jane's diary

GMT

2010-06-21T22:34:00.005+02:00

Na halihó!
Fellelkesülve a legutóbbi bejegyzésemhez küldött megjegyzéseken, gondoltam írok már valamit magamról. Először is a megjegyzésekre reagálva: Tibi de hülye vagy!:)) Judit, örülök hogy rámtaláltál!:)
A legutóbbi irományom óta mondjuk nem sok érdekes dolog történt velem, ami folyamatosan történik az a foci VB. Köszönhetően az egy hónapra ideiglenesen beszerelt TV-nknek (és persze London multikulturalizmusának) az éttermünk vagy olasz, vagy francia, vagy éppen spanyol nemzetiségű emberekkel van tele, attól függően éppen melyik ország focicsapata soros a küzdelmekben. Emellett James a francia munkatársam örjöng, és azonnali hatállyal le akarja váltattni a francia edzőt, Laura az olasz munkatársam teljes nyugodtsággal megállapította, hogy (amellet hogy persze szurkol) ő nem is várt többet miután focistáik átlagéletkora már a 40-hez közelít, Diego a brazil munkatársam pedig örül, és mondjuk egy-egy brazil meccs alatt nem sok semmit csinál az étteremben, de így van ez jól, ilyenkor megcsinálom én helyette, még akkor is ha nekem sajnos nincs okom arra hogy bármikor is lógjak kicsit ezalatt az egy hónap alatt.
Na, de biztos megkapjátok Ti is otthon a dózist a foci Vb-ből, ebből most senki nem maradhat ki. Így inkább más vizekre evezek. Bár ez nem a legutóbb írottak után történt, de elfelejtettem leírni, hogy voltunk ám megint színházban, megnéztük a Les Miserable-t amit James-nek köszönhetően végre ki is tudok mostmár helyesen ejteni. A nyomorultakat nálunk is adták a Madách-ban, és itt a Queen's theatre-ben ahol játszák kint is volt egy bekeretezett kép, rajta kicsiben az összes külföldön játszott darab plakátjával, és ott volt persze a magyar is, és ennek nagyon örültünk:))

Aztán azóta voltunk Greenwichben is. Én felmásztam egy fára, aztán lecsekkoltuk a nulladik hosszúsági fokot.
Aztán meg a delfines napórát, aminek az árnyéka gyanítom most van a legalján annak a micsodának amire az árnyék vetül, mivel ma van a nyári napforduló. Tényleg, ma van az év leghosszabb napja. Éljen,éljen!
Megnéztük a tengerészeti múzeumot is, ami tök érdekes volt, de egyébként egész Greenwich gyönyörü, a csillagvizsgáló egy dombon van ahonnét belátni majd' az egész várost. Szóval előbb fent voltunk, aztán meg lent. Nagyon lent. Konkrétan a Temze alatt. Mivel a Tower bridge-től keletre nincs több híd a folyón amin esetleg átsétálhatnál, ha éppen nem akarsz metrózni, akkor lemehetsz egy alagútba (ahol nagyon hideg van), és átsétáhatsz a Temze alatt. Nagyon kafa:)

Aztán azóta hogy legutóbb írtam még az is történt, hogy elmentünk megnézni hogy áll az épülgető olimpiai park, meg az olimpiai stadion. Hát, jobban mint a 4-es metró. Egész szépen haladnak vele, habár van még (várjatok csak mennyi is, pedig ma is láttam a rádiótoronynak a tetején kiírva) azt hiszem 767 nap a nyitóünnepségig.

Itt még 792 napot mutat a torony, ez aznap volt amikor megnéztük a stadiont:))

Na mára ennyi. Jók legyetek, odafigyeljetek!
Sok puszi mindenkinek!
Jane

Bolond lyukból....

2010-06-14T11:47:00.007+02:00

Megkezdődött a foci VB. Anglia is játszik, myílván, ebből kifolyólag mindenki kezd megőrülni. Péntek óta minden valamire való angol polgár házatája valahogy így néz ki.

De a mi éttermünk sem olyan mint általában. Az eddig Gourment Burger Kitchen néven futó létesítmény most egy hónap erejéig felvette a Gordon Banks Kitchen nevet. Így marad a GBK.

Gordon Banks nagyon híres ember itt angliában, világbajnokságot nyert a nemzeti válogatottal 1966-ban, Ő volt a csapat kapusa. Az IFFHS szavazásán elnyerte a 20. század második legjobb kapusa címet. Na, hát Mr Banks most ellátogatott hozzánk, nagy csinnadratta volt, kint volt Tv, rádió, minden.

Mi meg megkaptuk a foci VB alatt hordandó egyenruhánkat, ami nemes egyszerűséggel egy angol válogatott mez. Persze van olasz, francia, és brazil munkatársam is, Ők nem szivesen hordják ezt a mezt, de ez van ha Londonban dolgozol a foci VB alatt:))

Na, de vannak itt olyan emberek is akik nem szeretik a focit, vagy legalábbis jobban szeretnek inkább biciklizni, vagy görkorizni, ők felvonulásokat tartanak. Múltkor több száz görkoris suhant el mellettem a St. Paul katedrális előtti lezárt 4 sávos úton, és pár hete megvolt a nálunk is jól ismert critical mess felvonulás a több kerékpárútért, de íme néhány kép azokról akiket nem érdekel semmi más csak hogy: Szeretkezz, ne háborúzz!:

All the world's a stage

2010-05-11T22:14:00.021+02:00

Beneveztem! Sikerült:) Az első lépést megtettem a jövő évi London marathon felé. Azóta be is telt a lista, idén cirka egy nap alatt.Mint utóbb megtudtam ez egészen pontosan 125 000 hazai, és 5500 külföldi versenyző regisztrálását jelenti. Tisztára nem komplett ez a rendszer, nem igaz, hogy nem tud valaki kitalálni valami normálisabbat!Na mindegy, mostmár csak várni kell, október elejéig, vagy 2016-ig, ha öt éven keresztül nem kerülsz be, annak ellenére, hogy mindig neveztél, akkor a hatodik évben automatikusan futhatod a versenyt.
Kész megnyugvás..nem komplett ez a rendszer.. de téma lezárva. A 2011-es London marathonról szóló közvetítésünkkel legközelebb október elején jelentkezünk, remélhetőleg akkor már értékelhetőbb információkkal a tarsolyunkban:)
Most inkább más témára kanyarodnék vissza. A nullákra. Nem tudom mit játszogatom itt velük, hülye játék volt, elismerem, ahelyett hogy írnék mindenkinek egy emailt aki számít, hogy újra itt vagyok. Bocsi mindenkitől. Téma lezárva...
És még mindig kanyarodunk (olyan vagyok mint egy carving léc), most a szemetekre.Meg a kukákra. Szóval azt már írtam, hogy Londonban nincsenek kukák, de azt efelejtettem közölni, hogy szemét sincs. Nappal mindenfélét elhajigálnak az emberek, estére már tényleg kezd elég putrivá válni a város, de éjszaka jönnek a suszter manói, (olyan kis zöld mellénykében vannak, és visszaverik a fényt) és kitakarítják az összes mocskot. Ezért szeretem Londonban a reggelt, mert olyan szép tiszta. Ha anyagilag nézzük a dolgot a városnak biztosan jobban megérnék inkább a kukák, mint fizetni ezeket az embereket, de a britek úgy gondolták nekik így a jó. Ők viszont ellenőröket nem fizetnek, a metróban és a buszokon is mindenhol kártyás beléptetőrenszer van, sima ügy, ha van bérleted utazol, ha nincs akkor nem. Ha utazol akkor pedig elég rendesen el tudsz jutni mindenhová, elég normális időn belül.Hétvégenként van csak egy is gebasz a metróval, pár vonalat, vagy vonalszakaszt lezárnak, ekezdték felújítgatni a metróhálózatot, hogy 2012-re az olimpiára kész legyen..Jó kis meló lesz még ez a két év itt nekik, nem csak a metróval, úgy mindenfélével kapcsolatban. El sem tudom képzelni mi lesz itt az olimpia alatt. Már most olyan zsúfolt hétvégenként a város a sok turistától mintha az egész világ itt lenne. Ilyen szempontból nem szeretem a hétvégéket, még akkor sem ha éppen szabadnapom van, képtelenség normálisan megnézni akármilyen turisztikai látványosságot. Ezért jó ha Londonban laksz, mert nem kell sodródnod a turistatömeggel ha nem akarsz. Mehetsz hétköznap is. Bár gyanítom, hogy a nyár három hónapja alatt nem lesz itt különbség hétköznap és hétvége között..
Mi a múlt héten voltunk megnézni Charles Dickens mára múzeummá alakított hajdani lakóhelyét, és ismét megnéztünk egy szindarabot egy kocsmaszínházban. Vagyis egy pinceszínházban ami egy kocsmából nyílik. Nem fogjátok elhinni, de Márai "A gyertyák csonkig égnek"-jét játszották, amit egy magyar csaj rendezett, angol színészekkel. Az előadás nem volt több 50 percnél, de nagyon nagy élményt nyújtott:)) Gondolhatjátok...
A héten meg elmentem megnézni Shakespeare globe-ját, vagyis Shakespeare 1599-ben épített színházának a pontos mását. Nagyon tuti ez a színház, az egész fából van, a nézötér fölött nádfedél, a többi része nyitott. Idén VIII. Henrik, Machbet, Boleyn Anna, IV. Henrik, A windsori víg nők, A tévedések vígjátéka, és a szentivánéji álom kerülnek műsorra a színpadján. Amíg az idegenvezetőnk körbevezetett minket, és mesélt a színház történetéről, meg csupa érdekes dolgokat, addig a színpadon éppen VIII. Henrik próba zajlott. A darabnak most vasárnap lesz a premiere, úgyhogy a színészek már be is voltak öltözve korhű jelmezekben, nagyon izgi volt :)) De tervben van persze elmenni megnézni az előadást teljes egészében is.

Íme Shakespeare Globe-ja kivülről:

A nézőtérről:
És a színpadról:

Aztán meg (szabadnapom lévén) elmentem a Bank of England-ba (Anglia központi bankja) és megtekintettem a múzeumát, ami szintén nagyon érdekes volt, egyrész mert soha nem motoztak még meg, és világították át a cuccaimat eddig mielőtt beléptem volna egy múzeumba, másrészt pedig mert végre valahol Magyarország is megemlítődésre került, mégha nem is a legpozitívabb okból. Az egyik terem az inflációról szólt, itt került szóba Magyarország minden idők legmagasabb inflációját elszenvedett ország témakörben, ahol 1946 júliusában az árak 12 órán belül emelkedtek a duplájukra, és a legnagyobb címletű papírpénz ami forgalomban volt 100 000 000 000 000 000 000 pengőt ért. Nem, most nem írtam el a nullákat:) Ez százmillió-billió pengő. Láthatjátok a képen is, a másikon pedig a kiállított magyar bankjegyek, és egy fotó amelyen egy utcaseprő éppen összesepri a teljesen elértéktelenedett papírpénzeket.De (nem mintha ettől megnyugodnánk) az angoloknak is volt azért pár gazdasági mélypontjuk, viszont egy dolog soha nem változik, Erzsébet királynő portréja a bankjegyeken 1960-tól egészen napjainkig. Isten óvd a királynőt!!

Bank of England:

na, itt vagyunk:

meg itt is:

Ezek viszont már az angolok gazdasági mélypontjai:

És a királynő portréi pénzre tervezve:

Na, de a nagy London bebarangolós szabadnapom végén a buszon hazafelé zötyögve elgondolodtam. Arról elmélkedtem amiről múltkor egy angol fickóval beszélgettem a fitnessterem szaunájában. Ő kardiológus, kérdezte Én hol dolgozom, mondtam a St Paul katedrális mellett egy étteremben, kérdezte voltam e már a katedráisban, mondtam persze, ha ven egy-két óra szünetem, és esik az eső oda szoktam beülni olvasni, meg egyébként is, három hónapja Londonban vagyok, hogy ne lettem volna már ott. Az jó, mondta, mert Ő Londonban él, de még nem volt. Viszont volt már Budapesten, a Gellértben lakott, ami nagyon szép, meg úgy egyáltalán az egész város gyönyörű, ott sok mindent megnézett.

Hmmmmmmmm....

Ebből a beszélgetésből Én levontam a magam egyszerű kis következtetéseit. Például azt, hogy ha az ember tudja, hogy véges a rendelkezésre álló idő, akkor cselekszik. Akkor nem halogat. Ha elmegy külföldre, akár csak egy-két hétre is nyaralni, akkor érdeklődik, megnéz, fényképeket készít, mert tudja, hogy ez a két hét van aztán vége, és lehet, hogy nem lesz mégegyszer. Mindent tudni, és látni akar ami belefér. Aztán hazamegy, és nap mint nap elbuszozik vagy villamosozik ezernyi csoda mellett, amik legalább annyira szépek, és érdekesek mint a nevezetességek amiket a nyáron egy másik városban látott, de úgy van vele, hogy erre még ráér, úgyis itt lesz eztán egész életében. Azután egyszer csak meghal, és látta a világ hét csodáját, csak éppen a saját fővárosáról nem tud lósz..t sem. Persze nem tudom lehet e általánosítani, de az ember az most Én vagyok.

Nem mondom, hogy nem voltam már pár helyen Budapesten, Gellért hegyet például imádom, nyáron-télen, esőben-hóban, nappal-éjszaka, felfutni rá, vagy csak felsétálni.. :), meg a sörözők elég nagy részét is jól ismerem:), meg azt hiszem vágom az évente megrendezett pálinka és borfesztiválok nagyjábóli időpontjait, és helyszíneit is, meg persze a fürdők, az összes:) meg Margit-sziget, Kamara erdő (futás:), meg nyílván a Budapest környéki hegyeket sem kell nagyon bemutatni. És persze voltunk párszor színházban, és pár kiállításon is otthon, de azért érzem, hogy itt Londonban most ilyen szempontból sokkal intenzívebben élek, mert tudom, hogy nem lesz örökké. Aztán ha vége lesz, és hazarepülök, a repülőtéren felszállás előtt veszek majd egy turistáknak szóló könyvet ami Budapestről szól :)))

otthoni turistáskodás:

Gellért:

Isten óvd Magyarországot!

Sok Puszi!!!!

Jane

Mea Culpa

2010-05-03T22:31:00.003+02:00

Mea maxima culpa!
Eltüntem... Kicsit... valahogy így jött ki a lépés. Új város, új munka, új élet, tennivalók, megnéznivalók, persze azért írhattam volna néha valamit, elismerem. Akkor talán nem kapnék sms-eket otthonról, a kérdéssel, hogy élek e még, és a Barabás család nem izgulta volna végig a London marathon hétvégéjét, a kérdéssel, hogy épségben beértem e vajon a célba:))Mindenesetre akármilyen link vagyok is információszolgáltatás szempontjából, tényleg köszönöm az aggódó üziket, Éviéknek a húsvéti képeslapot, Timinek a Rékaképeket, Dorcsinak a bikini dalt a zöld pardonból, és Barabáséknak a szurkolást, nagyon jól esnek ezek a dolgok!!
Futottam volna Én azon a London maratonon szivesen higgyétek el (na, ezt biztos mindenki elhiszi nekem:), de kisebb-nagyobb hátráltató tényezők akadályoztak a táv teljesítésében. A két fő hátráltató tényező közül tulajdonképpen nem is tudom, melyik a kisebb, és melyik a nagyobb, az, hogy november óta nem futok, vagy az, hogy röpke egy évvel ezelőtt be kellett volna hogy nevezzek a versenyre.. Itt ugyanis ezek a dolgok nem egészen úgy működnek mint otthon. Már az sem, hogy a futás nem az életem része, mert otthon ugye nem volt olyan, hogy nem volt az, de a nevezés is megér egy külön misét:
Naszóval az úgy van, hogy Én május 4.-én,(Úristen, az holnap van, el ne felejtsem!) szépen benevezek majd interneten a jövő évi London marathonra ami 2011 április 17.-én lesz ( be kell írnom a naptáromba, nehogy betervezzek valami más progit akkorra :). Szóval a rendszert amin be lehet nevezni holnap reggel szépen megnyitják, és nyitva lesz egészen addig amíg 125 000 000 azaz százhuszonötezer ember be nem nevez. Itt megjegyezném, hogy tavaly ez pontosan két nap, és 16 óra alatt megtörtént. Utána lezárták a nevezést. Szóval nagyon remélem, hogy holnap működni fog az internetem :))
De itt sajnos közel sem ér még véget a történet, mert 125ezer ember ugye nem fuhat egy maratonon egyszerre, az képtelenség. Ki kell vásztani azt a 40 ezer szerencsést valahogy aki jövő áprilisban odaállhat majd a rajtvonalhoz. A verseny szervezői ezt meg is teszik majd egy egyszerű számítógépes sorsolással valamikor az év folyamán, nem tudom pontosan mikor, de a hivatalos honlap azt igéri, hogy október eleje körül kétség kívül megtudja majd minden nevező, hogy kiválasztott lett e vagy sem.
Hát, nagyjából ennyi a történet. Ugye mondtam, hogy nem olyan egyszerű ez mint otthon. Budapesten ha úgy kelsz fel a maraton reggelén, hogy úgy érzed tele vagy energiával, és kávészürcsölgetés közben hirtelen hatalmába kerít az érzés, hogy hú, de lefutnék most egy maratont, akkor kimehetsz a Hősök terére, és simán benevezhetsz még a versenyre két órával a rajt előtt. Vagy ha éppen nagyon feldühít valaki este, és miközben tányérokat dobálsz a feje mellé a falhoz azt ordítod: "úgy felidegesítettél b..meg, hogy holnap lefutom a maratont!" azt is simán megteheted. Legjobb stresszlevezetés. A tudomány mai állása szerint...
Persze otthon nincs is ekkora buli. Másoktól hallottam már, hogy a londoni az egyetlen maraton ahol a 42 km alatt végig tömegek állnak az út szélén, és bíztatnak, de igazából ezt Én nem hittem el, képtelenségnek tartottam, de basszus tényleg így van. Mint néző, tényleg nem fogod sehol látni a futókat, ha nem állsz oda az út szélére legalább egy órával azelőtt hogy odaérnének, de van ahol az egy óra sem elég. Akkora hangulat van, hogy nagyon durva. Én még ilyet nem láttam, pedig láttam már pár dolgot a világban....
Szóval nem mondom, hogy nem lenne jó egyszer részt venni ezen a versenyen, de itt most aztán tényleg nem csak rajtam múlnak a dolgok, ezt meg mondjuk úgy annyira nem szeretem. A maraton az eddig nekem pont annak a szimbóluma volt, hogy kemény munkával, és kitartással minden célt képesek vagyunk elérni amit kitűztünk magunk elé. Ez így tök nem ér....
Persze, értem Én, hogy a szervezők célja az, hogy minnél több ember fusson jótékony célokért. Ennek itt angliában hihetetlenül nagy hagyománya van, nem csak a maratonnal kapcsolatban. Különböző szervezetekért futva benevezhetsz simán a sorsolásos rendszeren kívül is, nincs más dolgod, csak szerezni magadnak egy szponzort aki legalább 2000 fonttal támogatja valamelyik segélyalapot, vagy akármicsodát. Na bumm! Nem akar valaki szponzorálni véletenül? Mert adnék Én szivesen 2000 fontot jótékony célokra ha lenne, és akkor mindenki jól járna, de sajnos nincsen. Én csak futni akarok, meg támogatni a gyerekeket majd ha hazamegyek azzal, hogy mindenféle szép és jó dolgokat tanítok nekik, az nem elég?:))
Vagy futhatnék esetleg egy olyan ember helyett mint például Norbi barátom főnöke, aki benevezett tavaly a maratonra mert azt mondta neki valaki, hogy ez tök jó buli, és amilyen szerencséje volt kisorsolták, de persze ki gondolta volna, hogy egy bulira készülni is kell, azt senki nem mondta... Mindenesetre ott volt, 15 km-ig elvonszolta magát, aztán kiállt. És nem Ő volt az egyetlen. Nekünk 9 mérföldnél volt az első állomásunk, ahol megálltunk szurkolni az út szélén, az kb. 15 kili, hol van még a fele is, nemhogy a vége, de ott már rengeteg ember sétált halálra vált arccal, teljesen kifulladva, és már több mint két óra eltelt akkor a rajt időponjához képest. Képtelenség, hogy azok az emberek aznap beértek még a célba.Ezzel a rendszerrel sajnos ez is bőven benne van a pakliban. Én meg mérges vagyok emiatt, nem csak azért, mert így sok olyan egyed megkapja ezt a hatalmas lehetőséget aki egyszerűen képtelen tisztelni a távot, valószinüleg azért mert fogalma sincs róla mennyi az a 42 kili, mert 10-et sem futott még le egyhuzamban életében, de azért is mert ezek az emberek így tényleg sok olyan futótól elveszik a lehetőséget akik egész évben szorgalmasan készülnek, az életük a futás, és főleg életük álma odaállni egyszer ennek a versenynek a rajtjához. Szóval ez így szerintem nagyon nem fair, de mit tehetünk? Én maximum annyit, hogy holnap (miután beneveztem) bemegyek Norbi munkahelyére, és kitekerem a főnöke nyakát!Vagy mérgemben lefutok egy másik maratont....
Mondjuk a berlinit szeptember 23.-án, ha a Jóisten is úgy akarja. A nevezés már rendben van :))))

Millió puszi!!!
Jane

London

2010-04-26T16:22:00.003+02:00

In medias res:

Londonban nincsenek kukák!! Vagyis vannak,de nem sok. Néha egy-egy üres papírzacskót kilométereken, buszokon, földalattikon keresztül cipelek magammal mire utamba akad végre egy szemetes amibe kidobhatom. Nem értem Én ezt...
Közlekedési lámpák viszont vannak, sok, velük kapcsolatban viszont azt nem értem néha miért, a gyalogosok 90%-a ugyanis piros jelzésen krosszol át az úttesteken. Ennek szerintem két oka lehet. Egy: az ellentétes irányú közlekedés miatt a turistáknak pont elég arra koncentrálniuk, hogy akkor most melyik irányba is nézzenek mielőtt lelépnek a járdáról, nincs idejük közben még a lámpa színét is figyelgetni, kettő: a zöld jelzés itt Londonban általában sehol nem tart tovább 5 másodpercnél. Kvázi, ha nem vagy Usain Bolt esélyed sincs szabályosan közlekedni...
Parkok is vannak. Sok. Nagyon szépek, nagyon renben vannak tartva, és főleg nagyon ki vannak használva. Az ebédszünet a legtöbb angol embernek tényleg azt jelenti, hogy kiülünk a legközelebb eső zöld területre és megesszük a szendvicsünket. Aztán ha van még pár percünk alszunk is egyet úgy öltönyben és nyakkendőben ahogy vagyunk :)) Egy-egy napsütéses munkanap ebédszünetében a legtöbb belvárosi templomkertre kitehetné az éppen ügyeletes plébános a megtelt táblát :))
És színházak is vannak. Nagyon sok. Egy kupacban. A londoni Broadway izgalmas és zsúfolt, főleg esténként mikor az előadások kezdődnek és véget érnek. Soha nem láttam még ennyi embert egy szimpla hétköznap este egy helyen. Főleg azért döbbenet ez mert a darabok nagy részét már évek óta játsszák, az operaház fantomja például 1986 óta tölti meg a Her Majestic's színház nézőterét estéről estére... Mi is voltunk már töltelékek operaház fantomján, és Grease-en is:))
És Londonban vanna látnivalók, na talán ebből van a legtöbb. Megbeszéltem magammal, hogy addig nem költözöm haza amíg nem láttam mindent ami engem érdekel. Most látom csak mekkora fába vágtam a fejszémet. Főleg hogy munka meg edzés mellett az ember nem rohangálhat állandóan amikor van egy kis szabadideje, mert ugye pihenni is kell néha, de pihenni sem jó mindig amikor éppen nincs semmi dolog mert akkor csak feladatok lesznek, élet meg nem. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, higgyétek el. De szerencsésnek érzem magam, hogy tudok mit egyensúlyozgatni, és nem a k..va sok munka van csak, vagy éppen a munkanélküliség...
Tegnap volt a London marathon. Megnéztük. Nagy élmény!!!.... de nem volt egyszerű lelkileg. Ugyanis még mindig nem futok. Az edzés az most fitnessterem. Kardiogépekkel, kis erősítéssel, és szaunával. A semminél több, és jó érzés a rendszeresség, a mozgás, meg ahogy összepakolom a cuccaimat reggel, és kiteregetem őket csurom vizesen este amikor hazaérek. Nem futás, de a lábam még mindig fáj, úgyhogy annyira sok választásom nincs.Íme néhány kép, ha valaki már elfelejtette volna hogy nézek ki :))
Puszi mindenkinek!!!!
Jane

Képek

2010-04-26T16:07:00.010+02:00

Az operaház fantomja:)

Múlt és jelen:

Temze St Paul-al:

A Tower, és a Bridge:

Még mindig csak nézelődöm :((

Grease:

Ebédszünet:

