem őszinte az a mosoly...Mondjuk Én sem lennék feldobva,egy ilyen kihívásoktól mentes élettől.Persze otthon meg már kicsit túlzás a kíhívásokból,de ha választani kellene százszor inkább magyar mint angol....
Na,csók!:)) Jane