Új bejegyzés

2009-07-12T21:32:00.002+02:00

Hello mindenki!
Na, szóval van néha úgy, hogy lenne csomó dolog amit le kellene már végre írnom Nektek, csak éppen nincs kedvem írni.
Iyenkor futás közben sokszor gondolkodom, hogyan lehetne összefoglalni a legutóbbi bejelentkezésem óta történteket, úgy, hogy minden elmondatódjon (van ilyen szó egyáltalán?), de mégse kelljen az idők végezetéig a gép előtt ülnöm és pötyögnöm. Sokszor ki is fundálom edzés közben a bejegyzésem vázát, aztán elkezdek írni, és az istennek sem tudok a keretek között maradni, ebből lesz az, hogy már rég az idők végezeténél tartok, de a millió elmondandó dolgomból még mindig csak az első van képernyőre vetve.
Aztán van néha úgy, hogy semmi nem történik, nincs miről írnom, pedig lenne kedvem. Ilyenkor nem kezdek el pötyögni. Általában. Ha mégis, abból null információt tartalmazó csapongó kis szösszenet lesz. Na! A mai blogbejegyzésem az pontosan ilyen.
Végeztem a melóval, futi nincs, csak holnap reggel lesz, Andiék ma hajnalban érkeztek meg az egy hetes Skóciai kiruccanásukról, így nem zavarom Őket, hadd pihenjék ki a fáradalmakat, pedig amúgy már tűkön ülök a beszámoló, a képek, és főleg az ajándékom miatt :)))
Gondolkodtam, hogy olvasnom kellene valamit, de ha olvasnék az most az angol könyvem lenne, mert ahoz van kedvem, de ahoz meg szótárazni kell, de ahoz meg már nincs kedvem.
Otthon ilyen állapotomban mindig megírtam a naplómat. Na jah! De otthon volt miről írni, minden nap történt velem valami amiért érdemes volt koptatni a tintát a golyóstollamból. Itt ma csak munka volt. Munkáról nem szeretek írni, a naplómban sem írtam soha. Nem tudnék róla többet, minthogy főszezon van, k..va sok vendéggel, és kevés alkalmazottal. Folyamatosan hiányzik az éttremből négy-öt ember a nyári szabadságoltatások miatt, amiből elég nagy kalamajkák adódnak, az életünk így most egy nagy versenyfutás az idővel.
Adott munkát adott időn belül kell ugyanis elvégeznünk, ugyanazt a munkát, ugyanannyi időn belül, jóval kevesebb emberrel. Nem mondom, hogy fizikailag olyan hú de pihent lennék. És tök fura, hogy pszichésen mennyire fárasztó tudd lenni, ha fizikailag állandóan fáradt vagy. És nem attól van ez, hogy a hét hat napjában dolgozunk, hanem attól, hogy hónapok óta dolgozunk így, és egyre inkább esélye sincs a szervezetnek 24 óra alatt kipihennie magát. Ilyenkor az a heti egy szabadnap lassan már többet árt mint használ, nem enged átesni a holtponton és ottmaradni. Magyarul nem enged végkimerülni, úgyhogy ha belegondolok mégis inkább jó mint rossz :))
És látjátok, nics itt probléma azzal sem, ha nincs éppen miről írnom, minden normális embernek sima ügy hogy a szabadnap az jó dolog, én meg képes lennék erről is írni most egy kisregényt, ha hagynám magam. De nem hagyom! Inkább konkrétabb dolgokra váltok.
Július 30.-án megyek haza. Vagyis repülök haza. Repülök! Ez talán a kulcsszó. Utálok repülni. A repülés nekem egy kérdést jelent: Hánnyak vagy ne hánnyak? Annyira szarul tudok lenni tőle, hogy nem hiszem el. És most, mivel 7.-én már jövök vissza, kilenc napon belül kétszer. Anyám!
Próbálok arra koncentrálni milyen jó lesz majd otthon, de ezt a repcsizést sajnos sehogy nem tudom figyelmen kivül hagyni. Az otthon töltött időröl meg csak annyit, hogy valószinüleg érzésre olyan lesz majd mint egy szabadnap. Rövid, de nagyon jó.
Aztán agusztus 18.-án megint repülök, Berlinbe, többek között jól érezni magam, de főleg megnézni az atétikai világbajnokság utolsó két napját. Onnan pedig 25.-én újra haza, és véget vetve a nyári vakációsorozatomnak 31.-én vissza angliába.
Nem tudom még kivel, mikor, hogyan tudok találkozni ebben az igen elszórt otthontartózkodási rendszeremben, de mindenesetre igyekszem majd mindent megtenni a mielőbbi viszontlátás érdekében!
Mára ennyi. Kimerültem. Megyek olvasni!
Pusszantás!!!!
Jane

királyság

2009-07-03T23:48:00.004+02:00

Okkké!
Szóval blogolok!!!
Londonról ígértem beszámolót, lassan egy hónapja már, de nem véletlenül nem kezdtem el eddig ezt a beszámolósdit, nem nagyon tudok mit írni. Mesélni tudnék róla, de azok nagyon bennem lezajló lelki dolgok lennének, amibe nem kezdek bele, mer' bonyolultabb az annál:))
London csúnyább mint Párizs. Ezerszer. Ez tény. Nincs hangulata. Érdekesnek érdekes, de nem fogott meg különösebben. Kilenc évvel ezelőtt legalábbis sokkal inkább, amikor ott éltem három hónapig. London volt életem első külföldi nagyvárosa, nem sokat láttam még addig a világból Magyarország természeti csodái, a Magas Tátra, és az Olasz Alpok gyönyörűségein kívül. Akkor kicsöppentem egy nyárra a főiskoláról, és egyenesen belecsöppentem London multikulturális forgatagába. És jó volt, élveztem.Talán Londonnal kezdődött el életem nagy utazása is, vagyis életem nagy utazgatásainak a sora. Talán ott tapasztaltam meg először milyen érdekes, és izgalmas dolog egy másik országban élni, arról nem is beszélve, milyen nagy boldogság onnan egyszercsak hazakeveredni :)))
Szóval London volt a kezdet, húszonévesen, főiskolásan, jövővel, gondokkal nem törődve, csak élni és élvezni azt, hogy élek és élvezem ezt az egészet. Azon a nyáron sokszor üldögéltem a Temze parton a Tower Bridge mellett, néztem a hidat, a fölötte elszálló repülőket, és közben karamellizált cukorral bevont mogyorót eszegettem amit az utcai árusoktól vettem.
Emlékszem mit gondoltam akkor az életről, azt, hogy KIRÁLYSÁG! És most kienc év után újra ott jártam, mogyorót is vettünk a hídon, és üldögéltünk is kicsit a tövében, és tudjátok mit gondoltam közben az életről? Hát azt, hogy KIRÁLYSÁG!!! Pedig az elmúlt kilenc évben elég sokszor volt már úgy, hogy nem ezt gondotam. Enyhén szólva nem....
Szóval London az ilyen, ilyen volt akkor is, és most is. Vagy inkább én voltam ilyen akkor is, és most is. Utóbbi valószinübb, és ennek az utazásnak számomra mindenképpen ez volt a legnagyobb pozitívuma :))
Azóta persze hazajöttünk, és megy minden annak rendje és módja szerint. Futok, szerdánként teniszezem, péntekenként bowlingozom, délutánonként a tengerparton napozunk ha olyan idő van, és esténként sörözgetünk egyet, ha van kedvünk, és ha olyan idő van. Ilyeneket csinálunk a munka mellett, ezekkel a programokkal próbáljuk túlélni kicsit ezt a sok munkával teli "nyáriszünetet".
És figyelitek? Nem véletlen, hogy az angolok mindig az időjárásról beszélnek! A bowling kivételével tulajdonképpen a Mi progijaink is mind az időjárástól függnek. Na, jó, talán nekem még a futás az ami nem, de futóedzést is hiúsított már meg az angliai időjárás nem egyszer.
Na, szóval itt az van, hogy nincs meleg. Ha süt a Nap, akkor fúj a szél. Elég hideg szél, és nem lesz soha az életben meleg. De szélárnyékos helyre azért ki lehet fetrengeni a partra, úgy hogy ne faggyál szét. Fürdés azonban kizárt, tengerben fürdeni csak az angolok szoktak, de azért mert Ők hülyék. Múlt héten volt három nap amikor elállt a szél, és k...va meleg lett. Na, ebből lesz itt a tejfehér köd. Három napig orrunkig alig látó szanuameleg ködben glasszáltunk itt fel s alá. Aztán jött a szél, és kifújta a párát. Kisütött a Nap :)) Azóta Nap süt, szél fúj. Agyrém!!! Mondjuk naptej rendesen fogy, fél óra alatt szarrá lehet égni, ha nem vigyáz az ember.
Hiányzik az igazi nyár. Nem kicsit. Nagyon!
Szar, hogy ha ráérnénk délután kimenni egy kicsit a partra akkor az időjárás nem olyan amilyennek lennie kéne, ha meg tök jó idő van, sokszor nem érünk rá kimenni, mert délután is dolgozunk. És az is szar, ha éppen összejön valahogy véletlenül ez a két dolog, és napozás közben félóránként az órámat nézem, nehogy elkéssek véletlenül az esti műszakból.
Hiányzik kidögleni mondjuk a Velencei tó partjára, lángost enni, sört inni hozzá, és nem törödni semmivel, legalább egy napig....
A vizitúrákról, sátrazásokról, hegyekről, szomjas huszonnégyről, kékes csúcs-, délibáb futásról, bükki hegyimaratonról már nem is beszélve..
Na, szóval királyság az élet, csak hát kéremszépen..... nyári szünet van :(((
Pusszantás!!!!
Jane

London

2009-06-10T21:24:00.005+02:00

Május utolsó hétvégéjét Londonban töltöttem. Andival, Tibivel, és Andi harmincadik szülinapjára kapott meglepetésajándékával, vagyis a családjával. Négy napot bandáztunk a fővárosban, és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem az elkövetkezendő napok valamelyikében leszek majd elég kreatív valamikor, amikor leírom az éményeinket, de most azt sem tudom hol kezdjem, így ma még csak pár képet kaptok ízelítőül....

Puszi!!!!!

Jane

The bright sides of life

2009-05-13T16:45:00.017+02:00

Na, sziasztok!!!!
Megvagyok, élek, nem tűntem el, csak kicsit sűrűk mostanában a programjaim. A programjaim amik nagyjából munkából, mosásból, bevásárlásból, és végre újra edzésekből állnak. Tök jó, hogy a főzést nem kell besorolni a tennivalóim közé egy ilyen listába, mert Andi szorgalmasan főz rám. Vagyis Andi meg Tibi, mert mostanában néha Tibi is előveszi a fakanalat. Rizsfőzésben tagadhatatlanul Ő a legjobb :)))
Párizsi élményektől lélekben lassan eltávolodva, egyre inkább az új, május végi londoni kirándulásunkra koncentrálva a hétköznapok olyan sebeséggel jönnek és mennek, hogy néha azt sem tudom már melyik hónapban járunk, nemhogy napban.
De a vasárnapokat azért mindig észreveszem. Amikor vasárnap reggel hét órakor zenél az ébresztőm, jelezve, hogy fel kellene kelni mert meló van, rendszeresen elgondolkodom rajta, mi a lóf..t csinálok én itt....
Andi írt egy blogot "The dark sides of life" címmel, részletesen tájékoztatva barátokat, családot, ismerősöket arról, mit is csinálunk mi itt nap mint nap, amellett hogy Párizsban meg Londonban vakációzgatunk, és jókedvű blogbejegyzéseket írogatunk hétköznapjaink történéseiről. Szükség volt már rá, nem mindenki bírja felfogni, hogy attól hogy nem nyavajog meg panaszkodik folyamatosan az ember, még közel sem biztos, hogy könnyebb élete van mint annak, aki szavaiban soha nem felejti el tudatni a világgal, mennyire nehéz is neki.
Én nem írom le részletesen mennyit és mit dolgozunk egy-egy nap, legyen elég annyi, hogy a május elsejém idén 12 óra munkával telt, ahelyett, hogy egész nap a Bodrog ártéren ringatóztam volna egy kenuban, jól telekajáltam volna magam túróscsuszás harcsapörkölttel a Lebujban, és este finom tokaji fehérborokat iszogattam volna a szerelmi pincesoron, mint máskor.
De tök mindegy, mi van, mert ahogy Bryan tolmácsolásában a Monthy Python is megénekelte: Always look on the bright side of life!!!
Hát, próbáljuk. És szerencsére nem vagyunk teljesen reménytelenek a témában.
És itt nem Párizs meg London a lényeg, hanem a hétköznapok. A hétköznapok apró örömei, amiket szerintem a legnehezebb megtalálni, talán éppen azért mert karnyújtásnyira vannak tőlünk.
Nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy kinyújtsa a kezét ezekért az apró örömökért, könnyebb ölbe tett kézzel ülni, és panaszkodni.
De a témát itt le is zárom, ennyi hozzáfűznivalóm lett volna Andi blogbejegyzéséhez, és ez nem szól senkinek, csak volt egy véleményem a témáról.....
A hétköznapi csodák azonban megérnének még egy misét, ha tudnék róluk írni valamit, de nem tudok. Vagy legalábbis semmiképpen nem tudnám felsorolni az én személyes kis apróságaimat, amiktől tök jó lesz egy-egy napom, mert tényleg annyira egyszerű dolgokról van szó, hogy azt kell mondjam: szóra sem érdemesek.
Tegnap este például munka után kimentem még futni egyet a tengerpartra. Ez eddig még nem a hétköznapi csoda, meg az apró öröm kategória. Hulla fáradtan, még sötétedés előtt összeszedni magad, és orkánerejű szélben elindulni futni, az minden csak nem boldogság. Főleg akkor nem, ha olyan sebességű jéghideg szél fúj oldalról, hogy elfújja a lábadat ahogy felemeled, így az egyik lábfejeddel összerugdosod a másik bokádat. Ilyenkor az ember csak fut, és várja hogy történjék valami. Valami ott bent, önmagában. Legtöbb esetben történik is, de soha nem lehet tudni mikor, és mitől.
Tegnap is küzdöttem már vagy húsz perce a tenger felől fújó hatalmas széllel, és már majdnem megbolondultam a zajtól, a szemembe repkedő homokszemektől, meg a széllökésektől amikor úgy döntöttem lemegyek a parti sétány vízzel ellentétes oldalára.
A sétány tulajdonképpen egy töltés, vagyis egy gát, aminek a tenger felőli része tiszta homok, a szárazföld felőli oldala pedig gazos, füves, virágzó fákkal, és nyíló orgonabokrokkal. Na, ennek a lábához csöppentem én le pillanatok alatt, miután lekanyarodtam az őrjöngő tenger mellett magasodó sétányomról. És ahogy leértem a töltés oldalában futó fél méter széles kis ösvényre, nagyon meglepődtem, mert hirtelen csönd lett. Hirtelen megállt a levegő, és tele lett illatokkal. A hideg, kristáytiszta, fülsüketítő, őrjítő szél birodalmát, hirtelen langyos, nyugodt, lassú, fű és virágillattól elnehezült világ váltotta fel.
Olyasmi volt ez az egész, mint amikor otthon az autóktól hemzsegő, hangos, bedugult Margit hídról besétálok a Margit szigetre. Mindig meglepődöm rajta, másodperceken belül hogy meg tud változni körülöttem, és főleg bennem a világ.
És ettől mindig megnyugszom, és mindig jó kedvem lesz, mint ahogy most is. És a kis ösvényem amit egyik oldalról a magas, meredek gát határolt, másik oldalról pedig karavánparkot elkülönítő kerítés, nem nagyon akart elengedni,vagyis engedni visszafordulni, pedig az órám már harmincöt percnél járt, a Nap pedig épp lebukóban volt a horizont alá.
Csak még öt perc ebből a szépségből, gondoltam, aztán tényleg irány vissza, mert olyan sötét lesz, hogy az orromig sem látok majd.
Aztán hirtelen sötét lett, de nem egész angliában, csak az én kis futópályámon. Egyszer csak égigérő fenyők termettek mellettem a kerítés mentén, amik nem engedték be a fényt az ösvényre, csak a fák közötti kis réseken át láttam a világosságot, és a fehér, fából készült lakókocsikat a valószerűtlenül zöld gyepen sorakozni.
Nem hittem el, de tisztára olyan érzésem lett mintha a Szlovák paradicsomban lennék, és a kemping kis faházait látnám éppen az ösvényről ami a kemping kerítése mellett fut, és ugyanilyen fenyők övezik, ugyanilyen illatokat árasztva magukból. Annyira meglepődtem, hogy teljesen lelassítottam ,majdnem meg is álltam, nehogy továbbfutva eltünjenek a fenyők, és velük együtt ezek az érzések is.
Aztán persze továbbfutottam, a fenyőfák eltüntek, megint világos lett (már amennyire világos lehet tíz perccel Napnyugta után), én pedig megnéztem az órámat, majd gyorsan visszafordultam, egyrészt mert nagyon késő volt, másrészt, hogy minnél előbb elfuthassak megint a Szlovák paradicsom kempingje mellett :)))))
Érdekes dolgok ezek. Az ember nem mindig tudja mikor, vagy éppen mitől kapja meg a hétköznapi csodáit. A legtöbb amit tehet, hogy esélyt ad rá, hogy ha ezek a dolgok ott vannak valahol körülötte akkor biztosan megtalálják, és próbál elég nyitott lenni ahoz, hogy ha egyszer megtalálták, akkor lehetőleg észre is vegye őket.

Minden jót!!! Millió puszi!!
Jane

Párizs 3.

2009-04-24T09:37:00.009+02:00

Na, hát szóval ott hagytuk abba, hogy maraton. Champs Elysee, diadalív, 31ezer futó, meg minden ami kell, WC, és zene nélkül. Mondjuk, most hogy így belegondolok, lehet hogy ez a két dolog összefügg, és lehet van a szervezőteam-ben egy pszichológus, aki kerek perec megmondta a frankót: Gyerekek! Ha nem lesz elég budi, ne legyen zene sem! A zene felpörgeti a futókat, amitől izgatottak lesznek, és amitől aztán majd pisilniük kell! Dumáljatok inkább unalmas szövegeket a mikrofonba, amitől mindenki inkább elalszik majd, mintsem hogy WC-re akarjon rohangálni!
Igen,igen. Mostmár biztos vagyok benne, hogy így volt :))
És nálam tuajdonképpen be is vált a dolog. Miután a mobiltoalettek előtti hosszú sort megláttam, Tibi tanácsára benéztem még a közeli Mc Donaldsba, hátha tudok pisilni egyet a rajt előtt, de a küldetés lehetetlen volt, ezt még Tom Cruise sem tudta volna megcsinálni.
Úgyhogy pisi nem volt, de ami ennél sokkal jobban meglepett, hiszti sem. Nem voltam idegbeteg aznap reggel, fáradt voltam. Nem volt bennem annyi energia, hogy a lehetetlen viselkedésemmel őrületbe kergessem a barátaimat. Hmm. Úgy látszik ez csak nektek jár, otthoniak :))))
Ezek után megvolt tehát a rajt. És átlépve a rajtvonalat, elkezdődött az az első pár kili amiről korábban azt írtam k...va jó. Hát, nem volt az. De rossz sem volt. Olyan semleges. Meg ijesztő, a gondolatokkal a fejemben miszerint, ha ez most ilyen, milyen lesz a vége. Nem érzek semmiféle eufóriát és könnyedséget, pedig az elején vagyunk, és ráadásul, ahogy azt szpíker barátunktól a rajt előtt megtudtam (mert közölt azért pár fontos információt is, azon kívül hogy meg fogunk halni) a Champs Elysee a diadalívtől kifelé végig lejt. Vagyis most lejtőn futok. Na,még ez is. Hát, nem tudom mit mondjak, vagyis gondoljak. Jobb lesz ha nem gondolkodunk, annak nem lesz jó vége. Stop thinking!!!! Városnézés!!!! :))
Szép a város. Bambulgatok. Kivéve amikor nem. Mert akkor lefelé nézek, nehogy valakinek a lábára lépjek itt a nagy sightseeingelésben. Amikor lefelé nézek, akkor meg agyalok, lehet már meg is haltam, nem kell itt a végéig várni, ennyire fáradt lettem volna?, mert már tuti a mennyországban vagyok, csak ott lehet ennyi gyönyörű láb mindenfelé, amerre csak nézek :)) Anyám!!! Ezért már érdemes volt eljönni. Anglia sajnos, enyhén szólva nem a szép lábak országa, de a maratonig nem is tünt fel, mennyire hiányoznak a szép lábak. Párizsban kaptam négy órát a sorstól, hogy kielégítsem ezirányú perverzióimat :))))
Na, de szép lábak ide vagy oda itt az első frissitőállomás. Víz, félliteres műanyag palackban. Bingo!!! Legjobb ötlet a világon! Sokkal jobb mint a műanyag pohár. Egyrész mert ezt vihetem magammal még két km.-en keresztül, ahonnan a következő állomás már csak még egyszer két kili, annyi idő alatt meg csak nem halok szomjan, másrészt, mert simán meg tudok hámozni egy banánt, és megenni miközben ez a palack a kezemben van, így a banán után tudok még inni vizet, ami azért nem mindegy, tekintve hogy a banán édes, te pedig félig ki vagy már száradva...
Ehez viszont meg kell szereznem elöbb a palack vizemet,ami az első frissítőállomásnál nem tűnik túl egyszerűnek. Túl sokan vagyunk, rendesen le kell lassítanom, sőt, meg is kell állnom és várnom kicsit mire a vizemet a kezembe nyomja az igen elfoglalt önkéntes. De megvan végre, így az éltető nedüvel végre továbbrobogok....a még kb. 50 méteren keresztül tartó frissítőállomás mellett, ahol látom, hogy az utolsó pár vízadogató fiatalnak már nem sok dolga van. Itt megszületik a fejemben a terv, és az összes többi állomásnál szépen kikerülöm a vízért harcoló tömeget, odafutok a legutolsó asztalhoz, és a legutolsó, már kissé unatkozó fiataltól mosolyogva veszem át a palackomat, amitől Ő nagyon boldog lesz, és lelkesen odakiáltja: Allez Erika!!! Ettől meg én leszek nagyon boldog, szóval mindenki hepi, és ami a legfontosabb, lelkesítő bekiabálásból, és erőt adó kedvességből négy kilométerenként egyszer már tutira be vagyok biztosítva :))))
De kiabál ám mindenki az út széléről, a zenekarok pedig ugyanúgy nyomják a bugit mint Budapesten, ami szintén nagyon jól esik, és nagyon sok erőt ad. Tényleg tök jó minden, én is kezdem magam egyre jobban érezni, és már itt is van a fele. A reakció pedig: Már csak mégegyszer ennyi???? És teljes megnyugvás, boldogsághormonok felszabadulása,és impossible is nothing, meg minden :))))
Azért szeretem, ha nem halok meg a táv első felében, mert így teljesen tiszta marad a fejem, tök jól fel tudok készülni agyban a várhatóan nagyon nehéz utolsó tíz kilire. Ha halál van már a felénél, nem tudok másra gondolni, csak arra, mikor lesz már vége. Így tehát most készültem...
21 km, vagyis 13 mérföld. Hmmm. A mérföld azért jobban hangzik.
Első pont: csak a mérföldtáblákat figyelem. És nem számolgatom át kilométerekbe. Nem kell nekem tudnom, hogy 10 mérföld az még 16 kili. Minek? 10 mérföld. Kész. Onnastól kezdve meg már csak egy számjegyű számok, sima ügy.
Második pont: Bármi is van, ne felejtsük el: "nem fáj az, csak másképp jó" A futók mindig ezt mondják. Nem felejtjük el!
Harmadik pont: Nemsoká kiérünk a Szajnapartra. Már alig várom. Az pont olyan mint a pesti rakpart, játszunk olyat, hogy most ott vagyok. Játszuk el gondolatban, hogy otthon vagyok. Ha ez nem ad erőt,akkor semmi sem.
Negyedik pont: Barátok. Csaba 28 kilinél. (a francba, hogy ezt nem mérföldben beszéltük meg), Andi meg Tibi 35-nél. De várjunk csak. Először arról volt szó, hogy az út jobb oldalán futok. Aztán Csaba szólt, hogy Ő a folyó túlpartjáról jön át a hídon, a futó tömegen nem tud átkrosszolni, kvázi neki az út bal oldala jó. Oké. Csaba a bal oldalon. De Andiék ezt hallották, vagy nem? Remélem náluk marad a jobb oldal, mert én 35-nél már ott leszek.....
Ötödik pont: "Nem a táv öl, hanem az iram" Szintén tipikus futó szlogen, amit én az első maratonom lefutása óta cáfolok. Futottam már 3:56-os, és 3:39-es maratont is. Számokban majd' 20 perc a különbség, érzésben semmi. Ha kb. egy métereseket lépek, az akkor is 42 ezer lépés, azt nem lehet megúszni, hogy ne fájjon a végén. De hátha igaz ez a mondás, csak eddig nem voltam elég felkészült, hátha eddig nem volt elég jó az álóképességem, akármennyire is azt hittem, hogy az. Futni most sem futottam többet, mint otthon szoktam, de az étterem! Sokat rohangálok ott, k..va nehéz tálcákkal, biztosan sokat számít. Ja, és persze a súlyom. Én még (mivel soha nem mérem magam) a kb. 70 kg-nál tartottam, na jó, talán 69, ha megkérdezte valaki, de az utazás előtt le kellett mérni itthon a bőröndöket a 15 kg-os súlylimit miatt, amihez elöbb le kellett mérni magamat, aztán magamat a bőrönddel együtt. Tudom, hogy fogytam amióta itt vagyunk, de a mérleg kijelzőjén megjelenő 64 kg-on azért őszintén meglepődtem. Szóval könnyebb vagyok. Sokkal könnyebb. Na nehogy már elfáradjak.... :)))
És már itt is van a Szajnapart. Juhúúúú!!!! Mindjárt 28. Mindjárt itt van Csaba! Milyen színű felsőben is van? Ja, igen. Fehér. De hülye vagyok!! Ezen röhögünk már három napja. Csaba egy darab pulcsit bírt elhozni magával a hat napra, és ráadásul egy hófehéret, ami így a negyedik napon nem volt már annyira hófehér, mert minden nap leette valamivel, és az esti tusfürdővel történő folteltávolítási próbálkozások még roszabbá tették a helyzetet :))))
Közben persze a város még mindig nagyon szép, a vízosztogató önkénteseim menetrendszerűen lelkesítenek, és még mindig k...va jól érzem magam.
Bakker! Ha ez így megy tovább, Andiéknak csalódást kell okoznom. Sírásra meg hisztire készítettem fel Őket 35-nél, nem pedig mosolygásra meg ficánkolásra....
És 28-nál meglátom Csabát és Norbit, és szerencsére Ők is engem. Norbira nem számítottam. Neki az elején a Louvre-nál kellett volna lennie, de ott nem láttam. Hát ezért nem. Együtt jöttek ide. Csaba vett kekszet, hogy tudjak enni valamit, de nem kell, már robogok is tovább, nem vagyok sem éhes, sem fáradt, sem szomjas. Nagyon jól vagyok! Köszi gyerekek! Integetés és mosolygás, na meg lelki feltöltődés az elkövetkezendő kilikre.
35 km. Frissítőállomás. Akkor Andiék az után lesznek. De nem látom Őket. Rendesen megijedek mikor Tibi odaugrik mellém egy banánnal, meg az isostaros kulacsommal a kezében és elkezd futni melettem. Na, hello! Megbeszéljük, hogy minden oké, amíg megeszek fél banánt, meg iszom egy kis izoitalt. Tibi elmondja, hogy annyira meg van már itt halva mindenki körülöttem, hogy biztosak voltak benne, én is ilyen eltorzult arccal bukkanok majd fel, de k..va jó volt látni, hogy mosolygok :)))) Közben Andi az út széléről csinál rólunk egy fényképet, amiben Tibinek csak a háta van benne, no meg a banánja.... a kezemben :))))))
Aztán Tibi megáll, elköszönünk szépen, én meg még mindig tökéletes állapotban úgy döntök, hogy akkor kezdjünk el futni. Exuse me! Sorry! Thank you! Merci! És szlalomozás az egyre lassuló emberek között.
40 kili. És még mindig nem hiszem el. Nem a táv öl, hanem az iram. Basszus! Tényleg így van. A kerülgetés miatti folyamatos járdaszigetre történő fel és lelépegetés az ami nem esik már túl jól, de egyébként ide nekem az oroszlánt is!!! Ugye ez nem csak álom? Ugye nem fogok mindjárt felébredni a hostelszobánkban, azzal hogy vasárnap reggel van, és ez az egész eddig még csak álom volt????
41-nél kiszúrok egy magyar zászlót magam előtt a tömegben. Felgyorsítok, utolérem. Hajrá! Mindjárt megvan! Gratulálok! Veregetem meg a zászlót lebegtető fiatalember vállát. Hajrá Magyarok!!! Kiabál mosolyogva utánam, ahogy elfutok mellette.
A cél előtt hatalmas tömeg, mindenki tapsol, mindenki ordít, mindenki boldog. És Én is nagyon boldog vagyok, amikor beérek a célba.
És jön a szokásos pityergés, most kevésbé a fáradtságtól, mint a boldogságtól és a megkönnyebüléstől.
November eleje óta tudom, hogy április 5.-én Párizsban leszek. November óta várom ezt a napot, és készülök rá pszichésen és fizikailag egyaránt. És nem az a lényeg,hogy megcsináltam, persze az is nagyon jó érzés, de az, hogy így megcsináltam....
Aki ismer tudja, hogy elég kritikus ember vagyok. Azt hiszem magammal szemben a leginkább, még akkor is ha tudom, kivülről nézve nem mindig tűnik így. Vannak céljaim, és legfőképpen elvárásaim magammal szemben, amiknek néha úgy érzem képtelen vagyok megfelelni. Azért próbálkozom, de tényleg nagyon ritka, amikor gondolatban megveregetem a vállamat, és azt mondom: Szép vot Jane!!!
Akkor, ott, a célba beérkezve ezt éreztem, és higgyétek el gyerekek, ez a legnagyobb boldogság a világon!!!!!!!!!
Hát, ez volt az Én Párizs maratonom belülről. És mindegy, hogy milyen célokat elérve, vagy milyen teljesen hétköznapi dolgokat megvalósítva, de hasonló érzéseket kívánok mindenkinek!!!!

Millió puszi!!!!
Jane

Párizs 2.

2009-04-19T17:39:00.018+02:00

Szóval, ott hagytam abba, hogy Párizs gyönyörű, és tényleg annyira jól éreztem ott magam, hogy megérkezésünk után a mérleg nyelve, amelyiknek egyik serpenyőjében a kis 42 kilométerem vigyorgott rám kihívóan és félelmetesen, a másikban pedig a tavaszi Párizs hangulata és látnivalói budapesti beütésekkel, fontosság tekintetében nem igazán billent egyik oldalra sem.
Életemben először a maraton előtti utolsó napokban nem a maraton volt a legfontosabb dolog az agyacskámban. Most nem voltam képes még ebben a pár napban sem feládozni mindent a futás oltárán. Akartam én, de nem ment. Andi aggódott is, és mindig kérdezgette, biztosan jó e nekem, ha ide meg oda gyalog megyünk el,nem pedig tömegközlekedve.

Jó volt! Akartam sétálni, lófrálni, látni, érezni, egyáltalán élni pár napig Párizsban. Persze mindeközben azért én is aggódtam kicsit, just in case :)
A futás előtti utolsó délután hagytam csak ki egy közös programot, helyette visszamentem a szállásra pihenni. Ebben a döntésemben kicsit szerepet játszott az aznap reggeli átmozgató futásom is, aminek a lényege, hogy ugyanabban az időpontban felkelek mint majd másnap reggel, ugyanazt a reggelit eszem mint majd másnap reggel, és kimegyek futni, nagyjából a másnap reggeli rajt időpontjában. Futok. És 20 perc után abbahagyom..... még véletlenül sem úgy mint majd másnap reggel... :(
Normális esetben ilyenkor a huszadik percben a sírás kellene hogy kerülgessen amiért nem futhatok többet, és várnom kell még 24 órát, hogy kitombolhassam végre magam, de mivel az idei maratonom előtti utolsó egy hét már úgy ahogy volt nem volt normális eset, hát ez sem.

A sírás az kerülgetett, azzal nem volt gond, de nem a huszadik, hanem a tizenötödik percnél, és nem azért mert futni akartam még, hanem azért mert meg akartam már állni, annyira szarul esett..
Ilyen fantasztikus főpróba után vártam tehát a vasárnap reggelt, a 8:45-ös rajtot a Champs Elyseen.

Időben kimentünk a helyszínre, hogy ne kapjak már a futás előtt idegrohamot (mint otthon mindig) attól, hogy esetleg elkésünk, nem lesz időm feltűzni a rajtszámomat,vagy nem lesz időm elmenni WC-re.

Na, ez utóbbira kár vot időt számolni, annak ellenére is, hogy előzetesen legalább húsz percet szántam a rajt előtti utolsó pisire. Ha egy órát szántam volna rá, az sem lett volna elég. A franciák képesek voltak 31 ezer emberre kipakolni 10 mobil WC-t, úgy, hogy a betonrengeteg közepén voltunk egyetlen elbújásra alkalmas bokor, vagy fa nélkül. Ezek után esküszöm nem fikázom többet a budapesti szervezést ,hétezer emberre legalább harminc mobil, és a Széchenyi fürdőben található összes állandó WC-vel, a városliget bokrairól nem is beszélve :))))
Maratonszervezésben egyébként Budapest, sok más dolgot figyelembe véve is simán veri Párizst. Itt a rajt előtt nem volt zene. Franciául pofáztak a mikrofonba különböző gondolom nagyon ismert emberek, ami nem hiszem hogy bárkit is k...vára feldobott volna.
A rajtnál meg csak háromtól számolt vissza a szpíker, a hülye!, pedig milyen jó lett volna ha 31 ezer ember ordítja a számokat tíztől visszafelé. És akkor lehet, hogy én sem azon kapom magam, hogy már ellőtték a rajtot.

Persze volt időm felfogni, hogy elkezdődött végre, amire november óta várok. Pontosan nyolc perc. Nyolc percbe tellett mire eljutottam a rajtvonalig, kitekeredett nyakkal, folyamatosan a diadalívet bámulva, próbálva minnél jobban tudatosítani magamban, hogy hol vagyok, és mire készülök éppen :)
Mindeközben kedves szpíker barátunk utolsó útravalóul beleordította még a mikrofonba az "Enjoy your run! Enjoy your die!" nagy együttérzésre utaló kis mondatocskáit, just for sure, ha esetleg valaki véletlenül elfelejtette volna,hová indul....
Szóval mire elsétáltam a rajtvonalig az első már kb. három kilinél járhatott. Így elég nehéz maratont nyerni, pedig Andi megkért, hogy ha lehet legyek én az első, mert elég jól jönne az az 50 000 euro amit a győztesnek adnak. Akkor esetleg ittmaradhatnánk még pár hetet Párizsban :)))
Szóval nyolc perccel a rajt után én is átléptem végre a rajtvonalat, elindítottam az órámat, és futottam 42 kilométert. 3 óra 51 perc alatt.
Ezzel a 31373 indulóból a 11246. helyen végeztem. A kategóriámban pedig (ami fingom sincs mit jelent) a 2148 indulóból 359. lettem.
Ez az én Párizs maratonom számokban.

A lelkemben viszont nyílván ennél ezerszer több, ami a már említett normális esetben egy teljesen külön átbeszélgetett éjszakát igényelne,de jobb híján bepötyögöm majd ide Nektek a következő bejegyzésembe!

Addig is, legyetek jók!!!

Sok puszi!

Jane

Párizs 1.rész

2009-04-17T21:42:00.018+02:00

11 nappal a Párizs maraton előtt írtam a legutóbbi blogbejegyzésemet,és most számolgatom, hogy a mai nappal 12 nap telt már el a sikeres célbaérkezésem óta. Az akárhogyis nézzük 23 nap bejegyzés nélkül,ami hosszú idő,de a futás előtt nem akartam már újra sorokon keresztül fecsegni a 42 kilométeremről,és az ezzel kapcsolatos félelmeimről,a verseny után pedig egészen egyszerűen nem tudtam,hogy mit írjak.

A legrövidebb beszámoló,amit elolvasva mindenki aki jól ismer megnyugszik,és simán levágja, hogyan éreztem magam a Francia fővárosban,így hangzik:

Párizs gyönyörű,és lefutottam életem első maratonját,amelyiken negyven kilométernél azt mondtam: De kár,hogy mindjárt vége lesz.:)

A leghosszabb beszámoló azonban verbális kommunikációt,legalább egy átvirrasztott éjszakát,és kb. 5-6 üveg sör (fejenként) leguritását követelné meg minden kedves barátomtól.:))

Most,átbeszélgetett éjszakák lehetőségének hiányában ezzel az irománnyal,és a már elküldött emailekkel és fényképekkel próbálok átadni Nektek valamit,valami nem túl sokat,de nem is keveset ebből a fantasztikus hat napból....

Én beleszerettem ebbe a városba. Nem vitás. A mi fogott meg annyira Párizsban kérdésre azonban nem tudnék egyértelmű határozott válaszokat adni,csak sejtéseim vannak. Na,jah! Mutassatok egyetlen szerelmes embert a Földön aki meg tudja mondani mi az amiért szerelmes a másikba...

Párizs,amellet hogy gyönyörű város,azt hiszem jókor volt, jó helyen. Mármint az Én életemben. Január végén jöttünk vissza Magyarországról Angliába,ami elég régen volt már ahoz,hogy Párizs Budapestre nagyon hasonlító városrészei kellőképpen megdobogtassák a szivemet. Az érzés, ami ott a város utcáin sétálgatva naponta többször is megtalált és boldoggá tett az a tavasz volt és Budapest. A tavaszi Budapest,amit annyira imádok. Hülyén hangzik,tudom,dehát így volt,most mit csináljak.....

Persze azért vágtam,hogy Párizsban vagyok, ne aggódjatok! :) Látni a francia embereket a hétköznapjaikban,munkába,iskolába sietve,ügyeket intézve,ebédszünetet tartva,majd pedig esténként,délutánonként a Szajnaparton üldögélve,olvasgatva,barátokkal teraszokon sörözgetve egy-egy hossszú, fárasztó nap után.... és mindebbe pár napra valahogyan belecsöppenni, tényleg nagyon jó,és érdekes érzés volt :))

És tudjátok,ha őszinte vagyok,azt kell mondjam,mindennek a jó érzésnek és boldogságnak az alapja az volt,hogy mi ezt egyáltalán megtehetjük. Hogy simán megtehetjük. A tudat,hogy én ide bármikor visszajöhetek amikor csak akarok,olyan szabadságot adott,amire feltétenül szükségem volt az élmények megszerzésében, amik még egy hónap múlva is töltenek majd a munkámhoz szükséges lelki energiákkal...

A munkámhoz,amivel megveszem a megfizethetetlen élményeimet.

És így van ez rendjén.

Mint amikor annak idején elkezdtünk tanítani a Budaiban. Amikor még ugyanannyi volt a közakalmazotti fizetés mint most,csak éppen feleannyiba került minden. Hogy meglepődtünk, amikor hónap vége felé véletlenül azon kaptuk magunkat,hogy ebben a hónapban még nem voltunk sehol. Nem mentünk fel egy hétvégére sem a hegyekbe,vagy akárhová is legalább két napra kirándulni. Hát micsoda dolog ez??

Milyen természetes volt az őszi szünet Prágában,vagy a Beszkidekben. Nyaralás a Szlovák paradicsomban,vagy az, hogy tanévzáró után húztunk Szlovéniába raftingolni...

Istenem,hogy elcsúsztak ezek a dolgok otthon az évek folyamán....

Na,de most nem akarok ebbe belemenni,mert abból csak nyomdafestéket nem tűrő szavak kerekednének ki,aztán még a végén valamelyik hülye letiltja itt a blogomat :))))

Folyt. köv....

Puszi!!!!! Jane

eleven days

2009-03-25T19:29:00.002+01:00

Szeretem a tankcsapda eleven című albumát,sokszor hallgatom futás közben,és sokszor nyugtáztam is már magamban,hogy milyen jó ez a cím,nagy kreativitással megáldott ember lehetett aki kitalálta. Az albumon ugyanis tizenegy szám van,és miután egy koncertlemez,eleven (vagyis élő) kiszerelésben nyomják rajta Lukácsék a nótákat,nem studióból.
Tizenegy.
Ma reggel miután kinyitottam a szemem (vagy tán még ki sem nyitottam),ez a szám volt az első, ami eszembe jutott. Még tizenegy nap,gondoltam,majd megnéztem az órámat mennyi lehet az idő. Reggel hat. Nem csoda,hogy még álmos vagyok.
No para! Szabadnap:) Addig alszom ameddig akarok. Csak azt a fránya tizenegyest kellene kiverni elöbb a fejemből,még mielőtt elindít egy gondolatlavinát,ami aztán majd jól betemet,és nem enged vissza szundiországba.... :(
Tizenegyes persze maradt,gondolatlavina jött,én meg nem sokáig eröltettem a dolgot,így negyed hétkor már a kávésbögrémből felszálló gőz mögül bambultam valahová az ismeretlenbe,miközben ide-oda cikáztak a maratonnal kapcsolatos mindenfélék a fejemben.
Ezek persze ezerszer átgondolt dolgok már. Mit kellene csinálni még addig,hogyan,mennyi ideig,milyen gyorsan. Aztán elképzelem,hogy ez mind megvan,tökéletesen sikerült az utolsó elötti hét, aztán a rápihenés (naná!gondolatban?) és már ott is vagyok a rajtnál.
Reggel 8:45. Champs-elysées.
Nagyon izgi. 37000 ember. A világ minden tájáról. Nem ismerjük egymást,de van bennünk valami közös. A futás. A futás szeretete... és tiszteljük egymást,mert pontosan tudjuk,hogy a másik mit dolgozott ezért,és ÜNNEPELÜNK. Így,csupa nagybetűvel....
Aztán visszaszámlálás,és elindul a nagy futás. Első pár kili k...va jó. Frissen-fitten,millió emberrel az út szélén,akik mind nekünk szurkolnak.
Aztán jön a fele. Ha ott jól megy, akkor: oh,már csak mégegyszer ennyi (és pszichés megtáltosodás,boldogsághormonok,és impossible is nothing, meg minden:))Ha nem megy jól,akkor: Te Jézus Úristen!! Mégegyszer ennyi?!?!?!? (és totális pszichés összeomlás)
Aztán meg akármilyen jól is ment még féltávnál,a harmincötödik kilitől senki nem úszhatja meg. A futók azt szokták mondani,hogy a maraton a negyvenedik kilométernél kezdődik. Egyetértek. Nem is kúszik be valahogy soha a gondolataim közé ez az utolsó etap. A maraton utolsó két kilije már akkor is fáj, ha csak elképzelem :)))
És a verseny utáni dolgokat sem képzelem el soha. Az Én gondolatmaratonom kb. harminc kilométernél végetér. Nagyjából (nem teljesen,mert nem nagyon vagyok már olyankor magamnál) tudom mi lesz utána,és szerintem tudatalatt blokkolja az agyamat valami,hogy ne lépjek a tiltott zónába... :))
A héten persze még nem őrjítem meg magam ezzel,mert ezek még az eleven napok. Vagyis még futhatok. Akármi is jár a fejecskémben,csak kimegyek edzeni,és egyből megnyugszom. Jól megy a futás,nincs itt semmi gond,nem ment ez jobban még egyik maratonom elött sem.....meg ilyenek.
De jövőhéten már nem lesz ami megnyugtasson. Napról-napra egyre bizonytalanabb leszek tudom,és a maraton reggelén is egy dologban leszek csak biztos,hogy én ma erre képtelen vagyok.
És ettől nem leszek valami jó hangulatban majd,de barátok már fel vannak készítve mindenféle eshetőségre. A legjobb tanács amit adhatok az,hogy ilyenkor nem kell velem foglalkozni. Persze ez elég hülyén hangzik a tények ismeretében miszerint Ők tulajdonképpen miattam meg a maratonom miatt repülnek el hat napra Párizsba... :))))
Hát,bocsi gyerekek! Ez van.....
Legyetek elevenek!!!!
Puszi!!!
Jane :))
ui: az egyenpólók k.....va jók!! :)) De erről majd a következő fejezetben....

hajnali jelentés

2009-03-18T06:31:00.004+01:00

Hajnali fél hat van.
Nem tudok aludni. Nem csoda. Tegnap este fé hétkor bebújtam az ágyba,és nem figyeltem,de szerintem nem volt több nyolcnál amikor letettem a könyvemet az éjjeliszekrényre,lekapcsoltam a villanyt és elutaztam szundiországba :))
Ezek után a ma reggeli négy órás ébredés törvényszerű volt. De nem bánom.
Egyrészt azért mert nem dolgozom ma,így lehet össze-vissza szunyókálni a nap folyamán,másrészt mert imádom a hajnalt. Nincs még egy hülye rajtam kívül butlinsban aki ébren lenne iyenkor,így emberi hang nem zavarja meg a csendet. Csak a madarak eszeveszett csivitelését hallom,amibe néha-néha belekürtöl egy hajó a messzi távolból.
Az internet is normálabb üzemmódban működik ilyenkor,feleannyi idő alatt behozza a megtekinteni kívánt oldalakat,mint máskor.
Így most a kávésbögrém társaságában internetezem. Meg elmélkedem. Olyasmikről,hogy ha nem itt lennék,hanem otthon akkor lassan indulnom kellene munkába. Vagy ha nem itt lennék,hanem otthon és szabadnapom lenne,akkor indulhatnék a Moszkva térre,a 21-es buszhoz,hogy csatangoljak kicsit az erdőben,aztán az Erzsébet kilátóról jól megnézzem a várost. :))
Főleg ha otthon is olyan idő van mint itt. Az utóbbi napokban ugyanis itt gőzerővel támad a tavasz. Süt a nap ezerrel,ha fújdogál a szél az is langyos mostmár nem hideg,és mindennek fejében nyírják a füvet! A fű illata pedig....hmmmmm........ a lenyírt fű illata mindenkinek eszébe juttat valamit. Gyerekkori emlékeket,baráti kirándulásokat,az első bográcsozásokat-szalonnasütéseket a szabadban,az év első vizitúráját....... és Nekem speciel mindezek mellett az atlétika pályát,a jó társaságot,a régmúlt edzéseket.....
Amekkora bosszankodás néha a szeles-esős időjárás,amikor az ember legszivesebb sétálna egyet a tengerparton,vagy meginna egy sört az egyik beachkocsmában,mert éppen van rá ideje,ugyanakkora ajándék a sorstól amikor ezek a dolgok valahogy összejönnek.....
Márpedig ahogy így elnézem az elkövetkezendő fél évben több esélyünk lesz rá,mint az elmúlt pár hónapban volt:)))))
Szép napot mindenkinek!!!!!
Boldog szülcsinapcsit Dorcsi!!!!! :))))

Jane

Frankie says relax

2009-03-04T21:10:00.003+01:00

" A középkortól kezdődően a felhőkarcolók megjelenéséig, a keresztény templomok számítottak a világ legmagasabb építményeinek. 1311-től amikor a Lincoln katedrális tornya magasabbra nyúlt mint a gízai nagy piramis csúcsa,egészen 1884-ig a Washington emlékmű felépüléséig, ezek a templomok tartották a világ legmagasabb építményének járó címet. Ha egyszer befejezik az építését,a barcelonai Sagrada Familia válik a legmagasabb templommá 170 méteres magasságával.
A Lincoln katedrális ma már csak 83m,mert a torony 1549-ben összeomlott,de így is a világ legmagasabb építménye volt 1311 és 1549 között a maga 159,7 méterével."

Megnéztük,és szerintem nagyon szép.
A Sagrada Familiáról meg csak annyit,hogy két éve amikor először láttam,már akkor is az jutott elöször eszembe róla,hogy a kevesebb néha több. 1883-ban kapta meg Gaudi a templom építési jogát,és a mostani előrejelzések szerint 2026-ra lesz csak kész. Őszintén nem tudom elképzelni mit fognak még addig cicomázni rajta. Ha csak turistalátványosságnak épül,akkor bingo! De azért,hogy a hívő embereknek legyen hová járniuk imádkozni enyhén szólva kicsit túlzásnak tartom...
De visszatérve Lincolnra; szerintem nagyon szép kis város. Nekem tetszett. Nem volt az a gatyarohasztó meleg ottjártunkkor,de azért jól éreztük magunkat. A torkos csütörtöktől várt félárú kajálási lehetőség nem jött be,ennek ellenére beültünk ebédelni egy tipikus angol étterembe,ahol gyömbérsört ittunk,és tradicionális angol kajákat ettünk. Én személy szerint sajtos,bacon-ös,mango lekváros piritóst salátával,majd karamellás csokoládés süteményt,aminek az íze tisztára olyan volt mint a krowka. Tömény volt,és nagyon édes, és nem is lett volna vele semmi baj,egy jó kis híg angol fekete kávé kíséretében,ha azt az angol pincérnőcske nem felejtette volna el kihozni nekem. De elfelejtette,így kávé helyett maradt a gyömbérsör,aminek az ízét mindenki megtapasztalhatja aki gyömbérszörpöt önt egy pohárba,és azt az előírt vízmennyiségnek a negyedével hígítja fel. Vagyis,ha a krowka tömény volt,akkor a gyömbérsörre nem is tudom mit mondjak... :S
De érdekes kaják és piák ide vagy oda,a kirándulás mindenkit feltötött kicsit az ezután következő bulihétvégére. (mármint buli a vendégeknek,nekünk meg meló étteremben,bárban,mindenhol..)
80-as évek hétvége. Vagyis a 80-as években gyártott összes populáris sláger zene bömböltetése mindenhol,ivás és bulizás rá ezerrel. Vendégek 40-50 év körül. Vagyis az a korosztály amelyik a 80-as években élte a tini vagy fiatalkorát és anno ezekre a zenékre döntötte le a ház falait. És persze beöltözések,legfőképpen korhű rucikba.
És ha a vendégek öltözködnek,akkor a személyzet is öltözködik. Legalábbis az ajtóban álló két srác,akik a vendégeket fogadják az étterembe lépéskor,és a bároscsaj mindenképpen. Ők mindig kapnak valami hülye jelmezt a menedzsereinktől ezekre a hülye hétvégékre,és abban kell dolgozniuk,nehogy már a vendégek pont az étterembe ne érezzék a 70-es,80-as vagy akár 60-as évek fílinget (ez utóbbi azt hiszem most hétvégén lesz). Szóval a lényeg a lényeg,december óta Andi is öltözködik,miután azóta Ő az a bizonyos báros csaj (az étteremben van egy bár,és Andit bepakolták oda:)
A 80-as évek hétvégére kapott egy narancssárga pólót, rajta nagy fekete betükkel "FRANKIE SAYS RELAX". Hmmmm. Ez igen,gondoltuk. Ez mi a franctól 80-as évek? Annyi mindent rá lehetett volna adni,ami összetéveszthetetlenül azt a bizonyos kort idézi mindenkiben ha ránéz,de ez a póló ezzel a szöveggel nem valami ütős...(?)
Nem igazán tudtuk mire vélni a dolgot aztán péntek délután lett,megérkeztek a vendégek,és döbbenten tapasztaltuk,hogy minden második ember az említett felírattal díszített pólóban feszít. Na,oké gondoltuk. Akkor a menedzserek mégsem olyan hülyék (meglepően),és ez a póló mégsem volt rossz ötlet,de még mindig nem tudtuk mi a franc ez az egész.
Aztán szombat este lett,és Matthew,az egyik teamleaderünk (amolyan kisfőnök) szokásosan kipakolta az étterem közepére a DJ cuccát,és elkezdte keverni a zenét,amíg a vendégek vacsoráztak. Én meg szokásosan rohangáltam a tálcákkal mint a mérgezett egér amikor Matthew bekeverte a Frankie goes to hollywood: relax című számát,és amikor meghallottam hirtelen leesett a tantusz,és majdnem a tálca is a kezemből.... :))
Azóta én is akarok egy ilyen pólót,ha másért nem,hogy a legközelebbi nyolcvanas hétvégén majd legyen miben feszítenem.. :)) Nem mintha ezeken a napokon annyira sok időm lenne az egyenruhámon kívül valami más cuccot is hordani.... :))))

na,pusszancs!!!!

Jane

hamvazó szerda

2009-02-25T18:37:00.004+01:00

"Soha ne tartsd vissza a szellentést,mert végigfut a gerinceden,bele az agyadba,és innen jönnek a szar ötletek"
Hmmm.....amellett,hogy nagyon jót szórakoztam ezen az ismeretlen szerzőtől származó idézeten,amikor megtaláltam az interneten,eltűnődtem:
Lehet az angolok nem lennének ilyen hülyék,ha nem lennének ennyire konszolidáltak?? :))))
Szegények,mit össze kritizálom őket a blogomban,dehát tényleg,Én régen láttam már ennyi minden logikát mellőző gondolkodást,amit ezek nap mint nap produkálni tudnak itt Nekünk....
Persze,nem szabadna,de az ember ilyenkor önkéntelenül is általánosít....
Mindegy,holnap nem kell egy idiótával sem találkoznunk,nincs meló,végre :))) Megyünk Lincolnba,körülnézünk kicsit. Az internet szerint jó idő lesz,de meteorológus legyen a talpán aki itt megmondja még azt is,egy óra múlva milyen idő lesz,nemhogy a következő nap.
Látom otthon Ti jól belefutottatok megint. Szokásosan belehúzott a tél,mire jönnie kéne a tavasznak. Ma kaptam BSI-től emailt,hogy tavaszköszöntő futás lesz elsején a szigeten. Azt nem írták,hogy sapkát,kesztyűt,meg hóláncot mindenki vigyen magával :)))
Itt tényleg nem lehet kiszámítani az időjárást,de sokkal inkább tavasz van már mint tél. Szombaton pólóban voltam futni,és langyos a levegő,és nagyon jó illat van,és a madarak szerintem megbolondultak,mert éjt napallá téve csicseregnek :))))
Csak tűnődözöm milyen gyorsan telik az idő,már több mint egy hónapja hogy visszajöttünk,és lassan mehetek megint befizetni az internethasználért járó tíz fontomat is, ami újabb fél évre biztosítja nekem a szörfözgetést. Őszintén,szeptemberben nem gondoltam volna,hogy egyszer itt is tavasz lesz :)))
Ma hamvazószerda van. A negyven napos böjt kezdete. Ez azt jelenti tegnap volt a farsang utolsó napja,így a velencei karneválé is. Eszembe is jutott vajon ott idén milyen idő lehetett,mert Mi tavaly jól szarrá áztunk Andival :)) Idénre csak az ott készült képek nézegetése maradt,az is valami.... :)
És ha ma hamvazószerda, akkor holnap torkos csütörtök :)) Lehet menni féláron kajcsizni éttermekbe! Legalábbis otthon. Nemtom itt Angliában mi a pálya ezzel a nappal,de nagyon remélem ,hogy valaki (valaki aki akkor fingik amikor kedve tartja :) itt is kitalált valami hasonlót,és akkor holnap jól bekajálunk majd Lincolnban valami jó kis tradicionális angol kajából az egyik étteremben!:)
És,hogy őszinte legyek azt sem bánnám ha a sör is féláron lenne. Biztosan beszürcsizünk majd párat,mégiscsak ócsóbban kijönnénk :))))
Na,puszi mindenkinek!!!!!
Menjetek enni!!!!! :))

Jane

Párizs

2009-02-23T20:39:00.005+01:00

Na,hello mindenki!!!!
Bocsi..... :S
Fogadalmaim ugyan nem voltak erre az évre,de ígéretem volt pár,tudom. A legtöbb magamnak,de ha jól emlékszem,Nektek,akik a blogomat olvasgatjátok pontosan egy. Az,hogy kétnaponta írogat majd,biztosítva mindenkit arról,hogy élek,és jól vagyok. Vagy élek,de nem vagyok jól. Mindegy. A lényeg,hogy hetek óta nem sikerült leülnöm a gép elé,és bepötyögnöm a mondataimat,amit el szeretnék Nektek mondani,így ígéretmegtartásból azt hiszem elégtelenre vizsgáztam. És sajnos nem először. Ezt is tudom.
De nem magyarázkodnék most, ha nem muszáj......
Jelentem élek,és jól vagyok. Fáradtan jól. A két legfontosabb dolog ami kitölti az életemet,az a munka és a futás. Vagyis a munka,és a maratonra való felkészülés. És ez most nagyon fárasztó,de nagyon lelkesítő.:))

Pontosan hat hetem van a párizsi futásig,ami értékelhető edzések tekintetében négy-öt hét. Attól függ mennyi idő kell a szervezetemnek a regenerálódáshoz. Persze ezt lövésem sincs honnan fogom megtudni,de majd hátha jönnek a suszter manói aztán megmondják.:)
Otthon sima liba volt az iyesmi. Egy hét bőven elég volt (igen,az az egy hét az,amikor halálra idegesítettem mindenkit a hisztijeimmel),de otthon azon a héten már nem ugráltam a gyerekekkel a suliban az órákon,délutánonként aludtam,ettem rendesen,hét elején még elmentem egy kiadós gyógyvizes fürcsire a dagályba,egyszóval regenerálódtam,ezerrel. Ha ez jól sikerült,azt onnan lehetett tudni,hogy a maraton előtt két nappal már majd' kiugrottam a bőrömböl,hogy futhassak végre.

Na,attól tartok, most ilyen nem lesz. Az étteremben dolgozni kell. Ez fárasztó. Április elsején még rohangálni fogok a tálcákkal (bolond :) Másodikán repülünk. Utazós nap. Nem arról híres,hogy k..va pihentető lenne. Harmadika-negyedike ott van ugyan,de miután Párizs nem az a város amit már ezerszer láttam,nem hinném hogy a szobámban fogok ücsörögni két napig. Ötödikén van a rajt. 8:45-kor. Onnastól már minden mindegy...... :)
De akárhogy is lesz,a legjobb dolog ebben az egész maratonosdiban Andi,Tibi,Norbi és Csaba akik elkísérnek,megnéznek,szurkolnak nekem és valószínüleg viccessé és felejthetetlenné teszik majd számomra ezt a hat napos kiruccanást. Legalábbis nagyon ajánlom nekik!!!!
Szabik kikérve,szállás lefoglalva,repülőjegy megrendelve,minden készen áll a nagy útra,amit mindannyian nagyon várunk már.
Csaba múltkor meló közben megjegyezte,hogy Őt már csak ez élteti. Andi és Tibi böngészik az internetet programokat szervezve (Ők már többszörös visszatérők)
Részemről pedig...... ha jól számolom már csak cirka 250 km-t kell lefutnom addig a tengerparton,azért hogy utána meghalhassak Párizsban...... :))))

Puszi mindenkinek!!!!!! :))))

Jane

megint egy fóka!!!

2009-01-31T13:06:00.006+01:00

Hello mindenki!
Itt vagyok,nem tüntem el,csak egyelőre nem nagyon van miről írnom...
Akklimatizálódom....vissza:))))
Nem megy valami könnyen.Amióta visszajöttem kicsit antiszociális vagyok.Az otthoni nagyon kedves emberkék után nehéz újra találkozni a butlinsi csapattal.Tisztelet a kivételnek...
Az étteremben is felborult a jól megszokott rend.Új főnökök,új munkatársak,nagyjából olyan mintha megint kezdődne az egész elölről.Kell hozzá lelkierő,nem is kevés.
Ami nem változott,az a másfél órás kis filmecske,ami a higiéniáról szól,és nagyjából az a lényege hogy ha elmész WC-re utána mosd meg a kezed mielőtt visszamész az étterembe mert különben mindenki beteg lesz.Láttuk már szeptemberben is,és miután minden új szerződéskötés után újra kötelezően megtekintendő,megnéztük megint. Agyrém!
A tenger sem változott:)) Még mindig itt van,és még mindig ugyanolyan gyönyörű mint azelőtt:)) Hál' Isten!
És a fókák is itt vannak:))) Ma sikerült majdnem megmentenem egyet,de nem hagyta....
Az elmúlt három napban akkora vihar volt itt,nemtom hány kilométer per órás széllel (vajon az angolok ezt is mérföldben mérik??...),hogy azt mondtuk lehet nem is az eső esik (vízszintesen),hanem a tengert fújja kifelé a szél...
Ma,miután soha ennyi kinyiffant fókát nem láttam még a parton,rájöttem,hogy a vihar öli meg őket.Vagyis a hatalmas hullámok kisodorják fókucikat a partra,aztán miután a vihar elül,a víz nem ér már el mégegyszer addig ahol ők hevernek,még a dagály hotpontján is méteresek a különbségek fókák és a víz között. Ezek meg nem tudom,hogy nem tudnak e annyit menni a homokban,vagy már eleve megfirkannak,ahogy a gyilkos hullámok kidobják őket???....Hmmm,ezt még át kell gondolnom.....
Lényeg a lényeg: Az egyik fóka életben maradt,én meg persze találkoztam vele,miután épp keresztezte az utamat futás közben. Nagyon meglepődtem,hogy mozog,és odamentem hozzá. Egy műanyag,frizbire hasonlító karika volt a nyakán,és elég csúnyán lélegzett. Kb. tíz méterre volt a víztől. Nagyon megsajnáltam,de amikor közelebb mentem hozzá akkor elkezdett fújni,mint a macska amikor épp a szemedet készül kikaparni. És kitátotta a száját,ennek következtében legalább azonnal választ kaptam a fejemben motoszkáló legújabb tudományos kérdésre: Vajon milyen fogai vannak egy fókának? Hát,nagyok.Vagyis ahoz képest amit én elképzeltem. Be is tojtam tőle. Aztán körülnéztem nincs e a környéken valaki,akit megkérhetnék: Bocsánat!Tudna nekem segíteni visszatenni ezt a fókát a vízbe?....De egy lélek sem volt a parton. Egyedül meg nem mertem hozzányúlni,így továbbindultam. A hazafelétől még mindig az ellentétes irányba,és a tudattal hogy visszafele még úgyis látjuk egymást. A negyven perc alatt persze amíg eljutottam a fordulópontig és onnan vissza,majd megett a lelkiismeretfurdalás. Eldönöttem,hogy megmentem a fókát,miközben végig azon imádkoztam,hogy csak vetődjön arra valaki amíg visszaérek,valaki aki szereti az állatokat,aki megmenti helyettem. Nekem az is teljesen jó.......
Hát,egy nagy francokat! A szél által simára fújt homokban csak az én lábnyomaim éktelenkedtek még mindig amikor visszaértem. Hülye angolok! Három nap ítéletídő után,szikrázó napsütésben sem bírnak kimozdulni a tengerpartra! Na,mindegy gondoltam. Nem lehet nagy szám. Leveszem azt a karikát,aztán a farkánál fogva visszahúzom a vízbe. Sima ügy. A fókák aranyosak,és a filmekben az állatok mindig tudják ha épp meg akarja menteni őket valaki,és nem támadnak.
Aha! Ahogy azt Móricka elképzeli.....Mialatt fókuci folyamatosan a már említett fújó hangot erőltette,én a háta mögé somfordáltam (oldalt feküdt),és lassan megfogtam a karikát. Abban a pillanatban ahogy hozzáértem,ez a vérengző vadállat hirtelen odafordította a fejét,fújt egy hatalmasat,és a szájával odakapott a kezemhez. Erre én szívinfarktust kaptam,hírtelen felugrottam,léptem egyet hátra,a lábam beleakadt a homokba,és estem egy akkorát mint a ház....:))) Hitetlenkedve feküdtem ott egy darabig,azután felültem,és (higgyétek el,azóta sem vagyok rá büszke) jól érthetően közöltem a fókával az első gondolatomat: Dögölj meg!
Aztán felálltam,leporoltam magam,és mint aki jól végezte dolgát elindultam hazafelé.
A futás egy óra negyven perc volt. Tizenhat kilométer. Homokban. Közepes szél. Ragyogó napsütés. Délután egykor kezdtem el...ez oké. De mit írjak az "írj még egy pár szót az edzésről" rublikába az edzésnaplómba?????? :)))
Puszi mindenkinek!
Jane

Kedves Naplóm!

2009-01-23T09:47:00.003+01:00

Kettőezerkilenc január huszonharmadika,péntek van.
Én Párizs (vagyis tulajdonképpen egész Európa) ,és Magyarország után újra Butlinsban.
Csönd van,kihalt minden (zene se' szól....),és szakad az eső.Mivel a főnökség által kiadott időpont,amikorra végképp mindenkinek vissza kell találnia valahogyan a "telepre" január 26,az itt dolgozók nagy része vasárnapnál előbb nem fog elindulni otthonról,hogy minél előbb újra "imádott" Butlinsában taláhassa magát......már csak azért sem,mert senki nem tudja ezek után mikor keveredik haza legközelebb.A park jövő januárig nem zár be,kvázi idén nem lesz több kötelező vakációzás.
Én sem tudom megmondani mikor lépek legközelebb magyar földre,de ne rohanjunk annyira előre,hiszen még csak most érkeztem.
Újfent.
Bár az érzés,amivel nagy böröndömmel és egyéb csomagjaimmal a küszöbön beesve tegnap este szembetaláltam magam,nem ezt sugallta.A szobám jéghideg volt,és idegen.A majd' három hét alatt,amíg lakatlanságra ítéltetett,megint olyan idegen szaga lett,hogy elalvás előtt a könyvemet olvasgatva folyamatosan az volt az érzésem egy hotelszobában vagyok,és ha reggel felkelek indulnom kell tovább valamerre,mert még nem érkeztem meg....
Aztán mára ez az érzés ambivalenssé vált,és remélem miután vasárnap estére a barátaim is megérkeznek,és megint itt lesznek körülöttem,helyükre kerülnek bennem a dolgok.
Muszáj.
Love it or leave it! Tartja az amerikai mondás. Vagyis megszoksz vagy megszöksz.
Jogos!Nem szeretni valahol,és mégis ott lenni,az nagyon nem oké.Sok negatív energia.Ön-, és közromboló.Nem szabad.
Ha dolgunk van még adott helyen,nincs mese,megszokunk.Sőt megszeretünk....megint..
Nekem itt a munkám,ami akármennyire is nem a kvalitásaimnak megfelelő megoldásra váró feladatokat gördít elém,fontos.A legfontosabb.Aztán itt a tengerpart,amit alig vártam már,hogy újra lássak,és ami továbbra is legalább minden másnap meglátogatásra vár (futószerkóban) annak érdekében,hogy az az áprilisi Párizs maraton is úgy sikerüljön,ahogyan én azt szeretném.Aztán itt vannak az angol könyveim,meg a szótáram,böngészgetésre,olvasgatásra,tanulásra várva,hogy ha egyszer úgy döntök elég volt Butlinsból,ne legyen semmiféle akadálya annak hogy új munkát találjak magamnak.A magyar könyveimről (amiből karácsonyra megint kaptam egy párat,itt vannak velem,és elolvasásra várnak) ,nem is beszélve.
Mindezt most így leírva,és ezzel tudatosítva magamban,azt hiszem a TV vásárlással kapcsolatos terveimet mégegyszer át kellene gondolnom.Nem hinném hogy TVnézésnek ezek mellett annyira sok helye lenne az életemben.Sőt,semmi,még ha jó nyelvtanulási lehetőség is,de TV májustól mindenképpen kell. Atlétika! You know...:))
A júliusi grand prix versenyt Londonban megnézem élőben,az oké,és az augusztusi berlini világbajnokságot sem szivesen hagynám ki,de a többi csak a dobozból.Annyi szabadnapom azért nem lesz.....
Na,szóval.Bár újévi fogadalmam erre az esztendőre egy darab sem volt,tervek és célok azért vannak,mégha nem is konkrétak.Tulajdonképpen a terv és a cél (mint mindig):megfelelni!
A saját elvárásaimnak.
Ez nem oyan egyszerű,mint amilyennek hangzik.De ha sikerül,akkor jóban leszek Jane-nel:)))))
A blogbejegyzéseimből ígérem továbbra is mindent megtudtok majd,időszűke ide vagy oda erre mindig szakítok néhány percet (egyre gyorsabban írok már ezen a kütyün is:))
Akkor mégegyszer mindenkinek BUÉK,kézissrácoknak pedig:
HAJRÁ MAGYAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Millió puszi!!!!!!
Jane

Welcome home

2009-01-12T14:33:00.004+01:00

Fucking freezing!!!
Mondják az angolok amint különc kis szigetükön ne adj' Isten nulla fok körülire csökken a hőmérséklet.Kiváncsi lennék milyen szavakkal jellemeznék hazánk jelenlegi hőmérsékleti viszonyait ha hazakeveredtek volna velem....
Tél van!!!!
Mondom én erre.
Teljesen fölösleges január közepén azon sipitozni,hogy a francba lehet ilyen hideg.Hát így...
Persze,tudom én.Nem vagyok hülye.
Ha Magyarország gáztartalékai el is fogynának a napokban valamikor,én akkor is nyugodtan üldögélnék a kandallónk padkáján egy könyvvel a kezemben,és vidáman olvasgatnék.Így könnyű!!!!!
Főleg ha a TV nincs bekapcsolva,és nem hallom közben (akaratomon kívül) fél füllel a híreket.....
Az,hogy emberek fagynak meg a lakásaikban,mert nem tudnak fűteni,azért elég rendesen megvisel lelkileg,arra pedig már nem is tudom mit mondjak,hogy idős emberek (nem is kevesen) azok után,hogy az egész életüket végigdolgozták,nyugdíjaikat kézhezkapva,nem tudják melyik ujjukba harapjanak.Ételt vegyenek a pénzből,vagy a fűtésszámlát fizessék be,mert mind a kettőre nem futja...
Ez szomorú,nagyon szomorú.És életemben először felépíti bennem a félelmet,hogy lehet egyszer eljutunk odáig,hogy nem lesz miért végleg hazajönnöm Magyarországra.Ez azért eddig nem volt benne a pakliban.....Nyugi,most sem szarok még be a gondolattól (mert ugye a remény hal meg utoljára) ,de egy kis alapszorongásnak azért mostantól -biztos ami biztos- ott lesz bennem.
Lófrálni meg bohóckodni a nagyvilágban,úgy hogy közben tudod van egy hely ahová bármikor hazamehetsz,és hát úgyis az lesz egyszer ennek az egésznek a végállomása,az buli. Lófrálni a nagyvilágban úgy hogy benned van,egyszer lehet nem lesz már miért hazamenned,az nem buli.Nagyon nem......
És sajnos nem látom az alagút végét. Mást viszont látok. Az országot. És érzek. A hangulatát. Nem jó.....Amióta itthon vagyok mindenki undok velem.A boltos nénitől elkezdve a mávpénztároson keresztül a peronellenőrig (peronellenőr :))))ez milyen vicces). Mindenki fáradt és befásult,pedig én aztán most tényleg mindenkire mosolygok,még ha ötször a lábamra lép a villamoson,akkor is......
Változtatni kellene,de nem tudunk.Róna Péter közgazdásszal láttam ma reggel egy interjút a hír TV-n.Ő azt mondta,nálunk sokkal mélyebben a béka segge alatt lévő országok kimásztak már a bajból 2-3-4 éveken belül,úgyhogy a helyzet nem reménytelen.A kormány működésének mikéntje azonban csak egy kis százaléka az esteleges sikernek vagy kudarcnak.A kulcs itt a társadalomban van.A szellemi társadalomban.Az embereknek elég intelligensnek kellene lenniük ahoz,hogy felállítsanak magukban egy új,reális jövőképet (az ország jövőképét) és aszerint cselekedjenek.Ha nem is önmagukért,a gyerekeik jövőjéért.
Én egyenlőre azt látom,mindenki csak a saját jövőképéért harcol,legfőképpen úgy,hogy megpróbál minnél több pénzt összegyűjteni,legtöbb esetben bármi áron.....
A témával kapcsolatban sokat gondolkodom,egyrészt mert itthon vagyok,másrészt mert van időm,harmadrészt mert ettől teljesen függetlenül kaptam egy figyelmeztetést a minap Horváth Lacitól,miszerint "Ne legyél túl igényes az emberekkel szemben,mert egyedül maradsz"..
Mert ebben az országban az emberek többsége nem gondolkodik,egy a média által irányított robottá vált,és megelégszik azzal az élettel amire a TV azt mondja,hogy "Ez az élet"....Kvázi elvárásokat magyar emberekkel szemben (is) kukába lehet dobni.
És ezzel gondolom azt az elvárást is,hogy csináljanak nekem szép,élhető Magyarországot mire végleg hazaköltözöm.......:((((((
Na,hát.....jó hogy hazajöttem! Mi?
Amúgy ettől függetlenül happy minden,imádok itthon lenni.Korcsolyázom,futok,gyógyfürdőzőm hóban,fagyban,szélben,jégen......és beszélgetek,mert azért akad egy pár ember ebben az országban akikkel szemben nyugodtan lehetnek elvárásaim:))))
Sok puszi mindenkinek!!!
Jane

the battery is low.....

2009-01-02T15:58:00.007+01:00

Sziasztok!!!!!
Villám blogbejegyzés írására készülök,aminek több oka is van,így előre is elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért....
Ok egy:mindjárt lemerül a laptopom aksija,mivel a fényképezőgépem akkumulátorát töltöm éppen (természetesen az utolsó pillanatban) az egyetlen konnektorátalakítómmal ami a lakásomban megtalálható,és amibe be tudom dugni az otthonról hozott kütyüjeimet (őszintén mondom,nem tudom miért nem vettem már egy másikat szeptember óta,de mindegy)
Ok kettő:ma este indulok haza,és még összepakolással meg szendvicskészítéssel sehol nem állok,meg ugye fürödni,hajat mosni sem ártana,ha már az elkövetkezendő két napot egy autóban ülve fogom tölteni...
Na jó,meg Párizsban lófrálva,de gondolom ott sem fogok bekéretőzni egy lakásba hogy lezuhanyozzak:))))
Na,de a lényeg az hogy bár hulla fáradt vagyok (nem volt könnyű az elmúlt két hét,és még ma is sikerült négy órát dolgoznom) nagyon boldog vagyok attól hogy ma elindulunk végre Magyrország felé:))))
A holnapi napot Párizsban töltjük,és azt is nagyon várom már,mivel (az Isten sem tudja hogy történhetett ez meg) életemben nem voltam még Párizsban..
Beterveztem pár dolgot megtekintésre,köztük az áprilisi maraton rajtjának helyszínét,hogy valamennyire képben legyek,ne akkor kelljen ott rohangálni....
Nem tudom mit tartogat számomra az új esztendő,de a kezdést ezennel jónak minősítem.Sőt,nagyon jónak:))))
Viszlát otthon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jane:))))))

2008-12-31T16:10:00.002+01:00

NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!

Egyetek sok lencsét!!! :))))))
Puszi!!!!!
Jane

merry christmas to me

2008-12-27T23:13:00.006+01:00

Végre vége!!!!
Túl vagyunk az idei Karácsonyon!!!
Soha életemben nem gondoltam volna,hogy valaha is ezt fogom mondani december 27.-én,és nem vagyok rá büszke,de ez az igazság....
A karácsonyfa,a pulykasült,a nagy családi ebédek,a pihenés,és a bejgli valahogy kimaradtak az idei ünnepből.És valahogy nagyon hiányoztak...
De hogy ne legyek teljesen negatív,December 24.-én este azért mi is megkaptuk a magunk vacsoráját. Munka után ugyan,este kilenckor estünk be a szeméyzeti kajáldába,de az ott dolgozó legénység már székelygulyással,csirkepaprikással és túróscsuszával várt minket,és ahoz képest hogy a magyar étkeket nem magyarok csinálták,egészen jól sikerültek.:))
A majd' négy hónapos angol koszt után,jól be is kajált mindenki a finomságokból,ami ahoz vezetett,hogy alvás nem nagyon volt az elkövetkezendő éjszaka folyamán,vagy ha volt is,horrorisztikus álmokkal fűszerezve....
Ezt jól meg is beszéltük másnap reggel az étteremben,borzalmas mikulássapkával a fejünkön a vendégeket várva. A hangszórókból szokásos ünnepi dalok nyivákoltak,vendégek pedig jöttek,illedelmesen merry christmast kívántak mindenkinek,leültek kajálni,mi pedig onnastól kezdve szívtunk tizenegy órán keresztül.
Merthogy karácsony napján reggeli,ebéd és vacsora is jár Butins kedves közönségének,olyan cicoma terítéssel,hogy éppencsak leszedtük az asztalokat a reggeli után,már teríthettünk is meg az ebédhez,az ebéd után pedig nyílván a vacsorához. Reggel nyolckor kezdtük ezt a bolondok háza hadjáratot,és amikor délután háromkor már mindenki ájuldozott az éhségtől meg a fáradtságtól,a főnökség hozatott a burger kingből mindenkinek egy menüt gyors befalásra,hogy este hétig még kibírjuk valahogy....
De azoknak akik nem bírták ki még délután háromig sem,a túléléshez szükséges megoldást a frissen sütött vágott zsömlék szolgáltatták,amik a terítés részét képezték,kis doboz vajjal és kenőkéssel az evőeszköz meletti kistányéron elheyezve. Zsömlét asztalról ellopni,betenni kötényzsebbe,aztán mivel főnökség és pláne vendég előtt nem eszünk,kimenni wc-be és befalni.Ennyi az egész.....
Ez nem vicces ugyan,de én jót szórakoztam rajta,főleg Eleine előadásában...
Eleine-ről írtam már korábban,és nem tüntettem fel valami jó színben az értelmi képességeit,amiről a véleményem azóta sem változott,sőt...nem nagyon tudok mit kezdeni egy olyan emberrel aki tizenkilencéves korában angol létére nem hallott még Stonehenge-ről,azt sem tudja mi az,de soha nem fogom elfelejteni neki hogy megnevetett karácsony napján....
Terítés közben odasomfordál mellém és mutatja,hogy lopott egy vajat,és beletette a kötényzsebébe. Húha -mondom- ezaztán!Ezt mind megeszed?? Nem,nem -mondja Ő- itt egy zsömle is a másik zsebemben.Ezzel eszem majd,kint a wc-ben! Oké -mondom- akkor menj,nehogy éhen halj itt nekem. Oké -mondja, de mégsem megy csak áll mellettem. Most mi van? -kérdezem.mire Ő,halálosan komoly képpel,elgondolkodva közli: -Oké.....szóval......zsömlét eszem.......vajjal......a wc-ben.......hmmmmmm.........merry christmas to me!
És ezzel boldog karácsonyt kívánva magának megfordult,és a félrecsúszott mikulássapkával a fejében elbaktatott a budi irányába:)))))
Én tényleg nem tudom mikor nevettem iyen jót utoljára,pedig tényleg nem tudom mikor voltam utoljára ilyen fáradt:)))))
Azóta is csak mosolygok ha meglátom ezt a kis buta libát,még akkor is ha mindennel foglalkozik,csak azzal nem amivel éppen kéne.Ha elmagyarázom neki mi az a névnap,és hogy ma éppen István napja van,azonnal rohan az Istvánunkhoz happy nameday-t kívánni,akármekorra felfordulásban is vagyunk,és követeli,hogy tanítsak neki magyar szavakat,holott szerintem angol történelemből kellene előbb egy kicsit fejlődnie....
Mindenesetre a "vége" és a "szia" szavunkat már vágja.Az utóbbit megtanulva két másodperc múlva odasziázott egy lengyel kollegánknak,akinek "nemértem" tekintetét látva esett csak le neki,hogy ja,az nem ugyanaz az ország...
De nem ám!!!!!!! :))))))))
sok puszi mindenkinek!!! Jane

szeretettel

2008-12-24T14:20:00.002+01:00

BÉKÉS,BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!!

Jane

fontos lenne.....

2008-12-23T04:21:00.003+01:00

Na,sziasztok mindenki!!!!
Egész hétvégén nem volt internet Butinsban,így nem tudtam írni,pedig nagyon leírtam volna sokmindent.......
Elsősorban a téli napfordulóról írtam volna,ami december 21.-én van,és amiről Birtalan beszél Nucának a funtineli boszorkányban oyan szépen,hogy az mindig eszembe jut ezen a napon....
Másodsorban magamról írtam volna,meg a munkáról,meg a futásról,meg arról hogy karácsony van lassan mindenhol,csak az én lelkemben nem.....
Fenyőfák,csillogó díszek,karácsonyi képek mindenhol,csak azok,akik miatt ennek az ünnepnek valami értelme lenne nincsenek sehol.......
Harmadsorban...harmadsorban semmi. Hajnali négy óra van,épp egy buliból estem haza,és gondoltam írok valamit nehogy elfelejtsetek amíg haza nem érek.........
Fontos lenne......
Jane

Én,meg én,meg Jane

2008-12-17T20:42:00.004+01:00

Halihó mindenki!

Üdv. Angliából,egy héttel karácsony,és kicsit több mint két héttel hazainduás előtt:))
Legutóbbi bejegyzésem óta legfontosabb hír,hogy elállt a szél.Már másnap reggelre.Sikerült a rég tervezett futás,két műszak között,és aznap este még Tibi születésnapját is ügyesen megünnepeltük.
Meglepetésbulit terveztünk persze,így pont jól jött hogy átköltöztem,és Tibinek azt mondtuk lakásavató partyra jönnek kilencre.Persze ünnepelt megélt már huszonkilenc évet,nem hülye,és mellesleg én sem voltam csöppet sem feltünő azzal,hogy a kopogásukat meghallva egyből lekapcsoltam idebent a villanyt,ami ajtó előtt állva simán látszik....Ez,valljuk be,nem egy szokványos dolog ha az emberhez megérkeznek a régen várt vendégek...
Gondolkodni viszont nem nagyon volt időm azon lelövöm e a poént idő előtt,vagy sem,miután a torta huszonkilenc gyertyája már csonkig égett,mire ünnepelt végre megtisztelt minket jelenlétével.Az Andi "öt perc múlva ott vagyunk" üzenete,és a kopogás közötti kb. tizenöt (!) percet azzal töltöttem,hogy miután meggyújtottam a gyertyákat,félpercenként ki-be nyitogattam az ablakot.Ki,nehogy füstjelző beriasszon,be,nehogy huzat elfújja lángokat.Rohangáltam fel-alá a lakásban hol vannak már Tibiék,és pár hisztitől mentes józan pillanatomban csináltam egy-két fotót Csabáról és Norbiról tortával a kézben,mondván,nekik is most volt a szülinapjuk nemrég,és nem kaptak tortát,és legalább legyen már egy képük egy szülinapi tortával,és jó poénnak tartották,én meg nem hittem el,de azért megcsináltam fotókat és utána hisztiztem,és rohangáltam tovább......nem csoda,hogy a kopogást meghallva leb..tam a villanyt,kib...tam az ajtót,és csak annyit mondtam Tibinek: Gyere gyorsan!!!! Fújd el a gyertyákat!!!!....Mondjuk ezen szerintem legalább meglepődött:)
Andi még megpróbálkozott elhadarni egy happy birthday to you-t,de már nem volt ideje befejezni,mert gyertyák tényleg csonkig leégve,viaszukkal beterítve az egész (focilabdát ábrázoló!)tortát,az utolsókat rúgták,amikor Tibi végre megszabadította őket szenvedéseiktől.
És hadd ne mondjam,hogy engem is:)))))))))
A nehéz,stresszes kezdetek után,aztán az este iszogatással és nagy röhögésekkel folytatódott,egészen addig amíg valamivel éjfél után a szomszéd át nem dörömbölt a falon.Nagyjából úgy,hogy az majdnem beszakadt.Aztán tíz perc múlva mégegyszer,ezzel sajnos feloszlatva vidám kis társaságunkat....Welcome neked is új szomszéd!....
A kéró egyébként jó,így végre teljesen berendezve meg pláne.Szeretem.Közelebb van a tengerhez mint a másik,legalább ötven méterrel,így reggel hallom a hullámok zaját amikor kinyitom az abakot:))
Az internet viszont nem szuperál valami jól,amióta itt vagyok.Azt hittem ez is a szobacsere rovására írható,de utóbb kiderült,az elmút pár napban egész Butlins internetezni vágyó közönsége szív.Valami gond van a jellel.Én nem tudom.....Elfújta a szél????
Anyway,most jut eszembe,a szülinapi idegbajom is ezzel kezdődött.Miután még mindig csak az otthoni telefonom van,MSN-en meg skype-on kommunikálok Andiékkal,ha éppen mindenki saját odujában tartózkodik.Jól megbeszéltük aznap is,hogy be leszek jelentkezve mindenhová,hogy tudjunk kommunikálni,és tudjam mikor jönnek pontosan.Bejelentkezéssel nem is volt baj,internetkapcsolattal annál inkább.Kicsit idegesítő.....
Pedig épp az elérhetőségi esélyeket megduplázandó vett fel Andi nemrég skype mellett MSN-re is.Tudtam,hogy őt is Jane-ne hívják,vagyis ez az egyik beceneve,de nem tudtam hogy ez a messenger neve is,és valahogy kicsit megzavarodtam a "Jane felvett téged MSN partnerei közé" értesítésen.Kellett pár perc mire leesett,hogy én nem vehettem fel saját magamat.A következő képzavar a chatelésünkkor jelentkezett,mert én MSN-en Erika vagyok (még szerencse),de a Jane mondja,és Erika mondja mondatoknál nagyon oda kellett figyelnem,ki közölte az éppen hirtelen képernyőre kerülő mondatot...Én vagy Jane????
Már majdnem kezdtem megőrülni amikor Andi végre valahogy lilára színezte az ő mondandóját,az én szürke betüimhez képest.Onnastól kezdve nem figyeltem a neveket.Tudtam,hogy a szürke én vagyok,a lila pedig ő:)))))
Szóval nem egyszerű az élet internetországban,azt már csak halkan jegyzem meg,hogy tegnap begörcsölt a nyakam,mire tesómmal írásban lepárbeszédeltem,hogyan fordítsam vissza a képernyőmet vízszintes álapotba,az abnormális,kilencven fokkal elfordult függőleges pozicióból,amit azután vett fel,hogy bekapcsolt állapotban letöröltem a billentyűzetet,mert kicsit poros volt........ki gondolta volna.....
Ezek után ha valaki talál a nyugati aluljáró bazársorán egy pólót "nem vagyok hülye,csak nem értek a számítógéphez" felírattal,nyugodtan megveheti nekem:)))))
A "hülye vagyok,és még a számítógéphez sem értek" megoldással ne is próbálkozzatok!Azt nem veszem fel!!!!!!!:)))))

millió csók!!!! Jane

ember tervez.....

2008-12-13T16:53:00.005+01:00

Szép nap ez a mai.....
amíg a barátaim nagy része éppen a Pilisben bolyong valahol csutkarészegen,addig én dolgozom az étteremben és takarítom a lakásomat.Illetve a lakásaimat.Merthogy most kettő van.
Igen,elkezdődött a munka Coral beach-ben,a héten már minden nap dolgoztunk,mégha a tennivalók nagy részét a karácsonyi dekorációk felragasztása,kötözése,szegecselése tette is ki.Jól kirittyentettük az étkezdét,így a tegnap érkezett vendégeket már igazi karácsonyi hangulat fogadta....
Örülök hogy megint van munka,mégha ez kicsit nagyobb odafigyelést is igényel esténként a következő nap megtervezésében.Futásokat beilleszteni munkaidők közé azért nem egyszerű....
A "pihenőidőszak" alatt hozzászoktam a reggeli futásokhoz,annak ellenére hogy nem vagyok egy "ugorj ki az ágyból és fuss!" fun.De egy órával "rajt" előtt felkelni,bevágni a nutelláskenyereimet,magamhoz térni kicsit,aztán tulajdonképpen az edzés kb. harmincadik percére térni magamhoz teljesen,az működött.Működnie kellett.Angliai időjárás rákényszerített.
Szerény megfigyeléseim szerint ugyanis itt hajnalban,amíg nem kel fel a Nap,nem fúj a szél.Aztán meg fúj.Mint állat.Edzésterveket gátlástalanul meghiúsítva...
Ma reggel szél lesz..ta Napot.Eszébe sem jutott megvárni felbukkan e a felhők mögül egyszercsak vagy nem.Fél hatkor az ébresztőmre kelve elvánszorogtam ugyan az ablakomig és kikukucskáltam a függöny mögül mi újság odakint,de fölösleges volt.Már az ágyban fekve hallottam a kinti világ zaját,olyan volt mintha kiöntött volna a tenger.Szakadt az eső és orkánerejű szél tépkedte a fák ágait.Nagyszerű!!Futás sztorno,munka csak nyolc harminctól,aludni kéne még.Ha tudnék.De nem tudtam.így kávé meg nutellás kenyér után tengerparti tréning heyett kitakarítottam a lakásomat.Csillivilli lett minden mire végülis tényleg munkába álltam...
Nem gond.Koránkelős napokon mindig beiktatok egy kis délutáni szunyit ha van rá időm.Ma lett volna.Épp elalvóban voltam mikor felébresztettek a hírrel hogy el kellene költöznöm.Nem muszály rögtön,ráér egy héten belül,de ott az új lakásom kulcsa az irodában akármikor felvehetem.
All right!Köszi!Majd felveszem valamikor gondoltam,és visszamásztam az ágyba.Persze ez nem a könnyenvisszaalvós napom volt,így öt perc múlva felötöztem,felvettem a kulcsomat,áthurcoltam az összes tisztítószeremet új akásba és kitakarítottam....Király mi?Nem szivat ám halálra az élet!!
A költöztetés egyébként várható volt (már szeptember óta) mert eddig a báros szektorban laktam,ami azt jelenti hogy a körülöttem levő szobákban csak bárosok voltak,és ők ugyebár éjszaka dolgoznak,nappal alszanak.Vagyis hajnalban jönnek haza,nemritkán akkor kezdenek el bulizni és a falak papírvékonyak,és senkinek nem jó ez így.Mármint normális esetben,mert engem nem zavartak.Én ha álmos vagyok alszom,felőlem aztán bulizhat bárki a szomszédban.....de ez senkit nem érdekel.Itt nem én döntöm el,hol jó nekem lakni,vagy hol nem...
Na,mindegy.Azért beszélek már múlt időben a báros szektorról,mert ugyan délután (amikor ezt a blogot elezdtem írni)még úgy voltam vele takarítás kész,az a lényeg,aztán majd átköltözöm valamelyik nap amikor lesz kedvem,de vacsoráztatás alatt Andi kitalálta költözzünk ma!!Azzal az indokkal,hogy jönnek segíteni,és akkor ő jól elfárad,és jól el tud majd aludni.
Na b...meg!Nekem lehet hogy elég lett volna mára két lakástakarítás és két műszak az étteremben egy gyors elalváshoz,de nem bánom.Legalább túlleszek rajta.Így Andi kezébe vette az irányítást,beszervezett még Tibi mellé plusz két delikvenst a hurcolkodáshoz,este kilenckor megjelentek nálam,és átdobtuk a cuccaimat új lakásba...
Most itt hajnali egy óra van.Az új kérómban üldögélek,ami detto ugyanolyan mint az előző,csak a guest catering-es szektorban (nappal dolgozók), és hulla fáradt vagyok.Szél ugyanúgy zúz odakint mint reggel,egész nap szakadt az eső,és most megint agyalhatok holnap mikor legyen az a futás.Hát,van egy olyan érzésem,hogy nem hajnali fél hatkor...
És most végre elmegyek aludni...:))

üdvözlettel!!! Jane

Két Márai közt egy kis Jane

2008-12-10T17:10:00.009+01:00

"Minden,minden dologban maradj másodpercre pontos.Nem lehetsz olyan fáradt,szomorú,kedvetlen,hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél.A pontosság nemcsak a királyok udvariassága,hanem minden felelős,rangját ismerő ember kötelessége.Elsőrendű ember az aki érdek nélkül pontos.A lomha,a nyegle,a frivol ember mindig késik.Az ilyen ember végülis lekésik az élet nagy találkozójáról,önmagának megismeréséről."...

Na,most akkor Márai eszmefuttatása a szülinapi köszöntők közvetítésére is vonatkozik????....

Utólagos engedelmeddel,megkésve bár....stb. Boldog Születésnapot kívánok Neked (is) Szőlősi Kati!!!!!!! :( :)

Ma sokszor eszembe jutottál. Konkrétan a Horváth Borival kapcsolatban,hogy pont egy éve mentünk meglátogatni Évit meg Borcsit kórházba,és te mennyire ki voltál akadva attól hogy én végighisztiztem a kórházba vezető utat.
Tudom,nem voltam egyszerű eset. Mint általában,amikor késésben vagyok valahonnan.
Ja,hogy nem is voltunk késésben? Tényleg! Akkor heyesbítek:általában, amikor úgy érzem késésben vagyok valahonnan. Nekem percre pontosan a megbeszélt időpontban odaérni valahová,az nem működik. Az útközben (amikor még nem vagyok benne biztos odaérünk e)ugyanazt az idegállapotot jelenti,mintha tíz perces késésben lennénk....
Kész idegösszeroppanás!!!! Nekem is,és annak a "szerencsétlennek" is aki épp velem tart....Nem tudok ezzel mit kezdeni.Utálok késni!!De kiváncsi lennék ha Márai írt volna a "hogyan viselkedj ha mégis késésben lennél" témáról,miképpen vélekedik róla.Nem hiszem,hogy az említett szituációban előadott viselkedésemről az "elsőrendű" jelző jutott volna először eszébe....:)

És egy másik dolog is van amivel kapcsolatban emlegettelek a napokban Katikám.
A nemköszönéstéma.
Képzeld az emberek itt sem tudnak köszönni,és ezen ugyanúgy kipuffogtuk magunkat a minap Andival,mint veled egyik legutóbbi beszélgetésünkkor a konyhátokban....
Nem is tudok erre mit mondani. Hogy valaki bemegy reggel a munkahelyére,és ne bírjon kiejteni a száján egy "Jó reggelt"-et a saját munkatársának,azt én egyszerűen nem hiszem el,de legalábbis k..ára nem tudom megszokni......pedig százszor megbeszéltem már magammal,hogy akkor járok a legjobban,ha nem várok el senkitől semmit,így nem érhet csalódás,csakhát a köszönés azért eddig valahogy nem volt a "nem elvárható dolgok" listámon....
Mostmár ott van...aztán ha néha majd mégis eszébe jut az eddig nem köszönő valamelyik kreténnek rámköszönni,akkor az lesz a kellemes meglepetés......
Ami azért így is van ám,naná hogy a tengerparton:))) Az ott sétálgató emberek (tényleg kellemes meglepetésemre) mindig köszönnek. Tegnap egy idős bácsika vidított fel ilyenféleképpen:))
Reggel nyolc óra, k..va hideg, minden megfagyva,még a homok is,nem süllyedek bele. Levegő kristálytiszta, Nap felkelőben,csak még épp egy felhő mögött. Parton senki. Naná!!! Ilyen hidegben? De egy alakot látok jönni már messziről két kutyával. Én a víz mellet futok,bácsika és kutyák szintén a homokban,de följebb a parti sétány mellett korzóznak,így amikor elhaladunk egymás mellett még akkor is van köztünk vagy húsz méter távolság. No problem! Bácsika int a kezével,és úgy kiált oda hogy good morning!!!! Én meg visszaintek és visszakiáltok....aztán mindenki megy tovább..
és én mosolygok egyet:) És tök jól esik ez az egész...és megint megnyugszom,hogy vannak azért normális emberek a világon,csak jó helyen kell őket keresni.....és megint meglepődöm,milyen kis apróságok tudnak néha milyen sokat adni az embernek....és nem lett ettől sem több,sem kevesebb az én tegnap reggelem mint egy tökéletes kezdése a napomnak.....:)))

És tényleg nem akarom itt Márai idézetekkel tömni a fejetek,de röviden,tömören és talán kicsit érthetőbben,a lényeg:

"Nézz utána,hogy minden napból,a legközönségesebb,sivár hétköznapból is ünnepet csinálj,ha pillanatokra is!Egy jóindulatú szóval.Méltányos cselekedettel.Udvarias mozdulattal.Nem kell sok az emberi ünnephez.Minden napba belecsempészhetsz valami varázsos elemet,megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével,valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével,környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.Az élet gazdagabb lesz,ünnepibb és emberibb,ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendívülivel,az emberivel,a jóindulatúval és az udvariassal;tehát az ünneppel."

Na,de végülis a sok más mellett ez az egyik ok amiért TI vagytok a barátaim,mert ezt TI már mind rég tudjátok........:)

Pusszantás!!!! Jane

:))))))

2008-12-10T09:42:00.004+01:00

Boldog Szülcsinapcsit Horváth Bori!!!!!!

Jane

kariparti

2008-12-06T19:04:00.006+01:00

Az Andiéknál megtartott "beforeparty" után elindultunk tehát a már említett december 4.-ei karácsonyi buliba.Ahol végülis szeretet ünnepe ide vagy oda nem csináltam mást,csak................

ittam......... (Tibivel)

és táncoltam....... (Balázs)

ittam.......... (Krisztián,Lóri,Viki)

és táncoltam....... (Norbi)

ittam........ (Andi)

és táncoltam....... (Csaba)

Hát,ez volt :))))))))))))

puszi:)))) Jane

Mi újság a Futrinka utcában

2008-12-04T12:18:00.005+01:00

Jelentem,nyugaton a helyzet változatlan.
Kacsák jól vannak,hetente odaadok nekik egy kiló lejárt szavatosságú kenyeret,úgyhogy éhen nem halnak.Bár amióta találtam tescoban nutellát kicsit fogyókúrára lettek fogva.Azóta én eszem a kenyeret,nem ők.Vagy legalábbis nekik kevesebb jut.
Nyuszik nem tudom mit esznek,őket mindig csak ugrálni látom,vagy ülni a fűben.Nagyon cukik,csak nehogy kinyiffanjanak itt nekem télvíz idején.
Fókucit tegnap csekkoltam.A szél befújta homokkal.Nem látom már többé....:(
Időjárás katasztrófa.Ma reggel óta megint szakad az eső,majdhogynem vízszintesen,úgy fúj a szél.Karácsonyi dekorációk nagy részét már lefújta az épületek faláról.Volt értelme felszerkeszteni....Merry christmas!
Tegnap mondjuk szép napos idő volt.A tengerparton megint leégett az arcom,így kezdem a tipikus téli formámat hozni.Álltól fölfelé barna,lefelé hófehér vagyok.Nem gond,csak a ma esti karácsonyi partin fogok kicsit hülyén kinézni,a külön erre az alkalomra megvásárolt elég mélyen dekoltált kis blúzocskámban.:))
Úgy néz ki nagy buli lesz,mindenkivel aki számít.Gyorsan letudjuk karácsonyt december 4.-én,nehogy aztán valakinek eszébe jusson az ünnepek alatt ünnepelni...
Múlt éjszaka is nagy buli volt.Activity party.Barátokkal....
Másnapos vagyok.Csokiskeksz másnapos:)) A két sörtöl amit megittam nem is nagyon lehetnék rosszul.A fél tonna csokiskeksztől meg chipstől amit közben beburkoltam,már annál inkább.
Nincs játékunk,így mindenki kapott cetliket amire fölírtuk a feladványokat és bedobtuk egy szatyorba.Ezúton is még egyszer köszönöm Lacikának és Edinának,hogy kitalálták nekem a szavakat,és itt üzenem az előbbinek,hogy a "vizsgabiztos" 36 másodperc volt.Mutogatással.Azt hiszem egyetérthetünk abban,hogy az én "fél perc alatt" tippem közelebb járt a valósághoz,mint a Te "soha az életben"-ed..:)))) A "lottónyeremény" végülis nem került kihúzásra (mármint a szatyorból) így arról még beszámolni nem tudok.Vagyis most hogy így belegondolok máskor sem.Az el nem mutogatott,le nem rajzolt cetliket elraktuk ugyan a következő összeröffenésre,de a játékosok nagy része olvassa a blogomat.Így "lottónyeremény" ugrott...Mármint activity országban.De real life-ban tegnap este nyertünk a lottón is.Komoly 12 fontot:)) Ez pontosan a jövő heti szelvényeinknek az ára.Jupiiii!!!!!
Moziba viszont nem jutottunk el a héten,pedig az utóbbi hetekben berendszereződött az életünkbe cinemába járás is.Vendégek hiányában az itt dolgozóknak vetítenek filmeket a normál jegyárak feléért.És bár legtöbb esetben a butlinsi mozi termében ilyenkor 4-5 embernél több nemigen ücsörög egy-egy film alatt,a képkockák levetítésre kerülnek.
Helyesebben kerültek.Tegnapelőtt az előzetesen meghírdetett pineapple expresst szerettük volna megnézni,amikor -legnagyobb csalódásunkra- a mozi zárt ajtóiba ütköztünk:((
A fimeket a strangers vagyis betolakodók című borzalom megtekintéséig két csoportba soroltuk.A "jó film volt",és a "szar film volt,de nyelvgyakorlásnak legalább jó" kategóriákba.A már említett Liv Tyler főszereplésével előadott horror kényszerített minket a legújabb,harmadik kategória megnyitására: "nagyon szar film volt,és nyelvgyakorlásnak is csapnivaló"....
Holnapután jön a miki:)) Illetve jönnie kéne.Lövésem sincs itt angliában mik a szokások december hatodikával kapcsolatban,de majd megtudjuk.Az eddigi tapasztalatokból kiindulva tuti hogy homlokegyenest nem az ami nálunk....
Mindenesetre jól esne ha valaki úgy teleszórná a szobámat héjasmogyoróval,hogy még júniusban is találjak belőle egy-egy szemet az ágyam mögött,mint annak idején a pedszállón:)))
Boldog mikit mindenkinek!!!
Én meg megyek keresek egy szivárványt,mert közben elállt az eső és kisütött a Nap,és itt ilyenkor mindig van szivárvány:))))))

PUSZI!!!! Jane

fóka,kagylók,medúzák

2008-11-30T18:26:00.008+01:00

Cold!Cold!Cold!
Hideg van!!!!
Persze annyira nem,hogy a hó essen,ne az eső szakadjon egész nap,de azért tél van itt is rendesen,amiről az otthoni készülődés ideje alatt nem volt szó.Én konkrétan nem akartam elhozni a télikabátomat,anyu gyömöszölte bele a már amúgy is pattanásig telepakolt bőröndömbe az indulás reggelén,mondván hogy anélkül márpedig egy tappodtat sem...
Azóta nem számoltam,de kb. négyszer vagy ötször köszöntem ezt meg neki.....
A levegő hőmérsékletével tulajdonképpen semmi baj nem lenne,ha nem fújna a tenger felől érkező északi szél,ami legalább öt fokkal csökkenti az ember hőérzetét.Ezzel az esetek többségében meg is szívom tengerparti kiruccanásaim alkalmával.

Ma konkrétan szétfagytam,miután lementem kesztyű nélkül edzeni.Itt a házak között úgy éreztem nincs szükség kézmelegítőre,és hülye fejemmel még a sapkán is gondolodtam kell e,de az szerencsére végül a fejemre került.A parton nagyon hideg volt,orkánerejű szél,és az edzésem utolsó negyed órájára megkaptam a jégesőt is.
Excellent!!!!
Nem mintha otthon nem futottam volna még ilyen időben,de ott valahogy mindig fel tudtam öltözni normálisan az épp aktuális időjárási körülményekhez képest....
Nameg otthon akármiyen hideg is volt,a vasárnap délelőtti edzéseim után mindig várt anyu forró húslevese és ötfogásos vasárnapi ebéde.....:((

De nem panaszkodom!Egyrészt mert ettem így is egy porlevest ebédre,másrészt,mert a Berettyóparton nem voltak fókák.Itt pedig vannak.Vagyis egy van. Nem él már szegény.Három hete vetette partra a víz,akkor láttam először,és még egészen jó húsban volt.Vagyis zsírban.
Azóta minden egyes alkalommal úgy futok,hogy lássam mi újság a "fókámmal".Napról-napra kisebb,és ma már nagyon tropa volt..:((( És elviselhetetlen bűzt áraszt...
Persze csak egy pillanatra lehet érezni.Legalábbis ha futsz.Ma,ebben a pillanatban arra gondoltam miért nem szállítják már el fókucit.Az emberek mégiscsak azért jönnek tengerpartra hogy friss levegőt szívjanak,nem egy döglött fókát szagolgatni.
Aztán meg arra gondoltam mindjárt elsüllyedek szégyenemben,hogy ilyeneket gondolok.
A tenger meg a fókák lehet kicsit előbb itt voltak mint az ember,és nem biztos,de lehet hogy nem a mi igényeinket kiszolgálandó teremtődtek ide....és talán nem kellene még ebbe is belekontárkodni....Okoska!
A medúzáimat viszont azóta sem láttam amióta kb. egy hónapja a visszahúzódó víz otthagyta őket a homokban,és én cikk-cakkban futottam -nem mintha számított volna nekik még valamit- nehogy rájuk lépjek.Kis fehér placsnik voltak már,úgy tűnt -bocsi,de- mintha a jóisten köpködte volna tele odaföntről az egész partot.Bár,ha most így belegondolok -és megint bocsi,de- erre a mai világra éppen már köpködhetne is,azon sem lepődnék meg.......
Szóval ott voltak a meduk,én meg futás után -fotoapparátussal felszerelkezve- visszamentem hogy közelebbről lecsekkoljam őket,de a Napocska gyorsabb volt és addigra felszárította mindegyiket.:(((
És vasárnapi ebéd ide vagy oda,a Berettyóparton kagylók sincsenek.Itt százával hevernek a homokban,és ha látok egy-egy szépet,mindig arra gondolok milyen jól mutatna az a szobámban.
Aztán meg arra gondolok,hogy itt is jól mutat a homokban,és ha látni akarom majd inkább kicsattogok ide és megnézem...

Az internettel így is ott van már az egész világ az ember lakásában.Minden megnézhető,megrendelhető,megvehető,elintézhető és mindenki elérhető.
És bár nem vagyok benne biztos,hogy jó hatással van társadalmunkra a világháló,és hihetetlen ütemű fejlődése,rosszat mondani róla nincs jogom amíg én is használom.
Amíg a segítségével tudunk beszélgetni,és még látlak is titeket.
Amíg tudok írni egy-két blogbejegyzést,hogy képben legyetek what a f..ck van velem -bár őszintén,nem tudom mit mesélek majd otthon..
És addig amíg majd' minden nap meg tudom nézni webkamerán a Kékes,Mátraszentistván és Bánkút sípályáit,még ha ez rendszerint kisebb lelki traumát is okoz az utóbbi napokban,mert nem hiszem el,hogy mekkora havak vannak ott fönt......:)))))))

Menjetek hegyekbe!!!!!!

Millió puszi! Jane

HÓ

2008-11-25T08:40:00.007+01:00

Minden kedves Katalinomnak NAGYON SOK BOLDOG NÉVNAPOT kívánok!!!!!
Isten éltessen benneteket szőlőkém és Erődi Katám!!

Hányszor emlegette édsanyám az utóbbi pár év nemnormális,nagyjából hómentes telein,hogy gyerekkoromban szinte mindig térdig érő,szakadó hóban gyalogoltunk Kati nagynéném névnapját megünnepelni a város másik végére.
Hányszor csodálkozott el mostanában azon,hová lettek a szép fehér teleink,a havas karácsonyokról már nem is beszélve......
Igazából nem tudom,hogy annyira mások voltak e a telek akkoriban....
Én emlékszem hatalmas,térdig érő havakra az biztos.Autónk nem lévén,biciklivel gyerekszállítás esélytelen,anyu szánkóval húzott el nemegyszer a tőlünk legalább három kilométerre lévő iskoláig.Neil Armstrong megirígyelhette volna a szerkómat ezeken a napokon.Úgy ültem ott a szánkó tetején mint egy asztronauta Cape Canavaral-ben,akit épp a kilövéshez szállítanak...
Viszont arra is emlékszem,hogy mindig azon izgultam és imádkoztam,hogy csak fehér legyen a karácsonyunk.Nem volt ez soha annyira egyértelmű......És ha leesett a hó szentestére,nagyjából az volt a legnagyobb ajándék.:))
Farkasordító hidegek is voltak,arra is emlékszem.Szülők este befűtötték kazánt,a tűz kb. éjfél körülre kialudt és reggelre úgy kihült a ház,hogy feküdtem a dunyha alatt,és csak néztem,milyen kafa hogy simán látszik a leheletem...
Szó se' róla ha végre haláltmegvető bátorsággal kiugrottam az ágyból,nem sokat szarakodtam az öltözködéssel :))))
Az első hóval kapcsolatos élményem fél éves korom körülre datálódik,amire nem emlékszem ugyan,de anyu igen.Naná!
Szokásosan becsomagolt mint egy szaloncukrot,beletett a babakocsiba és kitolt a kertbe friss levegőn alukálni.Aztán visszament a házba főzni és nem vette észre,hogy elkezdett esni a hó.Mire kijött értem csupa fehér lett minden,és két centis hópehelytornyocska magasodott már az orrom hegyén.Ettől ő kisebb sokkot kapott.Én meg aludtam tovább...:)))
Aztán hat éves koromban megtanultam korcsolyázni a város egytlen korcsolyapályáján,ami mákomra kb. 300m-re volt tőlünk.Persze nem hűtőgépekkel csinálták a jeget,így csuszizás csak nulla fok alatt volt.Emlékszem,majd' kiugrottam a bőrömből örömömben ha reggelre befagytak a tócsák a házunk előtti járdán....
Aztán 7-8 lehettem,mikor apu először felvitt Bükkszentkeresztre síelni.Ő nem tudott,így tulajdonképpen mi sem nagyon tanultunk meg tesómmal,de a sílécem egyik párját legalább elhagytam.Mai napig nem tudom hogyan.De azt igen,hogy azon a napon apu kapott sokott a történtek miatt.Én meg kerestem egy nejlonzsákot és azon csúszkáltam tovább a hegyoldalban...:)))
De ha épp nem korizás vagy síelés,akkor a kertben való hóemberépítés vagy hógolyózás volt a progi.Vagy jobb híján szánkózás a Berettyópart töltésén....

Szép teleink voltak régen,tény.De Én sokat vártam fagyra,hóra,hidegre, az is tény.Nem tudom manapság mi újság a téllel,de Katalin napja van,és leesett az első hó otthon is,és itt is.:)))
És én majd' kiugrok a bőrömből örömömben......
És igenis szép telünk lesz idén....
És januárban visszük majd Horváthborit Gellért-hegyre csúszkapályánkra szánkózni...:)))))))

PUSZI!!!!!! Jane

:))))))))))))))))))))))))))))

2008-11-22T20:56:00.001+01:00

LEESETT A HÓ!!!!!!!!!!!!!!!!

Jane:))))))))

Futi

2008-11-21T00:21:00.005+01:00

A swimnews magazin készített egy interjút Cseh Lacival,amit most találtam meg a neten,és amiben Lacikánk elárulja melyik számot hallgatta Pekingben mindig a rajt előtt.
Drowning Pool-Bodies (let the bodies hit the floor)
Ezt hallgatom most klimpírozgatás közben Én is.Laci erre a számra pörgött fel,és azt képzelte hogy a medencében van,és nagyon gyorsan úszik.Hát,nem csodálom...
A cikket az online edzésnapló oldalán találtam,ahol akaratomon kívül belecsöppentem egy kis edzésnapló írásba..:))
Tesóm elkezdett futni.Edzésnaplóírással,meg minden szirszarral ami kell.Hát végülis ha már csinálja,csinálja normálisan.Megadta a felhasználónevét,hogy nézzem meg a naplót ha van kedvem.Megnéztem,és úgy éreztem reagálnom kell valamit arra,hogy 2 hónap futkorászás után vasárnaponként -persze a többi hétköznapi edzés mellett- már 22,5 kilométereket fut.És mindezeket átlag 1.45-ös idővel....
Úgy gondoltam nem árt ha leírom a véleményemet neki erről az egészről -középpontban a fokozatosság elvével- de az üzenetküldéshez előbb regisztrálnom kellett magam.Így esett,hogy lett egy online edzésnaplóm.
És hát az meg már mégis hogy néz ki,hogy ott árválkodik az a szegény napló üresen.Éppen az ÉN naplóm.Egy szó mint száz,most aztán töltögethetem azt is...
De tesómra visszatérve.Jót mosolyogtam rajta..
Írom neki,hogy nézegesse a budapest sportiroda 2009-es versenynaptárát,és nevezzen be egy-két versenyre,félmaratonra vagy akár az őszi maratonra is.Értelmesebbé és izgalmasabbá teszik a célok ezeket a hétköznapi kilómétereket.Erre visszaír,hogy már gondolkodott rajta,de szerinte jövőre még nem nagyon kéne,mert ahoz azért több felkészülésre volna szükség...
Több felkészülés!?...1.45-ös 22km-ekkel!? Aha!...Ha nem,hát nem. Ő tudja. Vagyis nem tudja,de őt az ilyen dolgokról nem lehet meggyőzni....
Ezek után tehát bepötyögtem az Én mai egy óra futizásomat is:))Ami megmondom őszintén reggel még nem úgy nézett ki,hogy ez lesz az elmúlt pár edzésem legjobban eső tréningje.
A szokásos ébredés utáni bögre kávém,és fél tonna csokis kekszem burkolása közben kicsit nyűglődtem a témát illetően.Kint orkánerejű szél,a Nap sehol,én meg fáradt voltam és lassú,mint egy csiga.
Még agyalni sem volt kedvem,de az azért mindig megy:
Futni kell,nincs mese.Anélkül nem működöm.Vagyis nem úgy,ahogy az nekem tetszene.És az senkinek nem jó.
Oké,futunk,de mikor?Andiékhoz délre megyek ebédelni,előtte kéne,de ahoz lassan el kellene indulnom,vagy ebéd után menjek?de ahoz már végképp nem lesz kedvem,és négykor már sötétedik........
Na,ilyenkor jön az,hogy leszarom Jane-t,és megpróbálok semmire nem gondolni addig amíg felöltözöm,átlépem a küszöböt,és becsukom magam mögött az ajtót...
Ma kb. 15 percen keresztül csak gyalogoltam mire a lábaim végre felfogták,hogy azért vannak itt,mert futni kéne...
Aztán az első öt perc után kisütött a Nap,a szél alábbhagyott,nekem meg ettől olyan jó kedvem lett,hogy végigvigyorogtam az egy órás edzésemet,ami így már inkább valami röpködés féle volt ott a homokban....
Ilyenkor tudom,a napom többi része innestől kezdve nem téma.Tökéletes lesz,no problem:))
És a futás így tanít az életre is...
Nyűglődni,szarakodni,kifogásokat keresni,mindent megmagyarázni lehet,de legjobban akkor jársz,ha néha összeszeded magad,átléped azt a küszöböt,és becsukod magad mögött az ajtót még mielőtt észbekapnál.....
Vagy néha elég ha csak kiborítod a fiókodat.....Ugye Szöllősi Kati???:)))
puszi mindenkinek!!! Jane

Kenny

2008-11-16T17:16:00.005+01:00

Nem tudom ki látta már közületek a south parkot,Én nagyon szeretem.Ez egy felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat,a viasaton ment minden nap késő este amikor utoljára otthon voltam.Nagyon vicces,legtöbb esetben a hülye amerikaiak viselkedési stílusát és szokásait figurázza ki made in Amerika létére.
Amióta itt vagyok nem láttam ugyan egy részét sem,de találtam posztert rajta az összes szereplővel,és megpróbáltam kimarkolni az egyik plüss figuráját múltkor az egyik markolóautómatából,de persze nem sikerült.
Ehez képest mint a képen is látjátok,most van egy Kenny-m:)))))
Nem az autómatából.Egyenesen Franciaországból repült hozzám Andiék táskájában:)))))
Kenny a kedvenc figurám.Nem beszél,és minden részben kinyírja valaki:))
Én nem nyírom ki.Most is itt üldögél az ágyamon,és a narancssárga cuccából -aminek a színe annyira nem megy a rózsaszín playboy nyuszis plédemhez,hogy azt nem hiszem el- kukucskál kifelé a nagy szemeivel,és jókedvre derít,mert tök jó érzés,hogy ezeknek az "idiótáknak" eszébe jutottam ott Franciaországban is:)))
És még ami a gyönyörűszép hajnalom óta történt Velem...
Beneveztem a Párizs maratonra:))) 12375 a rajtszámom!! Április 5.-én van a rajt reggel 8:30-kor! Jó korán:( Alig várom:)) Már csak orvosi igazolás kell,aminek intézése folyamatban.Otthon,család által.....úgy döntöttem így a legegyszerűbb.
Faterom első kérdése ma a telefonban miután átadta neki anyám a kagylót:Na,mikor vigyelek a Párizs maratonra???? Jellemző..:))
Ezen kívül szert tettem egy webkamcsira is,így tegnapelőtt láttam a Horváth Borit!! Beszélgetett velem a kiscsaj. Vagyis inkább kiabált...kis energiabomba:))
Butlinsban pedig megvolt a huszonévesek hétvégéje is.Ugyanaz a maszkabál és alkoholmennyiség mint eddig,Számomra annyi különbséggel,hogy most tanítványaimkorabeli "gyerekek" között rohangáltam a bárban a poharakkal..Meg egy fotóscsaj is rohangált ott a fényképezőgépével,akinek ha megtalálom a képeit a neten mindenéppen leközlök belőlük egy párat.Ezt tényleg látni kell ami itt hétvégenként zajlik Butlinsban:)))

Puszi mindenkinek!!!!!
JANE

Angyalok városa

2008-11-13T17:38:00.004+01:00

Ma korábban keltem mint a Nap:)))

Nincs ezek után ami még szóra érdemes lenne.........

:))))) Jane :))))

cybergyerek

2008-11-11T19:28:00.009+01:00

Na,hello mindenki!!! A pihengetésből jelentkezem.És nagyon fáradt vagyok:))
Mindjárt lefejelem ezt a laptopot pedig még csak 7h lesz.Bár az otthon már 8h.
Az ok:tegnap este megünnepeltük,hogy végre valahára Butlins tényleg vendég,gyerek és kisiskolás mentes övezetté alakult,és szokásosan kicsit jól sikerült a buli.Ma reggel meg keltem,hogy ha egy mód van rá tudjak dolgozni valamit,és kitakarítottam négy apartmant,így van komoly 4 munkaórám a mai napra.Több mint a semmi.És még holnap is mehetek,de gyanítom kicsit jobb állapotban leszek,és kicsit jobban fog esni az a takarítás.Ma azzal vigasztaltam magam egész végig,hogy ha hazaérek akkor bezuhanok az ágyba és alszom,de ez sem jött össze mivel tesómmal tegnap óta komoly ügyön dolgozunk.
Az egész úgy kezdődött hogy Andi meg Tibi tegnap elrepültek Franciaországba,és áthozták a laptopjukat meg a mikrofonjukat hozzám.Van freecalljuk a gépen,így gondoltam két hónap után végre rácsöröghetnék már édsanyámra,biztos örülne neki:))
Rá is csörögtem de a kapcsolat nem jött össze,mert én hallottam ugyan őt,de ő nem hallott engem.
Ciki nem ciki,küldtem egy sms-t tesómnak,mondja már meg hová kell bedugni azt a k..va mikrofont.Erre visszaírt,hogy ez azért annál bonyolultabb téma,nem biztos hogy azért nem működik,de lépjek be messengerbe a jelszavakkal amiket még Ő alkotott nekem szeptemberben és segít.Ha nem tudom már a belépőkódokat töltsem le újra a programot....
Here we go!!Helyben vagyunk!Nem tudok bedugni egy mikrofont,de töltsek le programokat!!
Hát,ez kész...azt sem tudom mi az a messenger!!
Végülis mindegy.Összeszedtem magam,és a cél érdekében összehoztam a dolgot.Nem azért vagyok sík hülye ehez a k..va számítógéphez mert alapból sík hülye vagyok,hanem azért mert egyáltalán nem érdekel.Ez a blogom sem lenne ha Andi nem csinálta volna meg nekem.(De jó,hogy van:))
Na,de lényeg a lényeg.Tesómmal tegnap óta online kapcsolatban hangerőt szabályzunk,telepítünk,mentünk,másolunk....mivel az én MSN-emen nem lehet beszélni,a windowsomra pedig nem lehet feltenni a legújabbat(fél nap kellett mire rájöttünk miért),írásban kapom az infókat.Enyhén szólva szájbarágósan...:)))Szétröhögnétek a fejeteket ha látnátok:)
Ma viszont meglepődtem mikor délután tesóm küldött (megint!!) egy letöltendő progit emailben,és miután felkerült a gépemre ez a valamicsoda,ő rácsatlakozott a laptopomra.
Halálra ijedtem,hogy miért mozog az egerem ha én hozzá sem nyúlok,mire okoskámnak eszébe jutott bepötyögni,hogy:Ja,ne ijedj meg!Én mozgatom!!
Hát így esett,hogy kerek szemekkel,és tátott szájjal néztem végig hogy varázsolja fel tesóm a skypot egy tőle legalább 1500 km-re lévő számítógépre.Artúr király szavai jutottak eszembe a gyaloggaloppból,miután értesül a hírről miszerint rájöttek hogy a Föld banán alakú.
Bámulatos hol tart ma már a tudomány!!!!
Ami nem is baj,de őszintén,én jól elvagyok nélküle.
Viszont ha már így alakult (hú,az előző bejegyzésemnek is ez az utolsó mondata),és van kedvetek,a skyphoz a felhasználónevem: nagyrk

Millió puszi mindannyiótoknak!!!!! Jane

vasárnap

2008-11-10T01:02:00.006+01:00

Jelentem,a piros pipacsok tekintetében,amik immár egy hete ott vírítanak minden tisztességes angol állampolgár kabáthajtókáján,tévedtem.A virágok nem halottak napja miatt kerültek kitűzésre,hanem háborús hősök miatt.Az első világháborút befejező fegyverszünet évfordulója november 11. Az ezt megelőző vasárnap angliában a remembrance day.
A piros pipacs azokat a pipacsokat jelképezi amelyek Flandria búzamezőin nőttek az első világháború idején,ahol katonák ezrei vesztették életüket.
A papír pipacsokat rendszerint a hadseregtől leszerelt férfiak és nők árusítják.
Tegnap éjszaka a bárban pohárszedés közben én is találkoztam egy árussal,de először totál azt hittem ez is csak játék,csak egy jelmez,amolyan virágárus lányka féle.Aztán leesett mi van miután többen is vettek tőle virágokat,és tényleg kifizették.:)
Immáron túl vagyunk Butlins 70-es évek hétvégéjén is.Holnap még megreggeliztetjük ezeket az állatokat,aztán kalap-kabát,mehetnek haza pihenni.Nekem megmondom őszintén kellenne egy hét kipihenni egy iyen hétvégét,ha vendégként csinálnám végig.Mondjuk így staff-ként sem kevés idő....
A mai napom például délig egészen jól alakult.Addig egészen úgy nézett ki mint ahogy egy vasárnapnak ki kell néznie az ember életében.Kialudtam magam,megreggeliztem,aztán lementem a partra sétálni.Nagyon erős volt a szél és hideg,de sütött a nap.A tengernek pedig zavaros,sötét színe volt,de átbukó hullámokat korbácsolt tetejére a szél,amiket nagyon szeretek nézni:))
Aztán visszamásztam a szobámba,átöltöztem és dolgoztam.Egytől-négyig,öttől-nyolcig,majd fél kilenctől-fél tizenegyig.Enni sem nagyon van ideje iyenkor az embernek,még jó hogy Andi főzött nekem fincsi kajcsit:))Nesze neked hetedik nap!!!
De nem panaszkodom,mert ahogy azt már megírtam,lassan eljön a pihenés ideje.Hétközben nem lesznek vendégek.Nem dolgozunk.A héten úgy alakul,hogy csak szo-va lesz nyitva az éttermünk.De én akkor sem dolgozom...
Van ugyanis szabadságom erre az évre,pontosan nyolc nap.Nem akartam kivenni,mert minek,de a vezetők önkényesen kiadták.Oké,kifizetik ezeket a napjaimat,ugyanúgy mintha dolgoznék,de én jobban örültem volna neki ha át lehetett volna vinni őket a jövő évre.Merthát ott lesz ugye a maraton,álmodozom egy hét Francia Alpok síelésről,és hazanézni sem ártana 3-4 havonta egyszer.
Persze nem mondom,hogy idén nem tudok mit kezdeni az ölembe hulott holiday-eimmel.
István vett egy kisbuszt -így majd azzal megyünk haza:))- és most kirándulásokat szervez erre a munkanélküli holtidőre.Stonhenge,Windsor,London és -még nemtom pontosan de majd megkérdezem- az uticéljai,és Hollandiába is tervez egy három napos kiruccanást.....
Hát,én meg mit tehetnék.....Ha már így alakult........:))))
sziasztok!!!! Jane

Fürcsi

2008-11-05T22:08:00.004+01:00

Nyüzsögnek az iskolás gyerekek Butlinsban.Jönnek-mennek,ordibálnak,sikítoznak,élvezik hogy nem a suliban vannak és nem kell magukra ölteniük az egyenruháikat nap mint nap,amit egyébként az iskolában kötelezően viselniük kell.
Itt a pizzéria,a konferenciaterem,az éttermek mind ideiglenes osztályteremmé avanzsáltak,de szórakozni is jut idejük azért a nebulóknak.A splash waterworld-ünk,vagyis csúszdaparkunk pédául elég nagy élmény kicsiknek-nagyoknak egyaránt,főleg ha nem kell az embernek fürcsizés közben hirtelen kimenekülnie az objektumból egy kamu tűzriadó miatt.Illetve a tűzriadóra csak mi következtettünk.Mi más lehetett volna,ami miatt minap több száz gyerek tolongott az uszoda előtt csurom vizesen,fürdőruhában és mezítláb nulla fok közeli hőmérsékletben a jéghideg aszfalton...Mi más lehetett volna,ami miatt felvállalja egy tanár,hogy az összes otthonról egészségesen útnak indított gyerekét egy hét múlva tüdőgyulladással szolgáltatja vissza a kedves szülőnek??..
Nem könnyű a tanárok élete,pláne ha az osztályaikat nem csupán egy iskolaépület falain belül kell koordinálniuk.De most megmondom őszintén,hiányzik tanárnak lenni.. :((
És ami még nagyon hiányzik -ha már a fürcsinél tartunk- az a fürcsi:)) Az elmúlt egy évben nem múlt el hét,hogy ne szenteltem volna legalább 3-4 órahosszát Budapest valamelyik kellemes gyógyfürdőjére.Az úszás,az ücsörgés a forróvízben,és a szauna hiánya a testemet és a lelkemet is egyaránt megviseli..Mondhatjuk erre az általam nagyon nem kedvelt kifejezést,hogy valamit valamiért,de nem mondjuk,mert nem szeretem.Inkább azt mondjuk,hogy valahogy megoldom.Futásokhoz -nem nehéz mert amúgy is hideg van- jól beöltözöm,így edzés végén csavarni lehet a vizet a pulcsimból,kellemeset a hasznossal,futi és szauna egyszerre:)) Holnapután városban pedig nézek tuti jóillatú,nyugtató fürdősót.Zuhanyozni úgy sem tudok,hát fürcsizek:)) Az úszás meg....háááát.....osztok-szorzok,de ahogy így elnézem a bukófordulóimon még finomítanom kell,hogy meg tudjam csinálni őket a fürdőkádamban:))))

:))))) JANE

vízkereszt vagy amit akartok

2008-11-03T22:17:00.006+01:00

Game over!
Butlins bezárt.Ma nem jöttek már új vendégek,és egy hónapon keresztül nem is fognak hétköznapra.Mától csak a hétvégeken vehetnek minket igénybe a dear guest-ek.Pénteken délután betoppannak,szétbulizzák az agyukat és hétfőn reggel lelépnek.Így nekünk is csak a pénteki vacsiztatástól a hétfői reggeiztetésig kell szolgálataikra lennünk.Ez azt jelenti,hogy ebben a hónapban kedden,szerdán és csütörtökön nem dolgozom.Végre!Lesz egy kis időm pihenésre,futásra,olvasásra,filmnézésre,tekergésre,magamra...
Bár ezt a hetet még végignyomjuk,mert vendégek ugyan nincsenek,de 1400 általános iskolást kell megetetnünk napi háromszor,akik valami erdei tábor féleségre vetődtek ide Butlinsba.Vagyis vetődtették ide őket a kísérőtanáraik:))
Ma volt az első vacsijuk.A Coral beachbe este fél hatkor 900 gyerek özönlött be egyszerre,hogy valamiféle élelemhez jusson,csak úgy zengett az egész étterem a ricsajozásuktól.Őrjítő volt,de én élveztem mert kicsit mintha a suliban lettem volna egy óraközi szünetben....és most ez megy majd egy hétig....:))
De a "végre szabadidőm"re visszatérve.Az,hogy mi órabérben dolgozunk azt vonja maga után,hogy ezzel a heti három nap kieséssel kicsit megcsappan majd a havi fizetésünk.Amikor ma egy páran munka közben elkezdtek nekem sipítozni ezen,nem nagyon tudtam rá mit mondani,nem nagyon értettem miért baj az,hogy lesz egy kis időnk,amit végre nem munkával kell eltöltenünk.És megjegyzem,itt még véletlenül sem megélhetési problémákról van szó!
Én már tudom,hogy angol nyelvű filmeket fogok nézni,angol felírattal.Sokat lehet belőlük tanulni.
Körülnézek a városban és veszek magamnak pár ruhát. 12-es méretűt!! Mert amit otthonról hoztam mind 14-es. Nem zavar ha lóg rajtam a nadrág,de ez már kicsit túlzás...
Telefonálnom kellene egy időpontért a dokinak is,sportorvosi vizsgálatért meg igazolásért a maratonhoz.Az április 26.-i London maratonra a nevezés elég reménytelennek látszik,enyhén sokszoros a túljelentkezés.De április 5.-én lesz Párizs maraton,oda még van hely a jelentkezési listán,és november 30-ig olcsóbb a nevezés is.Ehez kellene a doki igazolása.Ha most elkezdem szervezni a 2010-es London maratonra meg még simán jó vagyok:))
Andiék egy hét múlva repülnek France-ba 5 napra,kipihenni az elmúlt két hónap fáradalmait.Én csak januárban megyek.István tervei szerint megállunk Párizsban fél napra hazafelé menet,enni croissant,meg lecsekkolni Eiffel tornyot.:))
Előreláthatólag január harmadikán dolgozunk utoljára.Ha figyelembe veszem az aznap esti bulit,a másnap reggeli másnaposságot amikor senki nem ül autóba,még utasként sem nemhogy vezetni,a fél nap Párizst,gondolom valami ottalvással valahol,akkor előzetes számításaim szerint vízkereszt napjára OTTHON leszek éppen:))))))))

Millió puszi!!! Jane

halloween

2008-10-31T23:45:00.007+01:00

Halloween az angolszász országokban a boszorkányok,kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31.-én.A mostmár nálunk is jól ismert töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve:Jack O'Lantem.A legenda szerint nevét egy Jack nevű részegesről kapta,aki megígértette az ördöggel,hogy lelke nem fog a pokolra kerülni,de pechére Jacket a mennyországba sem fogadták be.Ekkor az ördög nagyon jó fej volt és egy széndarabot adott Jacknek,aki azt egy marharépába rakta lámpásnak.Azóta Jack lelke ennek a lámpásnak a fényénél keresi nyugvóhelyét.
Ennyi lenne a történet,ha nem jönnek a hülye amcsik,és nem találják ki hogy egy sütőtök sokkal látványosabb mint egy marharépa.....
Szóval szép,nagy narancssárga tökökkel mászkál most itt is mindenki,meg boszorkány,csontváz,és hullajelmezekben.Az étteremben a gyerekeknek kis csokikat osztogattunk -megjegyzem,bár nem nagyon vágom a témát,de nem kellett volna énekelniük a kölyköknek előbb valamit?Én a filmekben így láttam- és beöltöztek közülünk is páran.Balázs kollegám Anakin Skywalker volt,Tibi pedig "csak" -bocs Tibi- szimplán egy csontváz:))
A vedégek közül sokaknak a gombjukába piros pipacs van tűzve,és a virágokat árulják az utcán,csak mint nálunk a kokárdát.Szerintem itt a pipacs kitűzése azért van amiért nálunk a gyertyagyújtás...De ezt majd holnap még megtudakolom...
Én egyenlőre ebből az egész halloweenos buliból úgy veszem ki a részem hogy HULLA fáradt vagyok.Ahogy Gergely Gabi barátom mondaná:annyi időm sincs hogy hátraforduljak..
Tököt nem faragok,gyertyát viszont szereznem kell holnap egyet valahonnan!
Meggyújtani,megnyugodni,emlékezni kicsit,és közben bízni benne hogy nem riaszt be a füstjelzőm ami a plafonom közepére van felszerelve....:)))
Sok puszi!!!! Jane

TETRISZ

2008-10-27T23:47:00.008+01:00

Szia V.P.! Bocsi,tőlem kellett volna hogy megkapd ezt a blogcímet,kicsit szégyellem magam,de...-mindenféle álszentség nélkül- őszintén mondom,nem gondoltam hogy bárkit is érdekelhet ez a blog egy-két ember kivételével.Persze abba az egy-kettőbe beleférhettél volna,de örülök hogy most megtaláltál:))))
Az írományaim néha kicsit keszekuszának tűnhetnek,de ez azért van,mert a szándék után,hogy leülök és elmesélem nektek a napomat,mindig valami egészen más dolog keveredik ki útközben.Nem igazán jellemzőek rám a "reggel felkeltem,elmentem dolgozni,utána bementem a boltba....stb" tipusú naplóbejegyzések.Soha nem is voltak.
Az aktuális témám a mai napra az,hogy a kedves vendégeink hogyan teszik alaposan próbára az idegrendszeremet néha az étteremben azzal,hogy nem tudnak viselkedni,nem tudnak kultúrember módjára enni,nincs agyuk,és egyáltalán,azt hiszik hogy ők szarták a spanyol viaszt.Félreértések elkerülése végett:kiakadásaim rajtuk mind annak tudatában történnek,hogy én vagyok a pincér,ők a vendégek,és a vendégnek mindent lehet,és keep smiling,és én őértük vagyok....ez sima ügy.De mindennek van határa.
Azért,amikor leszedek egy asztalt,és a k..va nehéz tálcával elindulok az asztalok közül kifelé,és a hülye baromja a "Gyertek!Ott egy szabad asztal!" felkiáltással jelez a családjának,elindul,és nemhogy előre engedne,még majdnem föl is lök,azt elég nehezen viselem.Totál az a kép ugrik be róla,mint mikor faterom kiönti a disznóknak a moslékot,és még be sem fejezte a műveletet,azok már majd fellökik a kajáért szegényt...
Kiváncsi lennék,egy ilyen ember -család-miután jólakott,és kielégítette az állatias ösztöneit,ha elgondolkodna ezen a dolgon elszégyellné e magát???Legalább egy icipicikét....
Sarokasztal,mellette a másik.Egy embernyi hely a kettő között.Hat fiatalember(!).A szitu hasonló.Állok a tálcával,kimennék,ha engednék.De nekik kell az az asztal,le szeretnének ülni.Hát bejönnek előttem.Egy-kettő-három-négy,a hatból már négy ember tobzódik a hátam mögött,de nem tudnak még leülni tőlem,ahoz nekem ki kellene menni.Én meg csak várok,hátha leesik már valamelyiknek a tantusz,de amikor az ötödik IQbajnok is elindul befelé,feladom.Szívem szerint kedvesen,mosolyogva azt mondanám:Figyu,te mostmár állj meg légyszi és engedj ki,mert egyrészt olyan nehéz ez a k..va tálca hogy mindjárt besz..ok,másrészt ha nem látnád,nem fértek be amíg ki nem megyek...És még kiváncsian megkérdezném:Te nem játszottál még tetriszt???
Ehelyett türelmemet teljesen elvesztve,mosoly nélkül,gyilkos tekintettel,hisztériás állapotban közlöm az ötödikkel:Állj!!!Most kimegyek!!!És ötöske csak néz bambán,én meg legszivesebben fejbekólintanám azzal a tálcával..
Aztán puffogok még egy darabig,de lassan szépen megnyugszom,és elkezdek mosolyogni magamon,mert eszembe jut,hogy az nem is a tetrisz,hanem a kis műanyag kirakós játék amiben húzogatni kell a kockákat,hogy egyiket a másik helyére tudd tenni,és amivel már öt éves koromban egy perc alatt kiraktam Frédi és Bénit.:))))))

pussszantás! Jane

a háttérkép

2008-10-27T00:01:00.009+01:00

Hideg van,halloweenra készülünk,órát állítottunk,és háttérképet cseréltem-->
Nyakunkon a tél!!!
Érzem is minden porcikámban,meg az agyam is egyre sűrűbben figyelmeztet rá.A minap kiléptem a meleg,kajaszagú étteremből és a levegőnek tél szaga volt.Tagadhatatlanul.A télnek pedig -most jöttem rá- olyan szaga van mint a hideg vasnak.Szerintem...
Itt van ez az évszak.Minden színe és illata a fejemben.Minden szépsége és vele kapcsolatos jó emléke a szívemben.Bennem van,és a pszichológia tudományát igazolva,különböző ingerek hatására néha felszínre is kerül onnan....

Az Én kis keszekusza agyamnak a tengerpart az most az Alpok.Kristálytiszta levegő,szikrázó napsütés,hatalmas tér,nyugodtság.A szél hideg,de a naptól kicsit mindig megég az arcom.Az agyam oszt,szoroz,kalkulál,illatokat és lelkiállapotot egyeztet és jelez:kiscsillag!Te most az Alpokban vagy,egy két méter vastag hóréteg tetején!!!!
Kiscsillag reakciója erre:Tényleg???És felkapja a fejét az épp olvasandó könyvből és körülnéz.......
A szivatás kb. kétpercenként egy másodperc (ennyi idő alatt jövök rá,hogy hegynek meg hónak itt nyoma sincs),de akkor is!!! Így nem lehet olvasni!!!

Az Alpok tehát megvan.Már csak egy hütte kell a síszezon közepén.
Jane elméje megoldja.Joe beach kocsmája a parti sétányra kipakolt fa asztalokkal és székekkel,az ott sörözgető embertömeggel,és a levegőben terjengő kajaszaggal tökéletes melegedő lenne a hegyekben,ha pár ezer méterrel feljebb lenne a tengerszintnél.Akárhányszor kiülünk oda meginni egy sört vagy elfutok előtte,az agyam támadásba lendül és próbálja velem elhitetni azt ami nincsen...Vagyis van.Csak Én még véletlenül sem ott vagyok...:((

És ez a kis "tudatalattifelszínrehozó" kikapcsolhatatlan.Ha a beach kocsma éppen zárva és nem üldögél senki az asztaloknál,és nincs kajaszag,csak hideg és napsütés,akkor neki-vagyis nekem- az már a Vogel 1600m-es csúcsa a Szlovén Alpokban,májusban,a síszezon utolsó napjának másnapján.Nagy hóval,leratrakolt pályákkal, fa asztalokkal és padokkal,mindennel ami egy jó kis síeléshez kell...... fia ember nélkül.

Megadom magam!!Úgy látszik ezt a telet is megélem valahogy a magam módján-külső körülmények teljes hiányában is-úgy ahogyan az egy télimádó emberhez illik.És mostmár ezt a masinát is akárhányszor bekapcsolom,egy pillanatra ott leszek Veletek Márianosztrán(erről a képről totál az jön)és ott állok a mesevilágunkban Nosztra és Szalka között félúton a tisztásunkon,térdig érő hóban,az éjszaka közepén,hatalmas pelyhekben szakadó hóesésben...

Sok havat és szép telet mindenkinek!!!!!!!!!!!

Jane

A parfüm

2008-10-23T21:03:00.006+02:00

Alázattal jelentem mindenkinek,a tegnapi premier biciklizésem elmaradt,nem készültem még föl rá,így nem tudok beszámolni róla.
A szabadnapom viszont -bár nem túl izgalmas- de tartalmas volt pedálozás nélkül is.Futásból,olvasásból meg egy esti sörözgetésből -részemről teázgatásból mert meg vagyok fázva- állt,egy ki nevet a végén partival megfűszerezve,amiben -természetesen- én nyertem:)))
A munka nélküli napom gondoskodott arról is,hogy a parfüm című könyvemnek simán a végére érjek,ami ha azt vesszük,hogy két napja kezdtem el olvasni,nem túl jó ómen a kis személyes könyv-idő kontinumomban.Nem olvashatom ki az összes irományt két nap alatt,nem fogyhatnak el a bonbonjaim mielőtt hazaérek!!
Dorcsi már felkeltette az érdeklődésemet A PARFÜM iránt a múltkori "kiváncsi vagyok neked hogy fog tetszeni" mondatával. A válaszom:nagyon!
A könyv alaptanulsága számomra-vagy inkább ez már megerősítés-hogy mindegy miben,vagy milyen úton-módon,ha valaki megtalálja önmagát,akkor megtalálja a helyét a világban.Pontosabban otthon lesz a világban,bárhol is van,bármilyen körülmények között is él,nem számít.Boldog lesz és kiegyensúlyozott.Olyan ember lesz aki a legkisebb apróságnak is tud örülni ha az számára szép,és a legalatomosabb emberi rosszindulatúságot is meg tudja mosolyogni,még ha az éppen rá irányul is.
Csaba felvilágosított arról,hogy a könyvből film is készült.El nem tudom képzelni,hogyan tudta átadni a rendező a filmben,mindazt amit a szerző itt 230 oldalban ír le.Vagyis el tudom képzelni...Rosszul.
A főhős lényének lényege a könyvben szinte a sorok között van.Csaba látta a filmet és nem értette a végét.A könyvben a történet vége tökéletesen érthető.
A fedőborítón a cím alatt olvasható "egy gyilkos története" arra biztosan jó,hogy felkeltse az emberek érdeklődését még mielőtt bármit is tudnának a könyv tartalmáról -valljuk be A PARFÜM cím nem önti el az embert fékezhetetlen olvasási vággyal- de a történet szerintem egyáltalán nem egy gyilkosról szól,mégha az huszonöt fiatal lányt nyiffant is ki a sztori végére.A történet szerintem arról szól,mi történik akkor ha az ösztönénünk legyőzi a felettes énünket.Jelen esetben,mi van ha a felettes énünk egyáltalán nem létezik.Sokkal több ez mint egy gyilkos története...
Olvasása közben drága jó Tapikám szavai jutottak eszembe....
Tisztában vagyok vele,hogy néha kilógok az embersorból amit a társadalom megalkotott magának.Tisztában vagyok azzal is,hogy nem kellene vele foglakoznom,de néha-gyengébb pillanataimban-zavar.Ekkor jön Bea,és tipikusan reagál:
- Mancsika!Attól hogy százból kilencvenkilenc ember ÚGY gondolja,Te pedig velük ellentétben ÍGY,még nem biztos hogy Ők gondolják jól. Sőt!!!!
:)))))))))
pusszantás! Jane

Nektek,röviden..

2008-10-21T23:01:00.005+02:00

Na,sziasztok!Megvan a biciklim.Holnap szabadnapom lesz,úgyhogy csapok egy kört vele,kipróbálom!Tegnap este az Andinak és Tibinek feltett kérdésemre,miszerint:gyerekek,akkor most mi van?Az út baloldalán kell mennem?gondolkodás nélkül egyszerre jött a válasz:Menj a járdán!!!
Kösszépen! És ahol nincs járda?!
Tibi azt mondta kössek egy piros szalagot a bal csuklómra,úgy hogy lobogjon a menetszélben,így mindig látom merre kell tartani:)))nagyon vicces,de a balra kis ívben,jobbra nagy ívben kanyarodás akkor is szivatás!!!
Erődi Katinak tíz pont jár a szellemességért,én nem asszociáltam a jobb oldali kormányra.Okos!Az már más kérdés,hogy ez most tényleg nem vicces.Lassan nem merek híreket nézni.De igazából minket itt most nem nagyon érint ez az egész azon kívül hogy a font 340 forint.Két hónapja 295-ért váltottam.(!)
Szőlőkétől kösz a "hol éltél te eddig?" reakciót a hideg-meleg vizes csap témára.Szerintetek ez teljesen normális,hogy külön csövön jön ki a tűzforró és jéghideg víz?Na,ne már hogy csak Én vagyok ennyire hülye!
Dorcsikám Neked viszont abszolut igazad van abban,hogy nem keverednél el ebben a fordított közlekedésű rendszerben jobban mint otthon.Ott sem tudod merre-meddig,úgyhogy Te-Katival együtt-gyorsan akklimatizálódnál itt az élet eme területén:))
Edinek kicsit megkésve,de köszönöm a kézzel írott levelet.Hogy mikor kaptam utoljára ilyet?Ha jól emlékszem 2000-ben.Londoni bébiszitterkedésem alatt az akkori barátnőmmel leveleztünk számítógép és laptop nélkül.Hogy milyen érzés?K..va jó!Nem vagyok grafológus,de teljesen más olvasni a tollal írott sorokat mint ezeket az egyforma betűket itt a képernyőn.És ezt az irományt legalább ki tudtam ragasztani a falamra a fényképeim mellé:)))) És miközben ezt a mondatot írom,lassan arra is rájövök,hogy illet volna ezt a kézzel írott levelet kézzel írott levél formájában megköszönni......(??!!) Bocsi.
Timcsinek viszont mindenféle módon sokadjára is köszönöm a segítséget,a keresztlányomnak pedig a levelét VÉGRE!!Isten tartsa meg jó szokásodat Mimcsikém!!:))
Mindenkinek minden jót!!!
szeretettel:.Jane

80's

2008-10-19T15:11:00.005+02:00

Tegnap este a team dinerben-ez az a hely ahol az itt dolgozók iszogathatnak,szórakozhatnak-üldögélve,egy üveg vodka ice és néhány jóbarát társaságában,eszembe jutott hogy még nem is számoltam be a múlt hétvégémről,pedig Butlins 80-as évek big weekendje megér egy misét.Nyílván azért csúsztam el ezzel a tájékoztatással kicsit,mert amíg a vendégek ismét mindenféle maskarába beöltözve halálra bulizták és itták magukat,Én dolgoztam.Esténként poharat szedtünk Andival egy bárban.A meló azon kivül hogy tetszett,nagyon érdekes is volt,mert egyrészt életemben először néztem meg egy szombat esti bulit a "másik oldalról"-eddig mindig csak Én voltam az aki szanaszét húzogatta a székeket zenés táncos szórakozóhelyeken,kiborogatta a piát az asztalra,és kaján vigyorral bámult a pohárszedő srácra,de emelett mindig illedelmesen meg is köszönt minden egyes poháreltüntetést-másrészt mert George Michaelt,a karatekölyököt vagy a pink lady-ket kerülgetni az összeszedett poharaimmal elég vicces voltA szellemírtók hátára szerelt permetezőkészülékektől alig fértem el,Freddie Mercury majdnem lábamra tolta a porszívóját,és superman meg Darth Vader sem könnyítette meg a munkámat az ide-oda inbolygásával a tizedik korsó söre után.Arra gondoltam,itt senkivel nem történhetne meg az,ami velem három éve a Bükkszentkereszti szilveszterünkön,ahol az előzetesen megbeszéltek ellenére b..ott bárki is beöltözni 60-as 70-es évekbeli retróba rajtam kívül.És szegény Bridget Jones sem szívná meg egy idő előtt lefújt papok és kurvák partival.Itt ha 80's big weekend van akkor mese nincs,buli van és öltözködés.A többiekkel azon morfondíroztunk tuti hogy itt angliában vannak direkt erre szakosodott boltok,ahol jelmezeket lehet bérelni egy-egy hétvégére.Meglepően nagy keletje van errefelé az ilyesminek.
És hol van még halloween,de Butlins már most kezd átalakulni egy rémísztő Adams family kastéllyá.Tépett vörös ruhában,hullának bemaszkírozott alakok kóvályognak és ilyeszgetik a gyerekeket.Vicces volt,múltkor munkába menet Levente-kollegám-az egyik ilyen "hullát" ilyesztette meg,úgy hogy az tényleg majdnem halálra rémült.:)))) Ahogy a fafejű vezetőségünket ismerem,ha ezt látták volna biztosan beszólnak.
Nem,nem gyerekek! Pincér felszolgál,hulla ilyesztget! All right?:)))

Csók! Jane

Napnyugati őrjárat

2008-10-16T14:29:00.005+02:00

"Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.Van napsugara,vize,pillangója,madara.Van virága,rengeteg sok.
Sajnos embere is van.Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal,ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt,az emberiség minden pusztításai mellett is."W.A.

Okos.De Én továbbmegyek.Az igyekezet nem elég,szerintem egyszerűen nincs más út!

Csaba 24 éves.Idén nyáron kapta meg a mérnöki diplomáját,és utána kilépett a nagybetűs életbe,ahol körülnézett és utána úgy döntött elrepül velünk Butlinsba.

Tegnap este átjött,hogy menjünk sörözni meg dumálgatni kicsit.Telihold volt.Mondom Neki:Nézd milyen szép,menjünk le elöbb a patra,dagály van,és a Hold biztos gyönyörű ezüsthidat fest a víz felszínére,nézzük meg!!!Ő erre megjegyezte:milyen jó hogy Én észreveszem,meglátom ezeket a dolgokat.Jah!Mondom Neki.Ha nem látnék egyebet csak az embereket,a munkát meg a pénzt magam körül,már rég megbolondultam volna!!!

Csabával jó beszélgetni.Neki belefért a bőröndjébe négy könyv ideutazásunkkor,úgy hogy simán alul volt a 20 kg-os súylimiten,Nekem 12 kg túlsúlyom volt.Könyvek nélkül!!!

Mi? Hogy senki nem lepődik meg?? Na ne már!!!!

Szóval Ő elhozta magával az irományokat,és most pont Márai Napnyugati őrjáratát olvassa.Stílusosan.A könyvben az író Párizsba és Londonba látogat,és az angolok elgondolkodtatóan különc szokásairól számol be.Állítólag bingó!Márai ugyanolyan döbbenettel lepődik meg a szigetlakók furcsa dolgain mint Mi.Ha elolvastam majd megerősítem a véleményt.Vagy nem....

De még a könyv előtt,amit Én látok:Jobb oldalt van a kormány oké,nincs autóm.De még mindig agyalnom kell rajta,az út melyik oldalán lévő megállóba álljak be,hogy ne az ellenkező irányba vigyen el az emeletes busz,mint amerre menni akarok.Szívinfarktust kapok ha az autók rámdudálnak mikor lelépek a járdáról,és ijedtségemben csak kiabálok: Jól van b..meg!Balról nem jött semmi!!!!:))A taxis csak nézett múltkor amikor a vezetőülésre akartam beszállni,és ha lehet nem figyelem az utat menet közben,mert kikészít hogy a körforgalomba is balra megyünk be.És ezek után hülyén hangzik,de a héten veszek egy biciklit....Ajjaj!!:))

A konnektorátalakítót viszont már megvettem.Rögtön a második nap.Anélkül itt semmire nem megy az ember az otthoni kütyüjeivel.A csappal azonban nem tudok mit kezdeni.Külön csövön jön belőle a hideg és meleg víz. Hideg vízzel nem a legjobb kezet mosni,forró vízzel viszont kicsit fájdalmas.Zuhany nincs.Edináék most mosolyoghatnak.Otthon napi háromszor zuhanyoztam,és mindig kacsaúsztatót csináltam a fürdőszobából.Nyugi,itt is megoldom.Kád van.Így napi háromszor fürdök,és a vizet valahogy így is sikerül kipocsolnom a földre,nem is nagyon értem hogyan:)))

Szóval szokatlan dolgok vannak bőven,a sziget elszigetelődik és különcködik rendesen.Idegenként otthon érezni magad álítólag itt a legnehezebb Európában.
Európa?
Minap bevittem a telefonomat a városba függetleníteni.A "szakember" fél napot kinlódott vele a boltban mire közölte velem,hogy ezt a készüléket nem lehet kiütni.A kérdésemre,hogy akkor ezt a telcsit nem is tudom már semmilyen módon használni itt,azt felelte.Nem!Mert ez így csak európai kártyával működik.Ja! Aha! Thanks...No more question!!!

JANE:))))

all right

2008-10-15T00:47:00.007+02:00

"Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő."

Ha nem tudnám,hogy William Shakespeare angol volt,akkor is simán kitalálnám ebből az idézetéből.Ő leírta a nagy igazságot,honfitársai pedig azóta is eszerint élik életüket.A "how are you" sztorira fölöseges időt-és betükaraktereket-pazarolnom,mert mindenki vágja a témát.Már a hajón sem értettem miért kérdezi meg valaki hogy vagyok,ha egyáltalán nem érdekli.Most sem értem,de a szigetlakók új módszert találtak ki idegrendszerem továbbgyengítésére,az "all right"-ozást.
Itt minden k..va nagy rendben van,ha a fene fenét eszik akkor is.Látszólag.Na neeeeee!Nekem elég az álmosolygás meg ez az érdektelen érdeklődés is ahoz hogy hülyét kapjak Tőlük...
Két héttel ezelőtt betettek a bays-be dolgozni.A bays tulajdonképpen egy hosszú fémpult ahol a kaják várakoznak arra,hogy a vendégek tányérjára kerülhessenek.Vagyis hogy Én rápakolgassam őket a vendégek tányérjára,miután megmondták mi az amit aznap este szivesen csócsálnának. A bays nagyon forró mert a kajcsi nem hűlhet ki,mellette állni pedig nagyon meleg van.Néha attól félek ropogósra sülök,és engem is feldobnak csak a pultra felszeletelve,és a kis táblácska tájékoztatja majd a népet: jane steak:))
Shawn a menedzserünk.22 éves,kedves,aranyos srác,csak nem tudom mitől lett menedzser,erre még nem jöttem rá.Mindegy,jó fej volt,a premier bays-es melómnál odajött hozzám és megkérdezte szeretek-e itt a pult mögött dolgozni.Mondom Neki NEM.Jobban szeretek a floor-on lenni és az asztalok között rohangálni,itt Nekem túl meleg van és nem jó egy helyben állni.Shawn erre egy igazi angol vigyor kíséretében:-All right!No problem!:))
Azóta is a baysben dolgozom......
Kata is 22 éves.Magyar.Együtt jöttünk Butlinsba.Orosz fordítói szakra jár otthon egyetemre.Még van egy éve hátra a suliból.Oroszból perfekt,gondolta angolul sem lenne rossz megtanulni kicsit.Szeretem a stílusát.Ha röviden és tömören akarok fogalmazni,egy kis hülye picsának homlokegyenest az ellentéte...Kata volt az étteremben a "fagyislány" a minap.Minden szirszart ehetnek itt a vendégek amit szemük-szájuk megkíván,így természetesen fagylaltot is.Kata aznap a fagyiadagoló emberke szerepét kapta.Szereti ezt csinálni,de akkor valahogy nem volt jó passzban.Állt a gép előtt és épp azt ecsetelte Nekem,hogy nem tudja mi van de mindjárt szétszakad a feje annyira fáj,rázza a hideg és menten összeesik,amikor Louis,a másik menedzserünk határozott léptekkel elrobogott előtte és naná hogy hatalmas vigyorral az arcán megkérdezte:All right?
Aztán elfordította a fejét és ugyanazzal a lendülettel továbbrobogott.
Louis soha nem fogja megtudni,hogy akkor ott a fagyigép előtt Kata majdnem kinyiffant a placcon:)
No comment...Csak még egy Kispál idézet,ami erről az egészről ott rögtön eszembe jutott:
"Kiskosztüm vagy öltöny,mindegy csak ne csöpögjön,a véred a kőre a munkahelyi milliőbe"

Just keep smiling!!ALL RIGHT?

:)))jane

Budapest

2008-10-09T21:02:00.015+02:00

Tegnap délután piknikeztünk a beach-en:))Andi készített pár sajtos szendvicset,meg kutyult valami szörpit egy pillepalackban és kiültünk a partra pihengetni.Nem tudom otthon hogy álltok éppen a celsiusokkal,de mifelénk nagyon jó idők járnak az biztos. A szél már hűvöske de süt a Nap ezerrel és az indián nyár bearanyozza az életünket a múlt heti esős napok után.Tőltődünk.Napenergiával.
Legalább.
A tél a hidegen,esőn és szelen kívül úgysem tartogat itt nagyon mást számunkra.Nézegethetem majd a hójelentéseket az Alpokból,és sipítozhatok. Jellemzően:) Viszont a tavalyi sítábor szervezése közben kialakult "botrányok"idén biztosan nem fognak hiányozni.
Andiékkal a honvágyról beszélgettünk tegnap napozgatás közben.Ők a Balaton felé kanyarodva jöttek Veszprémből az indulásunk reggelén Ferihegyre,hogy még egyszer lássák,Én csak bambultam kifelé az autóablakon és a kukoricaföldeket néztem.A Nap éppen felkelőben volt.Én meg elmenőben..... :(

Szerintem a honvágy egy nehezen megfogható-megfogalmazható-érzés
.
Sokszor játszottam otthon magamban "turistásat".Nyűgös,fáradt,befásult hétköznap reggeleken a tömött hetes buszon ülve elkezdtem egy olyan turista szemével nézni Budapestet,aki akkor jár ott életében először.Mindig meglepődtem ilyenkor mennyire más arcát tudta mutatni Nekem a város.Gyönyörű széppé vált,és a nyűglődésből csodálkozás lett,a fáradtságból izgatottság,a befásult hétköznapból egy különleges nap gondolatban.Elképzeltem hogy leszállok egy találomra kiválasztott megállónál és veszek egy útikönyvet,amit egy szép kávézóban elfogyasztott jó erős fekete mellett átböngészek,aztán hajrá!!
Szerettem turista lenni Budapesten.
De a nem nyűgös reggeleken szerettem a lakója is lenni.A hat év alatt amíg ott éltem mondhatom,az otthonommá vált.Azzal hogy napról-napra egyre több épülete,utcája,tere,kiskocsmája jutattott valami szép emléket az eszembe,tulajdonképpen az a város az "enyém" lett.
Az érzésben,amikor valahonnan megérkezem oda,na, szerintem ott kell keresni valahol a honvágynak az origóját.
Amikor a szinapszisok az agyamban pillanatok alatt leadják a drótot az idegrendszeremnek,és azt üzenik:nyugodjál meg,itthon vagy...
Andi szerint idegennek érezzük majd magunkat-környezetileg-ha hazamegyünk.Én a hajó után nem emlékszem ilyesmire,de amúgy vágom mirő beszél.Nekem már megvolt az érzés az otthon töltött utolsó egy hetemben.Hú de sz.r volt!Pszichésen már átköltöztem Angliába,lezártam magamban a múltat,de testben még otthon voltam.Sétáltam a városban és üres és idegen volt minden.Mint aki először jár ott életében,mint a turistás játékban,csak ezt nem Én találtam ki,és különben sem volt már kedvem játszani.....
Aztán egy hét múlva tényleg idegen lettem.Eljönni két hétre angliába,és körülnézni-mint turista- az nagyon kafa.Eljönni egy nagy börönddel nagyjából újrakezdeni az egész életedet,az már annyira nem.Az inkább ijesztő.De akkor az ember elkezd keresgélni.....és innen a többit már mindenki tudja aki hűséges olvasója a blogomnak.

Üdvözlettel:Jane

szavak

2008-10-07T23:04:00.008+02:00

A sound mind in a sound body.Vagyis ép testben ép lélek.Még a nyáron láttam egy reklámot ami nagyon tetszett,asics futócipőt rekámoztak benne,és ezen felül még affelől is megvilágosodtam hogy az ASICS az Anima Sana In Corpore Sano kezdőbetűjeiből lett-ami ugye még mindig az ép testben ép lélek csak latinul.Persze lehet hogy ezt mindenki tudta rajtam kívül,de Én soha nem jöttem volna rá...
Mindenesetre..a mondás találó,röviden,tömören,nagyon igaz.Az más kérdés hogy nem nagyon működik már ebben a nyomorék-úgy értem lekileg-világban:((
Mondom Én.Aztán jön Wass Albert-vagyis a könyve-és helyére teszi bennem a dolgokat:))A Te és a világ című negyvenoldalas kis írománya nagyon tetszik,és nagyon Nekem szól.Nem tudom eléggé megköszönni hogy elküldtétek ide,az összes többi papírlapokra nyomtatott csodával együtt!!!
Most kicsit úgy vagyok vele,mint egy doboz csokibonbonnal-nem a Forrest Gump félével ami olyan mint az élet,soha nem tudhatod mit veszel ki belőle-Én ezt legszivesebben mindet megenném egyszerre de hosszú még az idő,hagyom had maradjon minden napra egy kis finomság.
Örülök a visszajelzéseknek amik arról tájékoztatnak,hogy tetszenek a bejegyzéseim.Meg is lepnek,tudván hogy nem vagyok éppen a szavak embere.Sok olyan érzés van bennem amit szivesen leírnék,ha meg tudnám fogalmazni pontosan úgy ahogy azt érzem.De nem tudom.Ha otthon lennék ezeket megmutatnám.Vagyis kijönnének belőlem a létezésemmel,a viselkedésemmel,a mozdulataimmal,a sírásaimmal,a nevetéseimmel a barátaimmal...
Most ezt a problémát is megoldandó olvasok.A könyveimet.Wass Albert úgy ír le mindent a világról,az életről és a természetről mintha a vesémbe látna.Úgy rakosgatja azokat az egyszerű szavakat egymás mellé ott a papíron,hogy a végén kijön belőle valami,ami Nekem a lelkemben benne van ugyan,de érthető,összefüggő mondatokban soha az életben nem tudna onnan kijönni...
Kristálytisztán emlékszem életem első hasonló élményére.Nagyon fiatal voltam még.József Attila ódájából ragadott meg egy versszak,amit azóta sem felejtek el,és tulajdonképpen máig döbbenten állok a kérdés előtt:Hogy a fenébe tudja valaki ilyen szépen leírni azt hogy hiányzol??? Íme:

"Minden mosolyod,mozdulatod,szavad,
őrzöm mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves,szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt."

:))))) Jane

MA

2008-10-05T14:07:00.007+02:00

"Mikor az élet,valamilyen emberi helyzet döntésre kényszerít,vigyázz,hogy az elhatározásokat a változás törvényének térfogatába állítsd:mert minden döntés az időben kap csak végső tartást és alakot.Döntsél,de ne nagyon.Döntsél,de ne föltétlenül.Cselekedjél,de ugyanakkor bízz mindent az időre is.Meglátod,holnapra vagy esztendő múltán ,hogy nem Te döntöttél,hanem a térfogat,melyben minden emberi ügy eldől:az idő"

Márai szerint. És szerintem is.

Mégis,vannak napok amikor az ember biztos benne hogy nem ott kellene lennie ahol éppen van,és nem azt kellene csinálnia amit éppen csinál,bármennyire is tudja,életének egy lassan,folyamatosan alakuló,percről-percre épülő,szépülő szakaszában jár,és egy elképzelt világnak-a saját világának-egyik porszemét tapasztja éppen ott és akkor a helyére...

Hétfőn írtam a Budapest maratonról-vagyis az ezzel kapcsolatos viselkedési kultúrámról-de megmondom őszintén azóta nem jutott eszembe a futás napja.Mivel a dátumokkal még mindig hadilábon állok,nehéz az ilyen dolgokkal is tisztában lenni...

Ma reggel ébredés után enyhén szólva nem voltam topon a tegnap esti bulinak köszönhetően,még jó hogy csak 9-kor kezdtem az étteremben.Kávészürcsölgetés közben a szokásos hírcsekkolás után gondoltam megnézem a London maraton honlapját hátha van valami újság.A kezdőlap egy nagy idővisszaszámláló:még 6 hónap 21 nap 32 perc.Aha!akkor náluk 9-kor van a rajt.Az nálunk 10 óra.nálunk is 10-kor van.....elmélkedtem eléggé elmélyülten,amikor mintha valaki gyomronszúrt volna egy késsel úgy hasított belém a felismerés.B...meg!!!.....Az MA 10 óra!!!

Ma van a Budapest maraton!!!

Aztán kiugrottam az ágyból és elrohantam egy rongyért feltörölni a kávémat a szőnyegről még mielőtt beissza..:))

Azóta méginkább nem vagyok a topon.

Jó döntés vagy rossz,az idő majd választ ad,de addig is:vannak történések az életben amikből nem szabadna kimaradni akármennyire fontos is a cél...

A képen Andival és Tibivel tegnap este a summerlands-ben.Kicsit kirúgtunk a hámból,mert ha már Márainál tartunk:

"valami játék és méreg is kell az élethez;máskülönben csak egészség és gyakorlat,nem élet"

Carpe Diem!:)) puszi! Jane

2008-10-04T13:58:00.002+02:00

Ezer köszönet és millió puszi!!!:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

JANE

mocitali

2008-10-03T23:52:00.001+02:00

Amióta angliában vagyok szinte soha nem tudom miyen nap van.Azt sem hogy hanyadika.Nem fontos.A szabadnapjaim mindig más napokon vannak,egy hétfő ugyanúgy lehet reggeltől estig pihenés mint egy vasárnap,a többi meg nagyjából ugyanolyan.A vendégek hétfő délutántól péntek reggelig,vagy péntek délutántól hétfő reggelig jönnek ide Butlinsba boldogítani minket,vagyis magukat.Családok gyerekekkel,amint azt már írtam mert a park tele van gyerekjátékokkal és gyerekeknek szóló programokkal.A múlt hétvégén azonban megváltozott valami.Tudtam hogy felnőtt hétvégénk lesz,de Én ebből annyit szűrtem le hogy bravo akkor nem kell gyerekszékeket törölgetnem az étteremben.Ehez képest péntek délutánra a plüssállatmarkoló automatában a hatalmas plüssmacikra bör melltartók és bugyik kerültek,a szinpadon táncoló bohócok helyett egy tejesen normális zenekar játszott egészen jó zenét,és a vendégek körülöttem be voltak öltözve mindenféle maskarába mintha éppen farsang idején lennénk.És mindegyik kezében volt egy üveg pia.Természetesen.Húha!Nem kis változás.Butlins fél nap alatt oviból szigetfesztivállá alakult.És ez Nekem tetszik:) Volt aki leánybúcsúztatót tartott,volt aki szülinapot a haverokkal,volt aki csak egy "hé csajok nem ugrunk le Butlinsba egy hétvégére bulizni?" kérdés után találta magát itt de az biztos, mindenki azért jött hogy egy-enyhén szólva-nem hétköznapi ruciban halálra igya magát.Végre!Csinálnak valamit az angolok aminek van valami értelme:))))
A két napos zülöttség és lazaság után nehéz volt hétfőtől megint ráhangolódni a kicsikre,de a felnőtthétvégék a múlt héttel szerencsére nem értek véget.Ahogy ma délelőtt a mazsolák kitipegtek a parkból már jöttek is a motorok.Aki szereti ezeket a kétkerekű gépeket és ért is hozzájuk az most elnézelődhetne itt egy pár napig.Mit ne mondjak Én is csak nézek.Bőrszerkók,tetoválások,sör.Motoros találkozó Butlinsban:))Vagyis emberek akik mind ugyanarról a bolygóról jöttek,akik mind ugyanabban találták meg azt a pluszt ami az élethez kell most itt együtt vannak.Ünnepelnek.Én meg örülök mert nagyon csípem Őket,de leginkább az életérzést amit képviselnek..
Ezek után kiváncsian várom a hétvégéket,milyen meglepetést tartogatnak még számunkra ezek a "hülye" angolok.Azt tudom hogy a közeljövőben lesz egy 60-as 70-es évek party is ahol mindenki retrocuccokban nyomja majd.Arra szerintem még Én is beszerzek addig valami jó kis Dolly Roll-os napszemcsit:))
És természetesen utána klimpírozom a beszámolót hogy miyen volt.
Üdvözlettel! Jane

blablabla...

2008-10-01T23:24:00.003+02:00

Tegnap sötétedéskor lementem a partra sétálni.Senki nem volt csak egy emberrel talákoztam,ő is futott.Mezítláb a homokban.Az első és egyben utolsó reakcióm is az volt a láttotakra:Én is,Én is,Én is!!Azóta azon morfondírozok hogy lehetne ezt az adott körülmények között kivitelezni.Barátunk nyílván lehajtott a partra az autójával,kiugrott belőle,futott egyet aztán hazaszáguldozott.Az Én esetemben ezt másképp nem lehetne megoldani,minthogy végigcsattogok mezítláb a fél parkon,mindenki hülyének néz-ez mondjuk nem érdekel-és rendesen fel is fázok az aszfalton mire leérek a homokba-ez a nagyobb gond.Nem kis fejtörés volt de kifundáltam a megoldást.Andit meg Tibit egy nap meggyőzőm arról hogy mennyire jó lesz Nekik ha sétálnak egy órát a tengerparton kettecskén,vagyis hármacskán a cipőcskémmel:)Mekkora ötlet!!!
Andival és Tibivel egy napon érkeztünk Butlinsba,és azóta jóba lettünk.Andi angol-francia,Tibi tesi szakos tanár(szombathelyi TK).Ők csinálták ezt a blogot Nekem,és biztosan lesz valami megjegyzésük a nagy ötletemre is:)
Tegnap benéztem az irodába is ahová a levelek jönnek.Mandy,az illetékes elkeserített aztán megnyugtatott. Még nem jöttek meg a könyveim,de nem ritka hogy kell 2 hét mire elér valami idáig Magyarországról.Mindenesetre azt mondta nézegessek be minden nap,amire ma egy másodpercem sem volt.Lacikától viszont kaptam egy emailt amiben sajnálkozik hogy nem tudott írni a levélhez amit a lányok küldtek.Oké,helyben vagyunk!Lelőtte a poént,és mostmár végképp tűkön ülök!!!!!!
Már amikor ülök egyáltalán.Ma reggel nyolc óta most sikerül először.Reggeliztetés,pizzéria,vacsiztatás,pizzéria.Életem jóval nagyobb részét töltöm a munkahelyemen mint a tengerparton,az írásaim túlnyomó része mégis a partról szól.Ezt most vettem észre.Nem kérdés melyik van rám nagyobb hatással,pedig szeretem a munkámat.Mindegyiket:))
Azt viszont nem most vettem észre hogy fényképeim sem nagyon vannak még másról.Úgyhogy hajrá Jane!Ti meg legyetek jók!!!:)))))
Pussssz!

maraton

2008-09-30T00:43:00.007+02:00

Itt van az ősz itt van újra...anglia partjaihoz is megérkezett.
Apró különbség csupán hogy itt nem hullanak a levelek.Így zölden ahogy vannak letépkedi őket a tenger felöl érkező orkánerejű szél,és nem a dombtetőre ülök ki,hanem a tengerpartra és onnan nézek szerte szét....Ez azért valljuk be nem ugyanaz.
Hol lesznek idén a színes faleveleim?A gesztenyéim amiket a Berettyóparton szoktam gyűjteni?A Bükk hűvös,télre készülő ösvényei,avarillatú csodavilága?Estére a kéményekből gomolygó füsttel megtelt völgyei?Hol lesznek a Pilis csípős reggelei,hatalmas őzlábgombái,szocreál kiskocsmái?Hol lesz a Margit sziget végre emberek nélkül egy hosszú zsúfolt nyár után?
Hol lesz idén az "Én" őszöm??
Valószinűleg otthon.A télről már nem is beszélve..Hiányzik a természet,és ezzel nem mondtam nagy újdonságot.Magamnak sem.De van valami ami mégis pozitívvá teszi a távollétemet Magyarországtól,ezen a héten legalábbis...Kapom az sms-eket meg az emaileket a BSI-től,úgyhogy nehéz lenne elfelejti:vasárnap maraton.Ami azt jelenti hogy ma beléptünk a maraton hetébe.A helyzet ismerős mindenkinek aki ebben az időszakban valaha is volt már a közelemben.Jane tömi magába a szénhidrátot és pihen.Ettől kurva sok energiája lesz,amit nem tud levezetni.Vagyis de.Másokon.Edzés nincs,hiszti van.Ezerrel.Aki komolyan veszi annak tutkó idegösszeroppanás.De aki nem,annak se egy leányálom:))
Idén no para!Nyugodjatok meg és koncentráljatok az őszre!!!
Szép napokat! Jane

Kispál

2008-09-27T22:27:00.006+02:00

"Ha az életben nincs már több móka,meghalunk mintha nem volna több dolgunk a világba.."
Hát,igyekszünk.Én speciel elszórakoztatom magam.Munka közben is.Tegnap vacsinál Eleinnel dolgoztam,akivel lehet hogy nagyvolumenű dolgokról-mint például az idei olimpia körüli botrányok-nem lehet elbeszélgetni,de tanulni lehet Tőle.Angolul.Meg az angolokról.És Én ezt ki is használom.5 percenként megyek hozzá a "Hogy mondod azt angolul,hogy" kezdetű és körülírással,mutogatással folytatódó mondataimmal.Eleine megfejt,kiejt-szép angol akcentussal-és le is betűz ha kell.Ő örül,hogy ezt legalább tudja és Én is örülök mert ezek után már Én is tudom:))Ahogy látom az angol oktatási rendszer nem viszi túlzásba az információátadást,persze lehet csak ez a lökött kiscsaj volt lusta,az viszont biztos hogy franciát és németet tanulnak idegennyelvként kötelezően a suliban.Vagyis ezt tanítják..Eleine nem szokott az időjárásról beszélgetni és kikéri magának hogy az angolok hűvösek és távolságtartóak.Az amerikai angolt abszolut megértik.Az akcentus ugyan teljesen más,és néhány szó is különbözik de azt a szövegkörnyezetből simán vágják.Szerinte az amerikaiak sokkal lassabban beszélnek mint Ők,nyújtják a szavakat.Bingo!!Akkor ezért nem értelek 6 és fél hónap amerika után Titeket b..ameg!
Egy szó mint száz,Eleine nem egy nagy koponya de tud angolul,szóval all right...
Dórika is "all right" pedig nem tud angolul.De ahogy így elnézem magyarul se nagyon.Ha jól emlékszem a mi nyelvünkön kommunikáltam le Vele a telefontémát,ami tulajdonképpen annyiból áll hogy ne hívjon.Mentségére legyen mondva nem az első sörét kortyolgatta már amikor tegnap éjszaka sikerült mégis megnyomnia a "hívás" gombot a nevem mellett.Na jó beismerem,minden a mentségére szól.Karaoke party hosszú idő óta először Nélkülem,és a kedvenc számom a Kispáltól (ld.fent) Deák Dóra előadásában.....erről tényleg kár lett volna lemaradnom.Köszi Dorcsi hogy néha (legtöbbször) teszel rá mit pofázik Neked az ember:)))
Sok puszi mindenkinek!! Jane

Quimby

2008-09-26T23:29:00.006+02:00

"Most olyan könnyű minden szinte csak a semmi tart,
a kutyákat elengedtem és a forgószélt elvitte a vihar.
Alattunk a tenger szemben a nap zuhan,
nyeljük a csíkokat és a világ pajkos szellőként suhan.
Tékozló angyal a magasban,böffent nincs baj nincs haragban senkivel,
G-dúrba zúgják a fákon a kabócák,hogy láss csodát.Láss ezer csodát.Láss ezer csodát!"
Quimby

Én meg Jane aki ma képtelen fogalmazni,de hál'Isten a srácok anno megfogalmazták helyette azt amit most elmondana magáról a világnak.
puszi!!!

otthoniak..

2008-09-25T23:27:00.005+02:00

Először is:köszönet Erődi Katinak a megjegyzésért,de nem leszek újságíró.Azt hiszem ahoz több kell annál minthogy az ember az életéről írogat.Másodszor:köszönet Erődi Katinak a megjegyzésért,mert tök jó kedvem lett tőle:))
Sokszor eszembe juttok ám otthoniak!Szőlősi Kati rendszerint péntekenként,mert mindig Nekem volt pénteken szabadnapom a suliban,most pedig Neki van.Nekem meg nincsen:((Dórika akkor amikor Kispált hallgatok.Tudom,már megvolt a koncert a ZP-ben,ami tavaly elég jól sikerült,gondolom most is:))Timiék miatt aggódom,mi van ha nem lesz kész az a k..va ablak télire sem?!Horváth Bori minden kiskölyökről eszembe jut,aki itt randalírozik az étteremben nap mint nap.Remélem nem csuklik mostanában sokat a gyerek...Andi a teniszpályákon teniszező emberekről.Meggyőződésem mi mindegyikőjüknél sokkal jobban csináljuk.Vagyis Én csak csináltam.Andus gondolom azóta már Wimbledomban nyomja:)Milómónira akkor gondolok amikor fúj a szél a parton mint állat vagy szimplán csak szakad az eső és Én kimegyek futni.Azt hiszem Ő az akinek ez teljesen természetes.Rajtam kívül...Edina ma porszívózás közben ötlött az eszembe.Vajon Ő mikor takaríthatott utoljára?:)Üzenem:itt Én sem vagyok ám olyan tip-top mint otthon voltam...
De nem szaporítanám tovább a szót.Pedig lehetne.Ha mindenkit leírnék ide aki az elmúlt 3 hétben eszembe jutott akkor nem sokat aludnék.De Ti sem,mire elolvasnátok:)A tengerpartot nagyon megmutatnám élőben is Mindannyiótoknak,annyira gyönyörű,Dórikával itt nyihognánk egy napig,Ti meg hallgathatnátok.Aztán beülnénk a beach kocsmába,rendelnénk egy korsó hideg angol sört és sz..nánk az egész világra! Vagy..állj,állj! Nem! Nem tudom mit feltételesmódozok itt mikor majdnem mindenki megígérte,hogy kijön meglátogatni!!Szóval..Gyertek,és majd megnézzük a tengerpartot,Dorcsival nyihogunk,aztán beülünk a kocsmába inni és sz..unk az egész világra!!...Igen.Így már sokkal jobban tetszik:))))

See you!!:))) Jane

angolok..

2008-09-24T13:19:00.009+02:00

A lelki szemeim nem csalnak,sajnos.A buli jó volt,de az utána következő nap nem volt könnyű.És Murphy ilyenkor azt is elintézi,hogy aznap találkozz a legtöbb hülye emberrel amikor enyhén szólva nem vagy a topon.
Valerie a menedzserünk.Olyan parancsolgatós őrmester típus.Nem tudom mennyi idős,de nem fiatal.Egész délelőtt körülöttem ugrált és adta az utasításokat,mit kellene éppen csinálnom.Logikusan semmit nem úgy és akkor csináltam volna ahogy és amikor Ő azt mondja,de ne keressünk logikát az angolokban,mert egyszerűen nincsen.
Elein jó fej kiscsaj.Az országos átlagot figyelembe véve topmodell alkatú.Első nap Ő mutatta meg Nekem mit hogy merre meddig az étteremben,és azóta jóban vagyunk.Még humorérzéke is van,csakhát..Az előző esti 5 koktélom után kicsit ki volt száradva a szervezetem,így belógtam a konyhába inni egyet.Visszaérve diadalmas mosollyal mutatom Neki a kezemmel a V-t mint victory,vagyis győzelem.Ő erre megkérdezi,ez mit jelent.Mondom Neki viccesen free Tibet.És az mit jelent?Kérdi.Artikulálva,lassan megismétlem FREE TIBET!Igen hallom.De az mit jelent?Na,b..meg!!
Peggy tipikus tündérlány.Így hívom az ilyen kis tüneményeket,otthon is volt már szerencsém belebotlani egy-kettőbe.A pizzériában dolgozik ahol túlórázom.Pici,vékony,törékeny szépség és csupa bűbáj egyem a drága szivét csak szart sem érünk Vele!Szeret tálcával a kezében röpködni(ja bocs,sétálgatni)az asztalok között akkor is amikor éppen törölgetni kellene,vagy felsöpörni pár pizzadarabot a földröl.Magamban Alíznak hívom.Szerintem Ő rögtön születése után beleesett abba a lyukba amelyik csodaországba vezet és azóta is ott él.Szíve joga,de biztos csodaországban is akadna valami más munka ami éppen Neki való...
Valerie estére leszállt rólam.Örültem is Neki,sok volt már ez a nap.Csináltam szépen a dolgom amikor a meló vége felé egyszer mégiscsak ott termett mellettem.Édes Istenem!Mi a l..fasz baja van már megint?-gondoltam.Aztán meg csak néztem,annyira megdöbbentem a "csak szeretnék köszönetet mondani a munkádért,jól csinálod amit csinálsz,you are a very good worker"dícsérő kiselőadásán...Anyám!Annyira fáradt vagyok,hogy már hallucinálok?Tudom hogy very good worker vagyok,de hogy a nyanya kiejtette ezeket a szavakat a száján,hát az tényleg döbbenet.Vagy csak elszívott egy füves cigit?Mindegy,az is döbbenet:)
Az esti túlórámnál Peggy már nem volt bent,ezzel megmentve Engem a teljes idegösszeroppanástól.Derryllel molyolgattunk ott el aki szerintem nem hülye,csak nem sokat beszél,ettől egy kicsit unalmas. Angolok!Nem könnyű Velük.Másnaposan meg pláne nem.A nap végén,hulla fáradtan mégis egy angollal ajándékoztam meg magam mielőtt lefeküdtem aludni.Michael Palin zseniális BBC-s new europe sorozatából néztem meg egy részt amiben épp Magyarországot mutatja meg a nagyvilágnak és megnyugodtam.Akármennyire is úgy tűnik néha,nem minden angol hülye.

Na,üdv.! Jane

overtime

2008-09-22T20:05:00.004+02:00

Ma délután aludtam egyet,és álmodtam.Ebben az ágyban és szobában ébredtem,de elhúztam a függönyt és ott volt az Alpok,és szakadt a hó.Még az illatát is éreztem a télnek,amit annyira szeretek.Épp a futócipőmet húztam,hogy juhéé akkor nyomás futni,amikor fölébredtem.Ebben az ágyban és szobában.Elhúztam a függönyt és ott volt Anglia,és szakadt az eső.Nem juhéé,de fölhúztam a futócipőmet és kimentem futni.Az álmok néha valósággá válnak..Félig.Nekem rendszerint az a fele ami rajtam múlik.:)
Ma nem dolgoztam.Megkaptam a második szabadnapomat is:)Örültem neki,miután tegnap este fél 11-kor azon gondolkoztam munkából jövet,mi lenne ha messzebb laknék az étteremtől mint ez az 50 méter.Vajon kirugnának-e ha lefeküdnék ide egy padra és reggel arra kelnék hogy vendégek jönnek-mennek körülöttem?
Vajon elhinné-e valaki,hogy nem ittam csutka részegre magam előző este,egyszerűen csak túlórázom??....
Overtime.Egy pizzériában.Szeretem.Pizzériában úgysem dolgoztam még.Nincs vele semmi gond,csak egyenlőre fárasztó reggeltől-estig fizikai munkát végezni.Na,jó.Egyáltalán reggeltől-estig dolgozni.Persze nem kell minden nap.A szombat-vasárnap után holnap és csütörtökön megyek még.Nem téma.Csak oda kell figyelni hogy legyen elég alvás,meg legyen elég kaja.Vagyis elég kalóriatartalmú kaja,mert a sok nem jó,attól lelassulok.Kicsit össze kell rakni ezeket a dolgokat,és akkor egy jól működő rendszer lesz.Vagyis szervezet.Vagyis Én.
Ja,bocsi!Most jut eszembe!Az elég alvás szisztémám az ma estére már borul is.Na,ez tényleg Én vagyok...Party night!Bent a városban,ahová eleve este 10-kor indulunk el,úgyhogy nem tudom mikor lesz hazakeveredés.Lelki szemeim előtt már látom is magam holnap reggel.Meg délután..Meg este....Húha!!!

Millió csók! Jane

have a nice day

2008-09-18T19:53:00.003+02:00

Ma volt az első szabadnapom amióta itt vagyok.Vagyis van.Olyan szikrázó napsütéssel,hogy majd' megsültem.A tengert is ma láttam először reggeli kiszerelésben.Tudtam,hogy közelebb lesz a víz a magasparti sétányhoz mint délután szokott,de nem gondoltam,hogy legalább 50 méterrel.A hajón azért ritkán érzékeltem az apály-dagály jelenséget,na.
Szóval ott volt a víz ahol máskor nyoma sincs,Én meg úgy elbambultam ezen,hogy besikerült közben egy másfél órás futás.El is fáradtam.Vissza is mentem a partra zuhanyzás után aludni egyet.Aztán Isten látja lelkem,összakaptam magam és a szennyeshalmot ami ott tornyosult a szobám közepén,hogy elinduljak vele mosni de nem voltam elég gyors.A fiúk(barátok) jöttek,láttak,győztek és fél óra múlva már megint a parton ücsörögtem egy korsó sörrel a kezemben.A szennyeshalmom meg a szobámban ücsörgött tovább teljes kilátástalanságban.Nem rajtam múlt,hogy végül mégis bekerültek a cuccok a mosó- aztán szárítógépekbe.Sacc per kábé az ötödik-hatodik sörünknél tartanánk most ha a fiúknak nem kell 5-től megint munkába állniuk. Hála az égnek nem volt ma mindenkinek szabadnapja.
Nekem viszont igen,és nagyon szép volt:))
Szóval otthon megdölt a hidegrekord? Szivesen írnék pár sort a globális felmelegedés várható következményeiről,de most megyek.Be kell kennem magam valami kencével,mert kicsit leégtem:)))
Sziasztok! Puszi! Jane

gyerekek és emberek

2008-09-17T23:07:00.001+02:00

Keep smiling!Vagyis mosolyogj!!A külföldi vendéglátósoknak ez a beütésük.Én meg ettől kiütést kapok.Ha jól érzem magam majd mosolygok,de ha nem akkor biztos hogy nem.Az nagyon fárasztó.És ráadásul még hülyének is érzem magam miatta.Amitől jól érzem magam,az alapból az hogy dolgozom.Ha a vendégek normálisak,onnastól kezdve nincs semmi baj.Ha nem normálisak baj akkor sincs,csak engedtessék meg,hogy ne vágjak hozzá jó képet.De nem is szokott ezzel probléma lenni.Itt Skegnessben a gyerekek megoldják a mosoly bussinest.Ide családok jönnek kikapcsolódni pici gyerekekkel.Vacsinál már alig lehet beférni az ajtón a felsorakoztatva ott hagyott babakocsiktól.A kis pöttömök meg csak ülnek az etetőszékükben,és a hatalmas nagy kerek szemeikkel mindig elcsodálkoznak mit pörgök forgok Én ott körülöttük abban az érdekes ruhában.Kész vagyok Tőlük annyira aranyosak.Az lenne a csoda ha nem mosolyognék.Még akkor sem tudok haragudni rájuk amikor narancslekvárral összekenik a széket tetőtől talpig,és akkora kupit csinálnak a maguk körül széthajigált kajadarabokkal,hogy Én csak kamillázok...Aztán meg takarítok utánuk 10 percig...Ilyenkor égek a vágytól,hogy megkérdezzem a szüleiket,otthon is így csinálják e.
De a szülők már más tészta.Felnőttek,és angolok.Angol felnőttek!Fura egy népség.Egyrészt nem értem,hogy lesznek azokból az édes kisbabákból iyen böszme,alaktalan emberek,másrészt nem nagyon értek semmit.Na,Ők mosolyognak.Ha kell,ha nem.Vagy inkább csak akkor ha kell.Én úgy látom inkább kifelé élnek.Nincsenek megélhetési problémáik,nem kell idegen nyelveket tanulniuk ahoz hogy boldoguljanak,a társadalmukban elvárt átlag "trendi" testalkatnak pedig napi tíz tonna kajával és zéró mozgással is simán megfelelnek.Valahogy mégsem őszinte az a mosoly...Mondjuk Én sem lennék feldobva,egy ilyen kihívásoktól mentes élettől.Persze otthon meg már kicsit túlzás a kíhívásokból,de ha választani kellene százszor inkább magyar mint angol....
Na,csók!:)) Jane

ez van...

2008-09-16T14:28:00.002+02:00

Most,hogy van netem,végre képben vagyok az otthoni történésekkel kapcsolatban is.A reggeli kávézgatás közben benyomom az előző napi híradót,ami nem tudom,hogy jó e vagy rossz ahogy így elnézem....
Látom megy a szarakodás otthon.Hajrá!Közben a diplomások mind kijönnek külföldre dolgozni.Hát ja,akinek nem tetszik.....No comment!De tények azért vannak.Bő egy hete kb. 30 fős kis magyar csapatot dobott le a busz Skegnessben,hogy minimálbérért dolgozhasson az angoloknak.Egy már fél éve itt dolgozó magyar srác halkan megjegyezte:ezen a buszon több a diplomás ember mint egész Lincolnshire megyében.Én nem tudom Lincolnshire megyében hányan végezték el az egyetemet,de a buszon valóban csak annak nem volt diplomája aki nincs még 21 éves...Mindegy.Itt vagyunk,dolgozunk,lelkesen,becsületesen.A minimálbér 5.52 angol font óránként.Az kb.1600 forint.Heti 40 órával(ami lóf..sz),már elég jól lehet keresni,de azért az állam ad még havi 200 fontot a minimálbéren élő 25 év fölötti fiataloknak nehogy éhen haljanak szegények.Megjegyzem ez szerencsére Nekem is jár.:))És áprilisig Mi még nem adózunk,azért ez így elég jól jött ki.
Szóval.40 órát kell dolgozni egy héten.Alapból.De aki akar,és bírja kétszer ennyit is dolgozhat.Túlóralehetőségek tömkelege vár minket az egész park területén.Én ha minden igaz csütörtökön egy pizzériában kezdem el a túlórázó életemet.A napi 6 óra munka mellett azért belefér még egy kis plusz,úgy hogy azért vigyázok ez ne menjen a szabadidőstevékenységeim rovására(jellemzően):))
Na,hát ez van itt idegenben.Esténként pedig lefekszem a magyarcímeres kis párnácskámra,és meghallgatom az István a királyt..........
puszi mindenkinek!! Jane

keresés...

2008-09-15T22:15:00.004+02:00

Ma eszembe jutott munka közben,hogy át kellene szerkesztenem az iwiwemet,és elondolkodtam......A mit csinálsz amikor nem dolgozol kérdésre most azt hiszem a "keresek" szó adná meg a legkorrektebb választ.Keresem a helyeket ahol jól érzem magam,keresem az embereket akikkel jól érzem magam,és kicsit keresem megint Önmagam,mert az utóbbi időben némileg összekuszálódtak itt a dolgok:)

Ígérem beszámolok majd minden megtalált kincsemről:))

Az elsőről már küldök is egy képet.......

puszi! Jane

Welcome

2008-09-14T23:29:00.000+02:00

This is the beginning of a beautiful friendship....with my blog!És remélem Ti is örültök majd neki!!

Megszületett ...

2008-09-14T21:34:00.001+02:00

Örülünk, hogy létrehozhattuk Neked ezt a bogot. Írogass ügyesen!

Andi és Tibi